Tengeri fogság

Pintér Lajos hajóorvosként szállt fel az Aida Perla óceánjáróra 2019. ­december 12-én. Úgy tervezte, hogy karib-tengeri szolgálata után 2020. április 8-án hazatérhet, de a koronavírus közbeszólt. A 85 éves professzor sok kaland és még több várakozás után június 14-én lépett partra Hamburgban. Fél évet töltött hajón.

Pintér Lajos: Nehéz kihozni a sodromból, az biztos

Ez a módszer a hajón is bevált: Pintér Lajos előrelátón már 2020. február 20-án levelet írt a hajótársaságnak, hogy teszteljék a Karib-tengerre készülő utasokat Németországban, még indulás előtt. Sajnos ez nem történt meg. A hajóorvos erre gyorsan cselekedett. Március 13-án odaszólt orvoskollégájának: Gilbert, ma behajózás van, az utasok tizenegy órája úton vannak, éjszaka átrepültek Németországból Barbadosra, és alig várják, hogy megpihenjenek, de előtte még át kell menniük a termokamerán, és ki kell tölteniük egy kérdőívet is. A professzor ironikusan „roppant szórakoztató tevékenységnek” aposztrofálja a következő órák eseményeit, melynek során megvizsgáltak ezerkilencszáz utast. Öt fennakadt a szűrőn – ők nem szállhattak fel a hajóra. Egyiküknek láza volt, a másik köhögött, és persze lent maradtak azok is, akik Olaszországban jártak az előző héten. A kárvallottak tiltakoztak, az orvos azonban kitartott amellett, hogy ő felel a hajón lévők egészségéért. Az Aida Perlán eleve volt már kétezer-hétszáz utas, plusz az ezerfős személyzet.

Pintér Lajos: Nehéz kihozni a sodromból, az biztos

Döntési kényszer

A hajóorvos nem sokat hezitálhatott: – Ilyen helyzetben mese nincs, dönteni kell. Már akkor tombolt a járvány Európában. Elindultunk Barbados szigetéről március 13-án Saint Vincent felé, de minden sziget egy állam, és nem könnyű tárgyalni velük. Saint Vincentben a tesztet követelték: ha nincs teszt, nincs kiszállás. Továbbmentünk hát Saint Lucia szigetére, de ott is csak azt kérdezték, megvannak-e a tesztek. Négyezernél is több utast szállítottunk – köztük három-négyszáz igen élénk gyerekkel –, garantáltam, hogy senki nem beteg, mégsem szállhattunk le a hajóról. Mit csináljunk, furikázzunk itten jobbra-balra? – kérdeztem akkor a kapitányt.

Elkezdődtek a tárgyalások. Az Aida Perla március 15-én éjjel visszatért Barbados szigetére, az utazási társaság közben sietve megszervezte, hogy a következő két napon négyezer-kétszáz utast visszarepítsenek Németországba. Volt ott sírás, üvöltés, hisztéria, minden, amit csak el lehet képzelni. Egyesek beteget jelentettek, a helyi kórház viszont kerek perec kijelentette, nem vesz fel senkit, az utasoknak haza kell menniük. Nehéz pillanatok voltak, de március 17-re a hajón nem maradt más, csak a 970 főnyi személyzet. Következő reggelre az Aida Perlának is el kellett hagynia a kikötőt – a barbadosi hatóság látni sem akarta a hajót legalább két hétig –, kissé kijjebb horgonyzott le tehát, és a helyzetnek megfelelő, mindazonáltal sajátos életmód alakult ki rajta.

Az Aida Perla útja Barbadoson kezdődött tavaly decemberben, nem sokkal a járvány kitörése előtt

Luxus a személyzetnek

– Termokamerás hőmérsékletméréssel kezdődött minden reggel – sorolja az óvintézkedéseket Pintér Lajos. – A kapitánynak megmondtam, a legbiztonságosabb, ha balkonos kabinba költöznek a személyzet tagjai egyesével, lévén kétezer-ötszáz elegáns kabin terasszal, külön fürdőszobával, míg a személyzetnek két kabinra jutott egy fürdő a hajó legalján. A kapitány megpedzette: mit szólnak majd ehhez Hamburgban? Engem ez nem érdekelt. Így aztán lett saját kabinja a személyzetnek is, amelyet maguk takarítottak. A hamburgi központ egyébként hetekkel később a többi hajóján is parancsba adta ugyanezt, mert az Aida Perla a legbiztonságosabb volt mind közül: megtartottuk a szociális távolságot, megszerveztük az állandó orvosi ellenőrzést is, két hét alatt egy megfázás sem volt a hajón. Érkeztek a konténerek ennivalóval, maszkokat, teszteket is kaptam végre-valahára. A konténerek kipakolása „űrhajósruhában” történt a legnagyobb óvintézkedés mellett, a munkatársak szeparált helyen öltöztek, és az akció után elégették a védőöltözetet.

Pintér Lajos összegzésként csak annyit mond: felkészült voltam, de hogy ténylegesen ez mit jelent, arról akkor tudnánk igazán képet alkotni, ha elképzelnénk, milyen érzés volt ’56-os forradalmárként elmenekülni itthonról, és új otthonra lelni Olaszországban, milyen négy szakorvosi vizsgával a pillanat tört része alatt dönteni… A professzor korábban a veronai egyetemi kórház sürgősségi osztályának főorvosa volt, az 1980-as években megszervezte a helikopteres mentőszolgálatot is Veronában, szabadsága alatt pedig be-behajózott mint hajóorvos. Utóbbi elfoglaltságot különösen megszerette.

– Nem tudnám magamat elképzelni úgy, hogy a hasamat süttetem a tengerparton. A hajóorvosi hivatás szellemileg, fizikailag is frissen tart, hisz megtörténhet bármi: tudni kell újraéleszteni vagy varrni ugyanúgy, mint szülést levezetni, és mese nincs, tudni kell azt is, mi a teendő, ha süllyed a hajó. Fiatal orvosként két évet dolgoztam a müncheni egyetemen, így az olasz és az angol mellett jól beszélek németül, ismerem az együttélés nehézségeit is. Tudom, nem könnyű annak az olasz ápolónak, aki német kollégákkal van körülvéve. Ezért is kerestek meg még tavaly, kérdezték, be tudnék-e hajózni, mert megint problémák vannak a hajón. Megnyugtattam hát a kedélyeket.

Kétezer-húsz tavaszán a Karib-tenger fölött nem jártak repülők, az Aida Perla el volt vágva a külvilágtól, de a koronavírustól is. Hogyan teltek a hétköznapok? Pintér Lajos fél hétkor kelt, fél nyolcra bement a rendelőbe, ebéd után kiült kicsit napozni, délután háromtól megint rendelés – nem is hangzik olyan rosszul… Közben persze előfordultak kisebb balesetek, egy vakbélgyulladás, amelyet sikerült megfagyasztani. Ha kellett, éjjel is felkelt a doktor úr, de esténként azért benézett a konditerembe, és lefutott két-három kilométert. Megszervezte ezt a furcsa életet. Április 22-én jó hírrel érkezett a kapitány: „Megyünk vissza Európába!” Miután a hajótársaság megállapította, hogy mind közül az Aida Perla a legbiztonságosabb hajója, Pintér Lajos április 23-án este átvette az Aida Luna 350 dolgozóját, majd május 4-én az Aida Mira, az Aida Nova és az Aida Sol óceánjárókról újabb ezer embert, és még néhány élelmiszer-szállítmányt. A hamburgi kikötőben megint két hét karantén következett, de aztán orvosi igazolással léphettek partra: a professzor személyesen garantálta, hogy utasai nem fertőződtek meg koronavírussal.