A felvidéki magyarság egységes frontjáról ír szintén 17-én Az Est. A magyar polgári pártok közös értekezletén Szentiványi József képviselő nyitóbeszédében azt mondja: „Nekünk a cseh-szlovák köztársaságban lakó magyarság védelmét az ebben az államban érvényes törvényes eszközökkel kell szolgálni, a nélkülünk hozott, de elénk állított törvényes alapon kell önvédelmünket kiépítenünk. Meg kell azonban állapítanom, hogy tervszerű politika folyik itt nemzeti elnyomásunkra. Megállapítom, hogy a törvényes jogrend és így az állampolgárok egyenjogúsága itt ismeretlen fogalom, megállapítom, hogy a törvényhozás a parlamentarizmus paródiája, mert csak a szólás és a kezdeményezés bilincsekbe verésével tud dolgozni. Egységes irányításra szükségünk van azért, hogy így növeljük politikai súlyunkat, de szükségünk van azért is, hogy aktív munkára biztassuk a magyarság minden rétegét.” Rakovszky Iván, az értekezlet elnöke arról beszélt: „Jogainkat és kötelességünket precizírozni kell, s minden válaszfalat le kell dönteni a magyar és a német, sőt a magyar, német és a szlovák között is, mert ezt az évezredes kapcsot, amely a népfajok között kifejlődött, legfeljebb rövid időre lehet megbontani.” Korláth Endre bejelenti „Kárpátorusszia” magyarságának csatlakozását. Kifejti: „egyesíteni akarják az erőket és szükségesnek tartanák a munkásság bevonását is. A zsidóság bekapcsolása Ruszinszkóban fontos érdek, ahol 200 000 magyarból 80 000 a zsidó. Ezek kijelentették, hogy ők a magyarokkal együtt akarnak dolgozni.”