De ez csak a jéghegy csúcsa: ami éppen most látszik. Az olvasáskutató, aki még a hagyományos, félezer (vagy másfél ezer?) éves könyvkultúrában nőtt fel, tanulmányokban és személyes hangú írásokban értelmezi, elemzi a jelenségeket az 1960-as évek végétől kezdődően. Válogatott írásai között számos emlék rejtőzik, felső tagozatos korában például „az osztályunkban volt egy olyanfajta csendes vélekedés, hogy könyvtárba járni nem ajánlatos, mert ott politikai jellegű agitációnak van kitéve az ember”. A nyolcvanas évek közepén megállapítja: „sohasem leszünk olvasó nép, de a jelenleginél olvasottabbak még lehetünk.” Derűlátását azzal indokolja, hogy „a harmincas években az olvasók aránya 30-40 százalék volt. Ehhez képest a hatvanas évek első felében mért 60 százalékos hányad ugrásszerű fejlődést jelentett.” Persze, hisz a diktatúra kedvezett az olvasásnak, ha máshol nem, a sorok között megmaradt az elbeszélés szabadságának lehetősége.
A rendszerváltozás után mindenesetre búcsút lehetett inteni annak az illúziónknak, hogy a „demokrácia olvastat”, az emberek zöme a megnövekedett választékú bestsellerek, az ezoterikus, erotikus, horrorisztikus olvasmányok felé fordult, és egyre inkább az 1997-ben megnyílt kereskedelmi csatornák, majd a számítógépes-internetes világ vegyes kínálatát favorizálta. Az eredmény elsöprő erejű volt: mára a klasszikusokat is a rendszerváltozás nagy vesztesei közé sorolhatjuk. Állítólagos „olvashatatlanságuk” manapság szinte mozgalmi jelszó lett. Miközben egy kultúra alaptörténeteit, magatartásmintáit, történelmi üzenetét, ikonikus mondatait és hőseit vonultatják fel, nemzedékről nemzedékre való átadásuk a nemzeti kultúra folyamatosságát biztosítja.
Az olvasáskutató végigtekint életművén, és rádöbben helyzete fonákságára: az ő olvasói szénája sem áll olyan jól. De ha már vállalta az önvizsgálatot, vállalja a máig sugárzó nagy olvasmányélményei mellett a hiányérzetet is, az eltékozolt lehetőségek sajgó érzését. Azt tanácsolja: „legyen mérce az elégedetlenségünk a következő generációknak, legyen intő jel és figyelmeztetés, hogy a behabzsolt információözön még nem műveltség, és hogy a pragmatikus, haszonelvű sikerélmény még nem boldogság!”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!