Az év szava

Tavaly a „klímasztrájk” volt az év szava, míg 2018-ban az „egyszer használatos”.

A lockdownt, vagyis a lezárást választotta 2020 szavának a brit Collins szótár. Definíciójuk szerint a lockdown olyan szigorú korlátozások alkalmazását jelenti, amelyek az utazásra, a közterületekre és a szociális érintkezésre egyaránt kiterjednek: a szó használatában meglehetősen durva, hatezer százalékos emelkedést tapasztalt a 4,5 milliárd szót tartalmazó Collins. A társaság egyébként nemcsak internetes oldalakon, de könyvekben, újságokban, valamint tévéműsorokban és a rádióban is szűrte a szóhasználatot.

Annyira persze azért nem lepődtünk meg, nem igaz? Mert hát ki emlékszik a pandémia okozta válságon kívül bármi másra? Pusztító erdőtüzek Ausztráliában és Kaliforniá­ban, lefejezéses terrortámadások Európában, utcai zavargások Amerika-szerte, újra kitörő ebolajárvány Afrikában. 2020 az az év, amelyről már el is felejtettük, hogy egy ponton gyilkos óriásdarazsak szabadultak el és okoztak némi rémületet. Olyan az egész az egyik oldalról, mint egy túltolt, nagy költségvetésű Michael Bay-akciófilm, sok robbanással, drámával és fordulattal, élő adásban a néphez szóló, láthatatlan ellenséggel megvívó államférfiakkal, másfelől pedig szakasztott egzisztencialista olasz noir, ahol az ablakon kitekintve nézhetjük a macskakövet lustán melegítő napfényt, miközben kevergetjük a pastát, és délelőtt fél tizenegykor lehajtjuk az aznapi első pohár borunkat.

Emlékezzünk meg néhány másodpercnyi csenddel azokról a relatív békeidőkről, amikor a legfontosabb beszédtéma Angliában a királyi családba beházasodó amerikai színésznő, Meghan Markle volt, és hogy vajh milyen rejtett üzenetei lehetnek az aktuális ruhaválasztásának. Mert 2020, bárhonnan nézzük, valóban a bezártságról, az elszigetelődésről szól. Új társadalmi és mentális normához kellett megtanulnunk alkalmazkodni. Míg 2019-ben csak körülbelül négyezerszer hangzott el a lockdown (lezárás) szó, addig az idei év során már eddig is több mint negyedmillió említést regisztráltak. A Collins szótár pedig úgy gondolta, hogy ez a kifejezés összefoglalja a világszerte milliókat érintő közös élményt, ezért döntöttek úgy, hogy az év szavának választják. Meg azért, mert egy kétségbeesett, artikulálatlan ordítást vagy mondjuk a vécépapírt mégsem lehet, hiszen komoly intézményről van szó. Pedig…

A top tízben egyébként szerepelt még természetesen maga a láthatatlan főgonosz, a koronavírus, továbbá a társadalmi távolságtartás, az „önizoláció” (self isolation), azaz amikor valaki önként vonul karanténba, az alkalmazottak ideiglenes elbocsátását jelentő furlough kifejezés, és azért csak felkerült a „Megxit” is, amely a Brexit mintájára a fentebb említett sussexi hercegné és Henrik herceg kivonulását jelenti Nagy-Britanniából és a nyomasztó királyi kötelességek alól. No meg az újonnan berobbanó közösségi oldal, a TikTok rövid videókat gyártó felhasználóira használt „TikToker”. Kicsit azért kár, hogy arról nem szól a felmérés, milyen szavakra kerestek rá az emberek a legkevésbé: például melltartó, benzin, esetleg kiöltözés?

Tavaly a „klímasztrájk” volt az év szava, míg 2018-ban az „egyszer használatos” (single-use), az eldobható műanyagokra értve. 2017-ben az „álhírek”, 2016-ban pedig a „Brexit”. Nyelvünkben tükröződik a világunk, az idei évet pedig minden kétséget kizáróan eluralta a bezártság: hatással volt arra, ahogy dolgozunk, tanulunk, vásárolunk, szervezzük a mindennapi feladatainkat és ahogyan a szeretteinkkel érintkezünk. Nem olyan szó, amelyet ünnepelni kéne, ahogyan az álhírek vagy a Földet mérgező műanyag sem volt az, de talán tényleg ez az, amely magába képes foglalni, tömören kifejezni ezt a sűrű, kiszámíthatatlan és őrült nehéz évet szerte a világon.