A császár kívánsága

Az Ethiofolk archívum csapata kinyitott egy időkapszulát, a benne lévő változatos és lenyűgöző folklóranyagot pedig beemelte a digitális univerzumba.

Kukár Barnabás Manó az archív felvételekkel. 3200 méter némafilm Fotó: BachPekaryMate Forrás: Bach Máté

Negyvenórányi helyszíni hangfelvétel, 3200 méter némafilm, 1100 állókép. Mindezt Martin György és Sárosi Bálint készítette 1965-ben Etiópiában, abban az országban, ahol kereszténynek lenni ma jó ajánlólevél. A gyűjteményt az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Zenetudományi Intézetben restaurálták, korszerűsítették, digitalizálták. Ugyanitt hozták létre a világ legjelentősebb, kutatói szemlélettel készült etióp adatbázisát, amely bárki számára elérhető.

Amikor 1965-ben Martin György és Sárosi Bálint visszatért afrikai útjáról, senki sem gondolta, hogy felvételeik több mint ötven évre dobozba kerülnek. Az Ethiofolk archívum csapata ezt az időkapszulát nyitotta ki, a benne lévő változatos és lenyűgöző folklóranyagot pedig beemelte a digitális univerzumba, hogy napjaink közönsége is bepillantást nyerjen az archaikus etióp kultúra évtizedekkel ezelőtti állapotába. Az adatbázisban a történet egykori szereplői is megelevenednek, velük kézírással készült jegyzőkönyvek oldalain ismerkedhetünk meg. A kutatók tanulmányai is olvashatók a portálon. Még egy ilyen átfogó és korszerű adatbázis nincs a világon.

A helyszínt, ahol mindez elkészült, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetben nézzük meg. Itt találkozunk Kukár Barnabás Manóval, az Ethiofolk egyik projektmenedzserével, akitől megtudjuk, Martin György és Sárosi Bálint fél évszázad előtti expedíciója Etiópia nyolc tartományának 17 települését érintette. Gyűjteményükben az aderé, az agaw, az amhara, az esa-szomáli, a kaficcsó, a kulló és a tigré nép, valamint hat különböző oromó törzs táncai találhatók meg – megközelítőleg százötven típus.

Amikor I. Hailé Szelasszié császár 1964-ben Magyarországra látogatott, és megtekintette a Duna együttes műsorát, azt kérte az állam vezetőitől, bocsássanak a rendelkezésére olyan szakembereket, akik képesek összegyűjteni az etiópiai népek zene- és tánchagyományait, és javaslatot tenni a további kutatás megszervezésére. Az uralkodó megkapta, amit kívánt. 1965 júniusában és júliusában Martin György és Sárosi Bálint az addisz-abebai rádió munkatársainak kíséretében járta be a kijelölt területet.

Miközben megnézzük a tekercseket, Kukár Barnabás Manó kifejti, a magyar és az etióp állam között évekig folytak tárgyalások arra vonatkozóan, miként juthatna vissza eredeti helyére az expedíció anyaga. Egyszer ugyan ezt már megkapták másolatban az etiópok, ám a polgárháború miatt a küldeménynek nyoma veszett. Az elejtett fonalat most az UNESCO segítségével sikerült felvenni. A korábban igencsak termékeny együttműködés a Kontinenseken átívelő hidak az emberiség szellemi kulturális örökségének megőrzéséért projekt keretein belül folytatódott, a Skanzen Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság koordinációjával. A program nyolc etióp tartományból származó audiovizuális és írott tartalom digitalizálását tette lehetővé. Ennek elvégzésével bízták meg a zenetudományi intézet szakembereit, akik fél éven át dolgoztak azon, hogy a 16 milliméteres színes és fekete-fehér néma felvételeket összepárosítsák a megfelelő hangfelvételekkel.

Mivel a filmek gyorsasága ingadozott, a felvételeket sajnos nem tudták „meghangosítani”, mondja Kukár Barnabás Manó, azt viszont elérték, hogy a kép és a hozzá tartozó hang egy időben legyen lejátszható. Vagyis a mozgóképek az eredetileg külön rögzített hanganyaggal együtt, így azt a hatást keltve, mintha hangos filmeket néznénk. A projektnek ez a legfőbb újítása.

Kukár Barnabás Manó az archív felvételekkel. 3200 méter némafilm
Fotó: Bach Máté

Miután ezzel elkészültek, az Emmi kulturális államtitkárságától azt a felkérést kapták, hogy az ugyancsak internetes népzenei archívumot építő Polyphony Projekt munkatársaival közösen külön adatbázisba rendezzék az állományt. Így állt össze az Ethiofolk.com, amelynek már térképes és keresztkapcsolatos keresési lehetőségei is vannak.

A teljes anyagot tartalmazó digitális hordozókat ezt követően juttatták el az érintett etióp intézményekbe. A hivatalos átadót tavaly nyáron tartották meg az addisz-abebai nemzeti színházban, ahol az adományt festett matyó ládikákban nyújtották át vendéglátóiknak. Ekkor csendült fel a leghíresebb etióp zeneszerző, Ashenafi­ Kebede legjelentősebb műve, a The Shepherd Flutist (A furulyázó pásztor), amelynek az a különlegessége, hogy a zeneszerző ezt a vo-

nósszimfóniát Budapesten komponálta az 1960-as években, majd a Hungaroton kiadónál jelentette meg 1968-ban.

Az ünnepség után a projekt munkatársai, Both Miklós, Bolya Mátyás és Kukár Barnabás Manó arra használták fel maradék idejüket, hogy felkeressék azon települések egy részét, ahol elődeik is megfordultak. Céljuk az volt, hogy a gyűjtés máig nem tisztázott részleteit, például az adatközlők nevét felderítsék. Bár két hét alatt kétezer kilométert tettek meg, elmélyültebb kutatásokra nem volt elegendő idejük. De amikor a helyi koptok meghallották, hogy európai keresztények érkeztek hozzájuk, minden ajtót megnyitottak előttük. Bár az etióp koptokról tud a keresztény világ, félti is őket, kevés európai szánja rá magát arra, hogy meglátogassa őket. Ennek persze megvannak az okai.

Etiópia ugyanis Afrika egyetlen olyan állama, amelyet sosem gyarmatosítottak teljes egészében. A második világháború előtt az olaszok elfoglalták ugyan az északi részét, de a folyamatos lázongások miatt el is veszítették ezt. Fővárosa, Addisz-Abeba ma az Afrikai Unió székhelye, jelképe az önálló afrikai államnak. Problémái abból adódnak, hogy keresztény. Amikor a három fiatal magyar kutató ott járt, ötven kilométerre tőlük Szudánból beszivárgott muzulmán felkelők mészárolták le a kormányzót és egy tábornokot.

Etióp muzsikus játékának felvétele 1965-ben. Tisztázatlan részletek
Fotó: Ethiofolk.com

– Az országban sok a fegyver és a fegyveres, lépten-nyomon katonai ellenőrző pontok vannak, a fehér emberrel mégis rendkívül barátságosak az etiópok – meséli Kukár Barnabás Manó. Jóllehet az európai államoktól rengeteg infra-strukturális segítséget kapnak, a több millió belső menekült helyzetén ez aligha könnyít. Pedig az etióp mezőgazdaságban hatalmas lehetőség rejlik, bizonyos területein évente háromszor lehet aratni. Emiatt az elmúlt években a magyar állam megduplázta ottani kutatófarmjait, ezeken magyar zöldségfajtákat tesztelnek.

A magyarok tehát élen járnak az etiópiai fejlesztésekben. Ennek része a mostani néprajzi projekt is. Az Ethiofolk fiatal csapata most már csak az újabb alkalmat várja, hogy visszatérhessen az afrikai felföldre. Addig is összekötik az MTA Bölcsészettudományi Kukatóközpont Zenetudományi Intézet Néptánc Tudástárát a Hungaricanán fellelhető internetes hangarchívummal, és elindítják nagy filmdigitalizálási projektjüket. A tét a zenetudományi intézet 400 ezer méternyi filmanyagának megmentése, hiszen ennek egyharmada már most kritikus állapotban van. Olyan tudásról van szó, amely iránt kínai, iráni és közel-keleti szakértők is érdeklődnek.