Szigetközi nyár – Tavirózsák, selymes durbincs... és a csönd

A napsugár áthatol a felhő fátyolán, és ellebeg a vízen. A levegő rezeg, a víz kékeszöld hullámai pikkelyekre törnek, ezüstösen csillognak a fényben. Sirály csapódik a habokba, és ível felfelé zsákmányával. Miért nem elég nekünk a természet?

A nyári konyhában jól megtermett vízimadarakat emel a feje fölé a Tündérsziget Ökopark foglalkozásvezetője. Rétisast meg gémet. Plüssből. Állatorvos barátom nyaka hirtelen megnyúlik: szinte segítségért kiáltanak a csüggedt tekintetű, püffedt hasú madarak. Reggelink maradványait pakoljuk el épp a hátsó sörpadon, és elmenőben még látjuk, ahogy egy vállalkozó kedvű kisfiú bátran kicipzározza a plüss hasát. Mi fordul ki belőle? Nejlonzacskó, flakon, műanyag pohár. Hónom alá kapom a Mackó úr-kötetet.

Szigetközben töltjük a szabadságunkat, Dunaszigetről indulunk vízitúrázni. Az országhatáron túlról is sokan érkeznek ide evezni, az elmúlt években kifejezetten divat lett Pozsonyból lerándulni, nyaralót vásárolni Szigetközben – az északi szomszéd otthonosan érzi magát nálunk. Ideje lenne nekünk is megtanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk. Amikor a trianoni országhatár itt a Nagy-Duna lett, az elszakított csallóközi falvak déli, Magyarországon maradt határrészeiből három új község alakult: Cikolasziget, Sérfenyősziget és Doborgazsziget. Doborgazszigetet 1937-ben Sérfenyőszigethez csatolták, a település 1969-ben egyesült Cikolaszigettel Dunasziget néven.

A Kárpát-medencében a Duna is megpihen. Folyása lelassul, és a hegyvidékről idáig görgetett kavicsos hordalékát lerakva Közép-Európa legnagyobb szigetvilágát építi fel. Déli fattyú­ága, a Mosoni-Duna keskeny, kanyargós szakasza Rajkánál kezdődik, az erős sodrás miatt a folyó itt a mai napig vándorol: egyik partját pusztítja, alámossa, a másikat viszont a hordalékával feltölti, iszapolja, és nádasokat nevel rajta. Ez a csodálatos vízi világ a XIX. századi folyamszabályozás után is megmaradt, majd megújult a XX. században is: ami a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer építése miatt az 1980-as évek végére kavicssivataggá változott, az mára igazi ősvadon újra.

A Duna ágrendszerében evezve először a gémek tűnnek fel. A nagyobb telepeken szürke gémek és bakcsók költenek. Az útvonal kiválasztásakor mi elsősorban a kezdőknek és kisgyermekes családoknak ajánlott túrákat vettük számba, de a vérbeli profik is találhatnak kihívást a Dunán. Igény szerint kérhető szakvezetés – amikor úgy tűnik, hogy túravezetőnk megbolondult, mert egyenest a nádasnak veszi az irányt, kövessük bátran! A nád mögött mesebeli vízi ösvényen haladunk tovább az ártéri erdő hűvösén, ráadásul mesét, történelmet is hallhatunk: a Zátonyi-Duna régen a Mosoni-Dunához hasonló fattyúág volt. Amikor sor került az Öreg-Duna elterelésére 1992-ben, a csökkenő talajvízszint következtében ez az ág kiszáradt. Hogy megmentsék, újra folyóvízzé alakították, vizét most a Szivárgó-csatornából kapja. Sodrása gyenge, árral szemben is gond nélkül tudunk evezni rajta. A doborgazi strandtól lefelé már Gazfűi-Dunának hívják, és olyan, akár egy akvárium. Utunk során hódrágta fa jelzi: a száz éve kihalt hód nemcsak hogy újra megtelepedett hazánkban, de az utóbbi évtizedekben úgy elszaporodott, hogy sokfelé találkozhatunk vele – személyesen vagy legalábbis a nyomával – a bő vizű ágrendszerekben.

Szigetköz az ország területének alig 0,4 százaléka, de a hordalékkúpon szanaszét ágazó mederrendszer ága-boga a hazai halfajok nyolcvan százalékának otthont ad. A víz tiszta, lelátni a meder aljáig. Gyors folyású szakaszán megcsillan a sebes pisztráng, mocsaras részein réti csíkra vagy lápi pócra lelhetünk. Tavirózsák, tündérrózsák között meg-megmutatkozik a magyar bucó és a selymes durbincs. A védett emlősállatok közül a nyuszt, a vidra és az északi pocok sem ritka ezen a vidéken. És a csönd. A pihenés napjaiban mit meg nem adnánk érte?! Különösen, hogy országszerte tapasztaljuk a zajszennyezés penetráns forrásait a vízparton. Leginkább a tavainknál. A bevásárlóközpontokban is megszokhatatlan, de a természetben végképp érthetetlen: miért szól a zene egész álló napon át? Igazán erre van szükségünk, miközben a napsugár áthatol a felhő fátyolán, és ellebeg a vízen? A levegő rezeg, a víz kékeszöld hullámai pikkelyekre törnek, ezüstösen csillognak a fényben. Sirály csapódik a habokba, és ível felfelé zsákmányával. Miért nem elég nekünk a természet? Az elektromos zene-zaj a harmadik strandig is elér a Balatonnál, viszi a víz a hangot. A megafon bulira hív, minden nemzedéket megszólít, csiricsáré műanyag ugrálóvár terpeszkedik a vízen, a nagyzolás és a giccs elönti a partot – vajon hogyan viselné ezt Mackó úr szárazon és vízen, ha látná?!

Szigetköz ehhez képest a háborítatlan természet maga. Hatalmas hordalékkúp apró falvakkal, erdőkkel, vizenyős rétekkel, nádasokkal és számtalan vízfolyással. Feltöltődésre való hely.

A dunaszigeti ökopark kimondottan kéri is, hogy az esti bulik szerelmesei és a hangosan mulatozók keressenek más szálláshelyet maguknak. Környezetvédelmi foglalkozásaikon egy másik kérés is elhangzik a táborozókhoz: jegyezzünk meg egy illatot. Nem baj, ha nem ismerjük fel, ha nem tudjuk megnevezni a gyógynövényt, csak két-három percre rögzítsük magunkban a fűszeres illatot. Csak addig, amíg elsétálunk a gyógynövényes kertbe, ahol aztán azonosíthatjuk a forrást. A vizesflakonba is kerül egy-két szál menta, citromfű, rozmaring – jobban oltja a szomjat minden cukros üdítőnél. A természetben is érdemes megtanulni arra vágyakozni, ami a miénk.