Online locsolóversek

A bajt többek között két dolog segíthet átvészelni: az alkalmazkodás és a humor. Ez történt idén húsvétkor, amikor is rendre-sorra születtek az online locsolóversek. Előtte azonban következzék a legfrissebb álhír: „Figyelem! A legújabb kormányrendelet alapján április 12-től változik a helyesírás: A korábbi Szabad-e locsolni? kérdés helyébe minden körülmények között a Szabad e-locsolni? lép.”

Az idei húsvétkor a fiúk Skype-on, Messengeren vagy más eszközön mondhattak verset, a lányok pedig online képeslapokat küldhettek tojás helyett. Többen locsolóvers-faragó versenyt hirdettek. Nézzünk néhány alkalmi klapan­ciát az internetfolklór-gyűjteményből! Először is a klasszikus átalakítását: „Én kis kertészlegény vagyok, / Rózsavízzel locsolkodok. / Közeledbe most nem mehetek, / Online locsolkodom, megengeded?” A szívmelengető, nagymamát locsoló vers a következő: „Ne haragudj, kedves ­ Nagyi, / Nem tudlak ma meglocsolni. / Nem öntök hajadra vizet, / de küldök egy szép nagy szívet. /Attól, hogy a vírus tombol, / nem maradsz ki minden jóból. / Nézd meg jól a csatolt képet! /

Láttál-e már ilyen szépet?” Az édesanyáknak szóló: „Sokat vagyunk veled együtt, / ma mégse a leckét vegyük. / Google classroom legyen zárva, / használjuk a wifit másra! / Ablakon át szép a tavasz, / legyen hozzám csak egy szavad! / Annyit mondj csak, hogy most szabad, / szabad meglocsolnom hajad!” Maszk és távmunka, napjaink kulcsszavai szerepelnek a következő versikében: „Védőmaszkban jár a nyuszi, / locsolásért nem jár puszi! / Itt maradok a szobámban, / meglocsollak távmunkában!” Egy másik változata: „Védőmaszkban jár a nyuszi, / locsolásért nincs most puszi, / home office-ban maradok, idén online locsolok.” Karanténos locsolóvers: „Ákom-bákom berkenye, / itt a húsvét reggele. /

Karanténból nem mozdulhatok, / ezért online locsolkodok.” Az anyagias locsoló: „Cyber gyerek vagyok, / interneten locsolkodok, / megadom a számlaszámom, / utald a pénzt, kisvirágom.” Az anyagias-karanténos: „Közösségben jártam, karanténba zártak. / Locsolni így nem tudok, / lányok, online utaljatok!”

A locsolóvers-átiratok készítése nem új keletű tevékenység, régen is születtek effélék: „Kerek erdőn jártam, / két kis nyuszit láttam, / az egyik kacsintott, / ide a forintot!” Kicsit drágább változatban: „Ajtóban állok, / négy bartókot várok, / ha nem adtok, lányok, / nem jövök hozzátok.” És mit mondtak azok, akik már egy-két pohár itókán túl voltak? „A fiatalt locsolom, / hogy tovább viruljon, / az öreget locsolom, / hogy ne hervadozzon.” Akik pedig nem várnak semmi jót, ezt szavalják: „Én vagyok a kicsi páfrány, meglocsollak, házisárkány.” (Mai változatban: „WC-papír, szájmaszk, páfrány, / meglocsollak, házisárkány!”) Aki telítve érzi magát itallal, áttér a sikamlós változatra: „Nem vagyok én nyuszi, / kell nekem a puszi, / gombold ki a blúzocskádat, / hadd locsoljam dombocskádat!” Felhevültebb változatban: „Van nekem egy nagy locsolóm, / nem kölni van benne, / hogyha én ezt elővenném, / nagy sikítás lenne.”

A legjobb locsolóvers-átiratok számomra még­iscsak azok, amelyekben megjelent a politika humorként, célzott gúnyként. Nevezzük őket szocialista klapanciáknak! Az alapvers: „Zúg a traktor, / szánt az eke, / elvtársnő, megpermetezhetlek-e?” Csasztuska formájában íródott a következő: „Megismerni nyúl elvtársat piros tojásáról, / az ötéves tervben végzett szorgos munkájáról. / Heeej, hová mégy, te kis nyulacska? Megyek locsolkodni, a háborús lemaradást most kell bepótolni.” Egy alkalommal pedig húsvét egybeesett a „nagy ünneppel”, április negyedikével. Íme a nyoma: „Meglocsollak, kedves leány, mindig illatos légy, / mellékesen megjegyzem, éljen április négy!”