A liberális oktatás szerint ez nem cél. Hiszen a XXI. századi fiatalok számára kínszenvedés ülni és tanulni. Csak élmény és saját felfedezés nyomán kell hogy megismerjék az őket körülvevő világ törvényszerűségeit, így fejlődnek megfelelően kompetenciáik. Ehhez pedig nem szükséges a lexikális tudás. Ám csendben megkérdezném, ki tud mondjuk falazási kompetenciát tanítani téglák nélkül.
A home office kapcsán jó ideje vitatéma, hogy mennyire lehet szabadon engedni a munkavállalókat, hiszen a cég érdeke a lehető legjobb minőségű munkavégzés lenne, amit ha a munkavállaló hajnali háromkor egy fa tetején tud megtenni, akkor a vállalatnak elvileg érdemes lenne biztosítania hajnali háromkor azt a fát. A hazai cégvezetők azonban sokszor nem bíznak munkavállalóikban, félnek, hogy nem tudják megfelelően ellenőrizni őket, ha nem ülnek az asztaluknál. Kétségtelen, hogy a home office komoly önkontrollt igényel, amelyhez a munka iránti alázat is hozzátartozik. De hogy fog ez a fajta alázat kialakulni egy olyan világban, ahol elvész a tisztelet? Pedig a világ munkamódszere egyre inkább az otthoni munkavégzés felé halad, amelyet a koronavírus miatti kényszerhelyzet csak felerősít. Ám ha a diákok arra nem képesek, hogy elvégezzék vagy legalább megnézzék a kiadott feladatokat, akkor hogyan fognak helytállni az egyre inkább távoli munkavégzésre átálló világban?
Valahogy biztosan. A felvilágosodás magyar gondolkodói is tanakodtak már a kérdésről. Berzsenyi Dániel körében több írás született arról, hogy a fiatalabb generáció mennyivel butább, neveletlenebb és élhetetlenebb, mint az őket megelőző. Ennek már kétszáz éve, és ők igazán a poroszos rendszer szerint tanultak. Igaz, ott még a ferde nézésért is körmös járt…
