Sovinizmus az őrület határán

100 évvel ezelőtt megalakult az új Teleki-kormány. A Felvidéken a magyar iskolákat felszámolták, a magyar pártok viszont egységfrontot alkottak.

A Magyar Földrajzi Társaság 50. éves jubileumi gyűlésének zárónapja 1922. május 7-én, balra Teleki Pál középen József Ferenc főherceg (József főherceg és Auguszta főhercegnő fia), mellette díszmagyarban Cholnoky Jenő Forrás: Fortepan/Cholnoky Tamás

Megalakul az új Teleki-kormány. A Felvidéken a magyar iskolákat felszámolják, a magyar pártok viszont egységfrontot alkotnak. A francia kamara előadója szerint nagyobb határkiigazításokra nincs esély. A faluszövetség révén a vidékiek kultúráját szeretnék megemelni.

Bizakodással tekint az ország a másodszorra is gróf Teleki Pál vezette új kormány tevékenysége elé. A Magyarország december 18-án köszönti a kabinetet: „Hosszú és kínos vajúdások után mégis megalakult az új kormány. Be is mutatkozott a nemzetgyűlésben. Bizalommal fogadták. A nemzet pedig várakozással néz eléje. Az új kormány hozzáláthat nagy és fenséges feladatainak elvégzéséhez. Az ország és a nemzet megmentéséről van szó.”

A Pesti Hírlap A magyar iskolaügy vigasztalan helyzete a Felvidéken címmel közöl cikket december 17-én. Mint írják, „A csehek a magyar tannyelvű felekezeti iskolák megnyitását a legképtelenebb kifogásokkal halogatják.” Közlik: „Az elemi iskolákban analfabéta legionáriusokból és lányokból egy hathetes tanfolyamon csinált »tanítók« pótolják a tanárhiányt. […] Ősrégi, hírneves iskoláik pusztulása miatt van a magyarság leginkább elkeseredve. A kassai katolikus hitközség által tervbe vett katolikus gimnáziumot nem engedélyezték. Csak Kassán 500 középiskolai tanuló maradt az iskolán kívül, mert a tót gimnáziumba nem akarják a szülők gyermekeiket beíratni. A tót nép általában nincs megelégedve az iskolák eltótosításával, elcsehesítésével. A nép felfogása az, hogy tótul otthon is megtanul a gyerek, azelőtt érdemes volt iskolába küldeni a gyereket, mert megtanult magyarul, most pedig semmi újat nem tanul. Stefanek tanügyi referens kijelentette, hogy pár év alatt az összes felvidéki iskolát elcsehesíti.” A lap idézi a losonci Magyar Közlönyt: „a csehek részéről mostanában tapasztalható sovinizmus már az őrület határán táncol. Az a feltétlen magyar és német gyűlölet, amely a cseheket hevíti, már csak pathológiai úton bírálható el…”

A Magyar Földrajzi Társaság 50. éves jubileumi gyűlésének zárónapja 1922. május 7-én, balra Teleki Pál középen József Ferenc főherceg (József főherceg és Auguszta főhercegnő fia), mellette díszmagyarban Cholnoky Jenő
Fotó: Fortepan/Cholnoky Tamás

A felvidéki magyarság egységes frontjáról ír szintén 17-én Az Est. A magyar polgári pártok közös értekezletén Szentiványi József képviselő nyitóbeszédében azt mondja: „Nekünk a cseh-szlovák köztársaságban lakó magyarság védelmét az ebben az államban érvényes törvényes eszközökkel kell szolgálni, a nélkülünk hozott, de elénk állított törvényes alapon kell önvédelmünket kiépítenünk. Meg kell azonban állapítanom, hogy tervszerű politika folyik itt nemzeti elnyomásunkra. Megállapítom, hogy a törvényes jogrend és így az állampolgárok egyenjogúsága itt ismeretlen fogalom, megállapítom, hogy a törvényhozás a parlamentarizmus paródiája, mert csak a szólás és a kezdeményezés bilincsekbe verésével tud dolgozni. Egységes irányításra szükségünk van azért, hogy így növeljük politikai súlyunkat, de szükségünk van azért is, hogy aktív munkára biztassuk a magyarság minden rétegét.” Rakovszky Iván, az értekezlet elnöke arról beszélt: „Jogainkat és kötelességünket precizírozni kell, s minden válaszfalat le kell dönteni a magyar és a német, sőt a magyar, német és a szlovák között is, mert ezt az évezredes kapcsot, amely a népfajok között kifejlődött, legfeljebb rövid időre lehet megbontani.” Korláth Endre bejelenti „Kárpátorusszia” magyarságának csatlakozását. Kifejti: „egyesíteni akarják az erőket és szükségesnek tartanák a munkásság bevonását is. A zsidóság bekapcsolása Ruszinszkóban fontos érdek, ahol 200 000 magyarból 80 000 a zsidó. Ezek kijelentették, hogy ők a magyarokkal együtt akarnak dolgozni.”

A lapok írnak arról a jelentésről, amelyet ­Charles Daniélou, a francia kamara külügyi bizottságának előadója készített a békeszerződésről. Az Estben megjelenik: „a felelősség kérdésé­ben megállapítja, hogy Magyarország a szláv veszedelem hatása alatt lépett be Németország érdekkörébe. […] úgy véli, hogy ha Kismagyarország teljes erejét kifejti, újjá fog születhetni.” Hozzáfűzi: „A határmegállapító bizottság meg fogja vizsgálni a technikai és gazdasági szükségleteket, de nagy kiterjedésű helyreigazításokat a kísérőlevél szelleme nem propagál.”

A „Falu” Országos Szövetség vándorkiállításának megnyitójáról tudósít Hatvanból a Budapesti Hírlap december 14-én. Rubinek Gyula­ föld­művelésügyi miniszter elmondja: „A nép kultúráját arra a fokra kell emelni, hogy otthona igazi otthon legyen. Ne vágyjék a cifra városokba. […] Az a guruló vonat, amely ezt a kiállítást idehozta, a kultúra vonatja lesz, amely végiggördül az egész országon. A boldogulás hitét akarjuk széthinteni a nép lelkében, hogy megértse: csak komoly munka árán lehet újjáteremteni ezt a nemzetet.”