Hat esztendő leforgása alatt ötvenmillió lélek szállt fel a menny-be és ereszkedett alá a pokolba.
A sokkoló számadat láttán az ember filozofikusabb énje hajlamos azt gondolni, ilyen sok kioltott életnek egyszerűen nincs helye az égadta világon. Ám a modern hadviselés jellege miatt a második világháborúban meghaltak pontos számát sohasem fogjuk tudni meghatározni. Nyolcvan évvel a történelmi eseménysor után azonban annál inkább feltárható a háború lefolyása. John Keegan brit hadtörténész javított kiadásban most megjelent könyve, A második világháború erre tesz sokadik és monumentális kísérletet.
Keegan remek és élvezetes stílusban megírt műve regényként is olvasható, de kézikönyvnek is jó választás. A kötet kitér az összes hadszíntérre. A keletire és a nyugatira, az afrikaira, az itáliaira, valamint a csendes-óceánira, kifejtve, hogy a hadi események hol és milyen sorrendben követték egymást. A gleiwitzi rádióállomás adótornyából látjuk, ahogyan Lengyelországot letarolja a Wehrmacht, és görnyedten szorongunk az Enola Gay nehézbombázó fedélzetén, figyelve a Little Boy, azaz a 4600 kilós atombomba kioldását. A két végpont között ott tombol az egész világháború. Ám a magyar olvasót nyilvánvalóan a hazánk területén lefolyt harci cselekmények részletei érdeklik behatóbban, és joggal. Nos, egészen a 341. oldal alján kezdődő A Balkán című fejezetig kell olvasni, hogy először megtaláljuk Magyarország nevét…
Keegan helyesen írja, hogy Adolf Hitler a balkáni szövetségeseit, Bulgáriát, Romániát, valamint Magyarországot fenyegetések és ígéretek kombinációival léptette be maga oldalán a háborúba. Ám 1944 őszére már nem maradt több ígérnivalója, annyira nem, hogy ezen országok szabadságát a Kárpátok előhegyeiig nyomuló Vörös Hadsereg fenyegette. Ám Hitlernek még maradt elegendő ereje elbánni velünk, magyarokkal, miközben megvert hadseregcsoportjai visszavonultak.
A szerző Magyarország német megszállásának körülményeit korrekt módon beszéli el, ám az események leírásából kimaradt a megszállás közvetlen előzménye, azaz Horthy Miklósnak a klessheimi kastélyba csalása 1944. március 18-án. A tárgyalási ürügy a doni magyar hadsereg maradványainak a keleti frontról való hazahozatala volt, amelyet már régóta szorgalmazott a magyar fél. Ám Hitler órák alatt sarokba szorította Horthyt: közölte, bizonyítéka van arra, hogy az angolbarát Kállay Miklós miniszterelnök az országot át akarja állítani az ellenség oldalára, ezért „óvintézkedésként” – hiszen Magyarország központi jelentőséggel bírt a Reich külső védvonalának megtartásában, illetve a stratégiai jelentőségű dél-zalai olajmezők miatt – a Wehrmacht megszállja Magyarországot. A németek közben trükköztek, hogy a cselekvésképtelen Horthy semmiképpen se érhessen időben haza. S miután Wilhelm Keitel vezértábornagy közölte, a megszállást már nem lehet leállítani, a kormányzó kijelentette: akkor ő természetesen lemond. E fontos történelmi epizód máig parázs viták forrása.
