A top tízben egyébként szerepelt még természetesen maga a láthatatlan főgonosz, a koronavírus, továbbá a társadalmi távolságtartás, az „önizoláció” (self isolation), azaz amikor valaki önként vonul karanténba, az alkalmazottak ideiglenes elbocsátását jelentő furlough kifejezés, és azért csak felkerült a „Megxit” is, amely a Brexit mintájára a fentebb említett sussexi hercegné és Henrik herceg kivonulását jelenti Nagy-Britanniából és a nyomasztó királyi kötelességek alól. No meg az újonnan berobbanó közösségi oldal, a TikTok rövid videókat gyártó felhasználóira használt „TikToker”. Kicsit azért kár, hogy arról nem szól a felmérés, milyen szavakra kerestek rá az emberek a legkevésbé: például melltartó, benzin, esetleg kiöltözés?
Tavaly a „klímasztrájk” volt az év szava, míg 2018-ban az „egyszer használatos” (single-use), az eldobható műanyagokra értve. 2017-ben az „álhírek”, 2016-ban pedig a „Brexit”. Nyelvünkben tükröződik a világunk, az idei évet pedig minden kétséget kizáróan eluralta a bezártság: hatással volt arra, ahogy dolgozunk, tanulunk, vásárolunk, szervezzük a mindennapi feladatainkat és ahogyan a szeretteinkkel érintkezünk. Nem olyan szó, amelyet ünnepelni kéne, ahogyan az álhírek vagy a Földet mérgező műanyag sem volt az, de talán tényleg ez az, amely magába képes foglalni, tömören kifejezni ezt a sűrű, kiszámíthatatlan és őrült nehéz évet szerte a világon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!