Így viszont ez az ábrázolás számomra hamis illúziókeltés, még akkor is, ha a negyvenes években, azaz Piaf harmincas éveiben a kemény drog még nem, de az alkohol és a gyógyszer már igencsak jelen volt.
Az írónő az utolsó lapokon bevallja, hogy direkt hagyta ki Piaf életéből a „mocskos dolgokat” is. Kár. Piaf nem létezett ezek nélkül! Azt sem értem, miért az utolsó lapokon és miért nem az előszóban kell ezt közölni, hogy egy „steril és rózsaszínű” dívát kap az olvasó. Mint ahogy hatalmas csalódást keltett a borító hátsó oldalán elkövetett helyesírási hiba is. Ettől függetlenül tény, hogy a – szerző által elhallgatott – mámor hatására ekkor született meg Yves Montand inspirációjának köszönhetően az egyik lelket simogató dal, a La vie en rose (Az élet rózsaszínben), amely Édithet a királynői trónjára repítette és végig ott is tartotta.
(Michelle Marly: Édith Piaf és a szerelem dala. Kossuth Kiadó, Budapest, 2019, 400 oldal. Ára: 3990 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!