Csalóka remény

Az Európai Unió vezető országainak irányítói kitörő örömmel fogadták a hírt, hogy minden valószínűség szerint változás következik be az Egyesült Államok élén. Ők mindig is Joe Bidenért szorítottak, bízva abban, hogy az új elnökkel – négy év zaklatott viszonyt hátrahagyva – megújult kapcsolatokat hozhatnak létre. A formában jöhet változás, de a fő tartalomban aligha lesz újdonság.

Joe Biden győzelmét ünneplő graffiti Barcelonában. Európa már régen nem szempont? Fotó: SOPA Images Forrás: Getty Images

Minden másként lesz. Trump sötét korszakát felváltja a fény birodalma. A kapcsolatokban a kiegyensúlyozottság, a megbízhatóság, sőt a baráti viszony újjászületik. Persze lesznek közös ellenfelek, sőt ellenségek is, de őket tárgyalásokon győzzük meg az igazunkról. Nem kell itt nemzetközi megállapodásokat sutba dobni, ha kétségek merülnek fel, azokat tárgyalóasztalnál kell rendezni. Elég csupán megnyomni a reset gombot, amely törli az előző korszakot, és új kezdetet biztosít számunkra. Ez az Európai Unió vezetésének álma. Ám sajnos – mint arra számos szakértő figyelmeztet – az időutazás attól nem valósul meg, mert valaki nagyon akarja. Az ilyen felfogású emberek előbb-utóbb csalódással szembesülnek. Amerika és Nyugat-Európa kapcsolatának a második világháborút követő fellángolása nem ismétlődhet meg, mert a világ viszonyai alapvetően megváltoztak. Sőt a Donald Trump előtti korszakra áhítozóknak is tudomásul kell venniük, hogy az, amit a leköszönő elnök tett, jórészt a körülményekből fakadt. De kétségtelen, hogy új stílus lesz az úr: a nyugat-európaiak számára szép szavak, behízelgő kedvesség, aki meg nem akar egyszerre lépni, az gyorsan megkapja a maga demokráciaexportját.

„Amerika az első” – mily érdekes, ez a jelmondat Joe Bidennél is áll. Mint a közelmúltban bejelentette a leendő elnök, aki a régi iskola neveltje: az Egyesült Államoknak vissza kell szereznie az első helyet a világon. Őnála sem lehet megkérdőjelezni a katonai, gazdasági, sőt erkölcsi fölényt, amelyet Amerika birtokol.

De van-e más választása Brüsszelnek, amely úgy várta Biden megválasztását, mint a messiást? Valójában nincs. Pedig ők is tudják, ha január 20-án Joe Biden leteszi az elnöki esküt, akkor neki és csapatának is befelé kell fordulnia. Az első helyen szerepel a koronavírus elleni küzdelem, hiszen a járvány Amerikát sújtja leginkább. Ígérete szerint első intézkedéseivel fellép a társadalmi egyenlőtlenségek ellen. Be kellene indítania a válság tépázta gazdaságot. És ha ez nem elég, a korábban saját pártja által felszított rasszista feszültségeket is kezelnie kellene. Ez jó időre elég belpolitikai elfoglaltságot ad számára. Talán majd visszalép a párizsi klímaegyezménybe, de ezzel nem vállal nagy rizikót, eredményhirdetés évtizedek múlva lesz.

Joe Biden győzelmét ünneplő graffiti Barcelonában. Európa már régen nem szempont?
Fotó: Getty Images

Mi ezekhez a kérdésekhez képest, hogy miként állnak az európai kapcsolatok? Az Egyesült Államok számára már rég nem szerepel az öreg földrész elsődleges szempontként. Donald Trump erre akarta felhívni a figyelmet, igaz, néha keresetlen szavakkal. Már Obama elnöksége alatt sem volt vezető téma Washingtonban, hogy ehhez vajon mit szólnak európai partnereink. És ennek tudatában vannak az európai csúcsvezetők is, csak olyan nehéz kimondani, hogy az öröknek képzelt szerelem egyszer csak elmúlt. Az Egyesült Államok számára évek óta fő kérdés az üstökösként emelkedő Kína, hogy mit kezdjen ezzel a világhatalmi álmokat dédelgető, hatalmas országgal. Azzal Brüsszelben is egyetértenek, hogy a nemzetközi életben Peking növekvő szerepe aggodalmakra ad okot, de az erre nyújtandó válaszokban is mutatkoznak különbségek Amerikában. Joe Bidennek és csapatának is az első számú külpolitikai gondja az lesz, hogy visszaszorítsa, de legalábbis feltartóztassa Kína még erőteljesebbé válását a gazdaságban, a technológiában, a hadsereg modernizálásában. Biden egységes frontot hirdet Pekinggel szemben, amelybe várja maga mellé európai szövetségeseit is. Washington Kína-ellenes kereskedelmi háborúja, amelyet Trump kezdett el, folytatódni fog. Ebben a helyzetben kellene az uniónak a Biden-csapat kedvében járni.

De vannak más vitapontok is Brüsszel és Washington közt. Afelől ne legyen kétségünk, hogy Joe Biden első külföldi útján – valószínűleg jövő februárban – ellátogat az Európai Unió és a NATO székhelyére. Minden bizonnyal találkozik a két szervezet tagállamainak vezetőivel, akiknek kifejti gondolatait a demokrácia jelenlegi állásáról és a teendőkről. A hangulatot nem akarják majd árnyalni azokkal a témákkal, amelyekről az Atlanti-óceán két partján másként gondolkoznak.

Például, mint a még hivatalban lévő elnök, ő is szeretné megreformálni a Kereskedelmi Világszervezetet, a WTO-t, természetesen úgy, hogy az amerikai ízlésnek még jobban megfeleljen. Hasonló kérései lesznek az Egészségügyi Világszervezet, a WHO kapcsán is, mint elődjének, hogy

nem ártana megszabadulni azoktól a tisztségviselőktől, akik Peking kezéből esznek.

Aztán itt van a szilícium-völgyi nagyok, a technológiai óriások – a Google, az Apple, a Facebook, az Amazon és a Microsoft –, a GAFAM állandó európai megadóztatásának szándéka. Biden sincs kibékülve velük, de senki sem vitatja, hogy milyen kiemelkedő szerepet játszottak elnökké válásában. „Majd én otthon rendezem velük az ügyet” – intheti türelemre az amerikai elnök az európai nyugtalankodókat. Ezt tudomásul kell vennünk, bár ezek az amerikai magánvállalatok országokat meghaladó hatalommal rendelkeznek, befolyásukat eddig senki sem korlátozta. A demokrácia felkentjeiként cenzorokként működnek az egész világon. A különböző európai termékekre Trump által kirótt vámok sem fognak szempillantás alatt köddé válni. Legalább annyira nyugtalanítja Bident is, mint elődjét, Moszkva Németországba irányuló gázszállítása.

Az amerikaiaknak mindig is az volt a véleményük, hogy az Európai Unió „egy behemót, végtelenül lassú állat”. De hát huszonhét tagállamtól elvárni a fürgeséget, az azonnali cselekvőkészséget igencsak túlzó vágy.

Évek óta hiába jelölik ki az EU elnökét, az amerikaiaknak még mindig az a bajuk, mint korábban: van egyáltalán valami hatalma az uniós elnöknek, vagy jobb, ha egyenesen Berlinhez, Párizshoz fordulnak? Az európai Biden-rajongók közt vannak, akik realistán nézik a beiktatásra váró új amerikai elnökkel kialakítandó viszonyt. Például Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter szerint az európai és amerikai kapcsolatok soha nem lesznek olyan jók, mint a transzatlanti kapcsolatok „őskorában”. Ezért francia sugallatra most már egy éve a brüsszeli bürokraták egyre gyakrabban használják a „stratégiai­ ­autonómiára” és „európai szuverenitásra” való utalást. Ez körmönfont megfogalmazás, de valószínűleg azt jelenti, hogy a transzatlanti viszonyban is bizony bármikor lehetnek érdekellentétek.