A Pesti Hírlapban megjelenik 1920. július 18-án: „Tegnapi számunkban röviden jeleztük azt a bécsi hírt, hogy Kun Béla, a magyarországi bolsevizmus véreskezű irányítója megszökött internálási helyéről, Steinhofból. Mára azután kiderült, hogy a haramiavezér nem szökött meg, hanem megszöktette az osztrák kormány. Hosszú tárgyalások, diplomáciai megbeszélések előzték meg ezt a szöktetést, amelyet gondosan kidolgozott útitervvel hajtottak végre. […] Kun Béla csütörtökön nagyobb társaságban ült vonatra. Kíséretében volt Varga Jenő és hír szerint Pór Ernő is. Csehország felé vették útjokat, de még Oderberg előtt leszálltak. Valószínűleg nem akartak lengyel területen át utazni, inkább Németországon és az Északi tengeren át mentek Pétervárra. Minthogy Rákosi, volt népbiztos, már két héttel ezelőtt elutazott Oroszországba, a vörös rémuralom vezetői közül most már csak Pogány és Landler van Bécsben, de ők sincsenek internálva.”
Az Ujságnak nyilatkozik gróf Teleki Pál, aki – miután gróf Bethlen István visszaadta megbízását július 14-én, mert a kormánypárt nem fogadta el a kormánylistáját – kijelölt miniszterelnökké lép elő. „A magyar kormány rövid időn belül lépéseket fog tenni az osztrák kormánynál Kun Béláék ügyében. Erélyes lépéseket fogunk tenni, csak annyit mondhatok.”
A 18-i Magyarország vezércikket közöl A vörös jaguár megszökött címmel. „Csak a duplán hályogos szemű nem látja, hogy egyazon kútforrásból táplálkozott a bojkottmozgalom és Kun Béla szöktetésének ikerterve. Talán a Budapesten rekedt népbiztosok pörének tárgyalása is siettette az aljas csempész-manővert, […] Kun Béla elinalt. Most utazik a Károlyi-Masaryk-féle Csehszlovákián, talán éppen rablott Tótföldünkön keresztül. A marxi elméleti tógába bújt kalandor rinaldói utazása, ha elkeserítő is az igazságszolgáltatás, bűn és bűnhődés etikai egyensúlyának szempontjából, egyért mégis vigasztaló. Tágra fogja nyitni szemét utolsó titkos híveinek is. […] Most másodszor is cserbenhagyta fellázított és fanatizált híveit, akiknek legutolsója is cserben kell hogy hagyja csattanós fordulóján ennek a mocskos tragikomédiának.”