T.-rex

Nagypapa, mit csináltatok a 2020-as nagy világjárvány idején? Mémeket küldözgettünk egymásnak. No de mivel lehet viccelni? Vajon végül pokolra kerülünk egy tovább osztott mém miatt, vagy a humor, mint minden nehéz helyzetben, átsegít, feltölt és eltereli a figyelmet a rosszról?

Nagyapádat háborúba hívták, neked a fenekeden kell ülnöd – meg tudod csinálni! Tinédzser­éveim fényében kicsit azért furcsán érzem magam, amikor a szüleimmel kiabálok, hogy csak semmi elmászkálás, szépen maradjanak otthon. Chuck Norris rábeszélt egy nyugdíjast, hogy maradjon otthon. Mindannyian Edward Hopper-festményekké váltunk: a kortárs festő művein magányos emberek ülnek kávézókban, vagy az iroda ablakán néznek ki.

A viccek zöme a szociális távolságtartás nehézségeiről és az otthon maradásról, bezártságról szól. Arról, hogy csupán néhány hete még óriási várakozásaink voltak a 2020-as évvel szemben, hiszen jön egy új évtized, egy tiszta lap: fogadkoztunk, hogy a mi évünk lesz. Erre most ott tartunk, hogy se buli, se barátok, se utazás, se kilépés a házból, sőt rosszabb esetben a munka és a megélhetés is veszélybe került, ki tudja, meddig.

Ez mindenkit érint valamennyire, az önirónia pedig segít átérezni, hogy mennyien járnak hasonló cipőben, mint mi. Saját magunkon nevetünk, az elpuhult, elkényelmesedett társadalmon, amelynek igazából az a legnagyobb gondja, hogy unatkozik a négy fal között. Önkritikát gyakorolunk, miközben közelebb érezzük magunkat a világ különböző pontjain élő, szintén parázó-szorongó, bezárt emberekhez. Könnyítünk magunkon a nevetéssel.

A nagy márkák is ráéreztek erre: az Audi például szétválasztotta logója négy karikáját a szociális távolságtartás fényében, de készült új Starbucks-embléma is, híres angyalukon arcmaszkkal. Spanyol rendőröket filmeztek le a minap, ahogyan tánccal és egy ismert katalán gyerekdal éneklésével szórakoztatják a bent rekedt embereket Algaida utcáin. Olaszországban is azért énekelnek, zenélnek az emberek erkélyeiken, hogy tartsák magukban és egymásban a lelket, Magyarországon is azért tapsolunk minden este nyolc órakor az egészségügyi dolgozókért, mert igenis számítanak a gesztusok. Ilyenkor számítanak igazán.

A humorérzéket sosem szabad elveszíteni: a koronavírusos, de azóta szerencsésen meggyógyult Tom Hanks–Rita Wilson színészházaspár női fele pél­dául a karantén idején készített egy zenei listát, Quarantunes címmel. Spanyolországban egy férfi óriási, felfújható T.-rex-jelmezben mászkált az utcán kijárási tilalom alatt, majd a rendőrség nevetve megkérte, hogy fáradjon vissza a lakásba, mert csak kutyát szabad sétáltatni, dinoszauruszt sajnos nem.

A túlélés záloga a hit, az egyedüllétet enyhíteni pedig a közösségi összetartással lehet. A jókedv megőrzése, a kétségbeesés elkerülése a cél, a sorsközösséget bármilyen eszközzel erősíteni kell. Ai Weiwei pedig feltehetően egy, a vírusnál sokkal érzékenyebb pontra tapintott: a tésztára! Mert hát ki meri azt állítani, hogy a pasta, az nem Itáliából ered?