A tizenhat tanár közül egy volt cigány származású. 1934 februárjában a cigányzenészek a Magyar Rádió vezetőségének fogalmazták meg követeléseiket: méltányosabb tiszteletdíjat akartak, illetve kifejezték felháborodásukat, hogy Spur Endre zenekritikus személyében ellenőrt kaptak maguk fölé. Emiatt kettéváltak a cigányzenészek: sztrájkolókra és sztrájktörőkre.
A könyvből azt is megtudhatjuk, hogy az éttermekben és a kávéházakban kik kapták a tányér- és a dugpénzt, ki volt a bandafőnök, kik pereskedtek. A magyar nóta világraszóló ünnepéről is olvashatunk, amelyet 1930. május 29-én 22 ezer néző előtt tartottak meg az FTC-pályán. Kilencszáz vonós, nyolcvan nagybőgős és húsz cimbalmos tizennégy prímás vezetésével adta elő a magyar dalos kincstár legszebb darabjait.
A forrásgyűjtemény nem könnyű olvasmány, ennek ellenére a korabeli újságok, az egyesület által kiadott folyóiratok cikkei, a törvények, beszédek, jegyzőkönyvek, szerződések és interjúk érdekes és színes képet rajzolnak a cigányság életéről, a zenészek küzdelmeiről.
A magyar ember ezer éve sírva vigad, amihez évszázadok óta a cigányok húzzák a talpalávalót.
(Cigányzenészek harca a két világháború közötti Magyarországon. Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete. Szerk.: Hajnáczky Tamás. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 354 oldal. Ára: 3500 forint)
