Nagyapja, Springer Ferenc az FTC alapító elnöke volt, édesapja József főherceg testőrtisztje, később kormányfőtanácsosi címet kapott. Édesanyja konzervatóriumot végzett, ő fedezte fel fia zenei tehetségét. Mensáros Lászlót 1949-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola vezetése politikai okokra hivatkozva, ám valójában polgári származása miatt távolította el az intézményből. Elkeseredésében tiltott határátlépést kísérelt meg, de elkapták, és 13 hónap börtönbüntetésre ítélték. Téri Árpád, a debreceni Csokonai Színház igazgatója – meghallgatás nélkül – szerződtette le színésznek 1952 őszétől. Téri bízott a megérzésében. Mensáros harmincadik születésnapján már a Hamletet próbálta. Nagy elődei, Ódry Árpád, Básti Lajos, Major Tamás mind túl voltak a negyvenen, amikor a szerepet megkapták.
A színházvilágban évszázadok óta a Hamlet a mérce. Mensáros szerint „azok közé a szerepek közé tartozik, amelyeket nem lehet eljátszani. Vagy Hamlet valaki, vagy nem, és ha nem, akkor ne is próbálkozzon.” Kezdetben a színész annyira begörcsölt a drukktól, hogy képtelen volt természetesen mozogni a színpadon. Téri Árpád, a darab rendezője azt kérte tőle, hogy a próbán ne játsszon, csak egyszerűen mondja a szöveget, ne kérdezősködjön soronként, és ne vitatkozzanak mindenen. Egy idő után Mensáros lerázott magáról mindent: a hagyományokat, az elődöket és a Hamlet-értelmezéseket. Az előadás óriási siker lett. Mégsem övezi akkora kultusz és elismerés, mint Gábor Miklós Hamletjét, aki hat évvel később játszotta el a szerepet a Madách Színházban.
A kötet azért született, hogy visszaemlékezések, fényképek és hangfelvételek segítségével emléket állítson Mensáros László művészete és Hamlet-alakítása előtt. Az Apám a Csokonai Színházban című fejezetben első gyermeke, Péter idézi fel a színész életét, családjuk történetét. Megemlékezik Mensáros Margitról, nagyapja testvéréről is, aki ötven évvel korábban a teátrumban ugyanazon bordó bársonyfüggöny előtt hajolt meg Júliaként és Opheliaként. Majd Ablonczy László – a Lugasban is színháztörténeti sorozatot jegyző szerző – veszi át a szót, s négy részben és az Epilógusban mesél Téri Árpád debreceni színházáról, a rendezőről, az előadásokról, Mensáros érkezéséről, a színész Traviata-rendezéséről, a kollégákról, a légkörről. A Hamlet születését és a Téri által bölcsen kiosztott szerepeket is elemzi: Ophelia Örkényi Éva, Claudius Márkus László, Gertrud Simor Erzsi, Polonius Bángyörgyi Károly, aki „intrikusi természetét szereppé avathatta”. Ablonczy a Helsingør Debrecenben című fejezetben Téri Árpád rendezőpéldányát, a Hamlet rádiófelvételét, a jelmezlistát, a kritikákat, beszámolókat, jegyzeteket és emlékezéseket felhasználva aprólékosan, jelenetről jelenetre eleveníti fel az előadást. Láttatja velünk a darabot, ki milyen jelmezt viselt, hogyan viselkedett. Azt is megtudjuk, hogy világhírű színészek és rendezők mit gondoltak a műről, hogyan értelmezték, a címszereplők mennyi idő alatt mondták el a Lenni vagy nem lenni kezdetű nagymonológot. Laurence Olivier 3 perc 22, Richard Burton
