A történelemnek és a történetírásnak nem pusztán a dokumentumok – elsősorban levéltári iratok száraz kormányzati és közigazgatási tartalmakkal – és régi tárgyak, kortársi visszaemlékezések vagy éppen egykori sajtótermékek hírei jelentik a kútfőit, hanem a vizuális tartalmak is, amelyek közé tartoznak a filmfelvételek és a fényképfelvételek is. Ez utóbbiaknak a tudományos földolgozása, valamint megismertetése a szélesebb közvéleménnyel fontos feladatuk a történeti kutatásoknak éppúgy, mint az értékőrző látásmód mellett elkötelezett közösségeknek – legyenek azok közgyűjteményi vagy közművelődési intézmények, illetve civil szervezetek vagy hagyományőrző csoportok. Ez utóbbiak közé tartozik az a szakképzett helytörténészekből és lelkes lokálpatriótákból álló makói csoport, amely az elmúlt tíz évben immár nyolc, a régi Makót bemutató fényképekből összeállított kötetet adott ki.
A tízéves Makó anno… című sorozat nyolcadik kötete számos fényképet és egyéb dokumentumot tartalmaz Makó elmúlt százötven évének történetéből.
Megfelelően van reprezentálva a könyv lapjain az idei év „kötelező” tematikája: a két világháború közötti Trianon-, illetve irredenta kultusz helyi vonatkozásai. De vallási és egyházi közösségek mindennapjainak képi emlékei, családi és közösségi fotóalbumok darabjai vagy éppen a városkép szocializmus kori átalakulását bemutató sajtófotók is helyet kaptak a kiadványban. A kötetben a helyi közgyűjtemények – mint a József Attila Múzeum vagy éppen a makói levéltár – anyaga mellett számos magánarchívumban megőrzött felvétel is megjelenik.
A Makó anno… nyolcadik kötetében nemcsak olyan tartalmak szerepelnek, amelyek a köztörténet számára értékesek, de az életmód- és a mentalitástörténet iránt érdeklődőknek is vannak benne képi csemegék, illetve azok is találnak a hasábjain rengeteg érdekességet, akik pusztán a nosztalgiázás igényével veszik kézbe a kiadványt. Ha valaki államszocializmus kori helyi vállalati ünnepségekről vagy huszadik század eleji makói ortodox rabbikról keres képet a könyvben, nem csalódik, mint ahogy az sem, aki Losonczi Pál – a kommunizmus kori kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács elnöke – autóját szeretné megnézni, amint egy makói politikai eseményen menetiránnyal szemben, a tilosban várakozik rendőri felügyelet mellett.
