Távol álljon tőlem, hogy negatív hullámokat keltsek ebben a hurráoptimista spekulációban, de nem lehetséges, hogy egészen másról van szó? Arról, hogy a szüleink-nagyszüleink generációja még nem ahhoz szokott, hogy ha valami elromlik, megjavítás helyett rendel gyorsan online egy másikat a világ túlfeléről. Nem ahhoz, hogy silány minőségű, eldobható ruhatára legyen, amivel táplálja a világ második legkörnyezetszennyezőbb iparágát, hogy elektronikai kütyüit kétévente kiselejtezze az újabb modellekért.
Lehet műanyagmentes hónap kihívásokhoz csatlakozni, de az eredmény várhatóan olyan lesz, mint egy néhány napos fogyókúráé szemben a hosszú távú életmódváltással. Hithű, virtuális klímaharcosként posztolunk és hashtagelünk a népszerűségért, rém egyszerűen kivitelezhető tettek helyett. Tüntetünk, hogy a kormányok szabályozzák a szén-dioxid-kibocsátást, regulázzák meg az óriáscégeket, mert akkor nekünk legalább még kevesebbet kell változnunk: a lényeg, hogy jelenlegi életstílusunkról a világért se kelljen lemondani. Kimegyünk tüntetni, no nem a bolygónkért, hanem a jól megszokott kényelmünkért, amely elúszni látszik. Mert elvették tőlünk, ők tehetnek mindenről, miért nem vigyáztak jobban? Az addig rendben van, hogy megteremtették nekünk a jólétet, a békét, amelybe beleszülettünk, de nehogy már ára legyen annak, hogy ez így is maradjon!
