A hit hangszere

Magyarországon körülbelül háromezer-ötszáz orgona található, egy részük romos, használhatatlan állapotban. Ezek restaurálásával, javításával­ és új orgonák készítésével 10-15 szakműhely foglalkozik. Több tucat ­„vállalkozás” tagjai is beszállnak a munkába, köztük kántorok, zenetanárok, hangszerhangolók. Ifj. Paulus Frigyes ezüstkoszorús orgonaépítő mester budaörsi műhelyébe látogattunk.

Ozsda Erika
2020. 11. 30. 15:00
Győr - A Loyolai Szent Ignác templom orgonája Fotó: Ács Zoltán Forrás: FLICKR
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Átballagunk a kerten, és belépünk a Paulus Orgonaépítő Műhelybe, ahol már több mint negyven éve foglalkoznak a hangszerrel, és máig a mesterség több évszázados szakmai hagyományait alkalmazzák. Paulus Frigyes ragaszkodik hozzá, hogy tradicionális módon készüljenek az orgonák. A mester először is körbevezet minket a manufakturális műhelyben. Mivel a hangszer nagyon sok alkatrészből áll, és mindegyiket le kell gyártani, az orgonaépítészet legalább 12 szakmát ölel fel. A fémsípműhelybe csak bekukkantunk, mert oda por nem juthat be, viszont az asztalosműhelyt, ahol az orgona nagy része készül, közelebbről is szemrevételezhetjük. Restaurálás közben mindenféle anyaggal dolgoznak, például bőrrel, pergamennel, porcelánnal, filccel, papírral, rézzel. Statikusnak, tervezőnek, rajzolónak kell lenni, de érteni kell többek között az esztergáláshoz, a hegesztéshez, a lakatos-, öntő- és bádogosmunkákhoz is. A műhelyben jelenleg négy alkalmazott és egy tanuló dolgozik. Annyi megrendelésük van, hogy szeretnének még tanulókat és orgonaépítőket is felvenni. Paulus Frigyes figyel rá, hogy mindenkinek olyan munka jusson, melyhez ért, érdekli, amellyel jobban tud haladni. Valóban manufakturális munkavégzés folyik, az orgona minden részével tisztában kell lenniük. A tanulók a szakma gyakorlati részét a műhelyben sajátítják el, az elméletet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszerészképző szakgimnáziumában tanulják meg. A műhely az iskolával együttműködve adja az utánpótlásképzést. Amikor a képzés átkerült az egyetemre, háromszoros volt a túljelentkezés, manapság viszont

– mivel a kétkezi munkának nincs nagy becsülete – egyre kevesebben jelentkeznek tanulónak.

A tihany Bencés Apátság orgonája
Fotó: Ács Zoltán / FLICKR

A mesterrel a műhely egy félreeső részén beszélgetünk a családjáról. A Paulus Orgonaépítő Műhelyben már a harmadik generáció foglalkozik a hangszerek királynőjével. Id. Paulus Frigyes „rezesként” kezdett, rézfúvóshangszer-készítőként dolgozott. Az ötvenes években megszűnt az üzem, és áttették az orgonakészítőkhöz. Kezdetben fémsípokat készített, aztán a szerelőüzembe került, majd kitanulta a szakma csínját-bínját. Miután 1957-ben megszületett a lánya – Frigyes nővére –, otthagyta az üzemet, mert akkoriban minden, az egyházzal kapcsolatos szakma alulfizetett volt. Évekig mással foglalkozott, majd 1977-ben kiváltotta az iparengedélyt. Az erre a célra épített budaörsi műhelyben 1983-tól tíz évig dolgozott, s miután leszázalékolták, fia vette át a céget. Ifj. Paulus Frigyes vegyipari szakközépiskolában végzett. Édesapja soha nem erőltette, hogy az orgonákkal foglalkozzon, ahogy ő sem a gyerekeit. Kézügyessége mindig volt, barkácsolni is szeretett, ezért nyaranta kisebb munkákat vállalt a műhelyben.

Miután átvette az irányítást, több nehézséggel szembesült. Az áfa bevezetését követően egy évig semmilyen megrendelésük nem volt, még csak hangolásra sem. Ennek ellenére talpon maradtak, és ahogy az édesapja, ők is kiérdemelték a megrendelők bizalmát. Az országban sokfelé dolgoznak, mindenféle felekezetnek. Eddig 43 új hangszert készítettek, több százat javítottak, és közel húsz kisebb-nagyobb orgonát restauráltak. Jelenleg nyolc hangszeren dolgoznak. Új orgona többek között Vörösberényben, Száron, Siófokon, Balatonlellén épült. Mátészalkára, Győrbe most készül. Új hangszer építésénél figyelembe kell venni a megrendelő igényeit, a rendelkezésre álló pénzt, illetve a szakértő által felvázolt zenei elképzeléseket, ami komoly kihívás, hiszen a szakmai szempontok nem sérülhetnek. Vörösberényben az okozott fejtörést, hogy egy pici helyre hogyan zsúfolják be a kétmanuálos, pedálos orgonát. Paulus Frigyeshez a historizáló hangszer­építés áll közel. Ez esetben az orgona mindenben megfelel az adott kornak, és alkalmas az akkor írt művek lejátszására. Ilyen volt a szári Keresztelő Szent János-templom felvidéki mintára épült reneszánsz, kora barokk stílusú hangszere. Nemrég fejezték be a soproni Szent Mihály-templom orgonájának restaurálását. Nemcsak a hangszer szépült meg, a város legkorábbi plébániatemplomát kívül-belül felújították. A túrkevei református templom orgonáját is a Paulus Orgonaépítő Műhely restaurálta. A hangszer Angster József és fia munkája. Az Angster Orgonagyár 1867 és 1951 között Pécsett működött, és közel ezerháromszáz hangszert készítettek.

Győr – A Loyolai Szent Ignác templom orgonája
Fotó: Ács Zoltán / FLICKR

Az orgona méltó helye a templom, ezért újak építését leginkább egyházak rendelik meg. Ritkán, de előfordul, hogy zeneiskoláktól vagy külföldről kapnak megrendelést. Felelős szakmai hozzáállással ezek a hangszerek több száz évre készülnek. Magyarországon kevés régi darab maradt meg, de található néhány az 1700-as évekből is. Nyugat-Európában léteznek sokkal idősebb, a mai napig működő hangszerek. Az orgona az idők folyamán terjedelmében a legnagyobb hangszerré nőtte ki magát. Óriási hangerővel képes szólni, ugyanakkor lágyan, halkan is megszólaltatható. Előnyére válik, ha mindennap játszanak rajta, sok hiba adódhat a túlzott kíméléséből, de a mester véleménye szerint máig a legtöbb bajt a szakszerűtlen beavatkozás, a kontárok okozzák.

Az orgona mindig luxuscikknek számított, manapság és ötszáz évvel ezelőtt is. Készítése során ma már sok mindent ki lehet váltani gépekkel, de építése alapvetően kézi munka, az emberi gondolkodás, gondoskodás nem maradhat ki. Futószalagon gyártott orgona elképzelhetetlen. Paulus Frigyesnek két fia és két lánya van, a legkisebbik, Marcell lett orgonaépítő. A 31 éves fiatalembernek kezdetben a famunkák tetszettek, aztán az elméletbe és a gyakorlatba is beleásta magát. Édesapja nagyon jó szakembernek tartja a fiát, szívesen átadná neki a műhelyt. Ő még legalább öt évig szeretne dolgozni. Szomorkás mosollyal jegyzi meg, hogy az orgonaépítők nem pihe-puha párnák között hunynak el, nagy részük a gyalupad mellett esik össze. Paulus Frigyes elismerően szól a magyar orgonaművészekről, akik közül néhánnyal baráti viszonyt ápol. A műhelyből kifelé menet búcsúzóul elmeséli, hogy soha nem felejti el a hívek arcát, amikor megszólal a templomban az új hangszer. Mindig meghatja, ahogy könnyes szemmel köszönetet mondanak. Ezért épít 33 év után is megszállottan orgonákat.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.