Hétre ma várom a Nemzetinél…

Nem volt mit tenni, 1965-ben pártunk és kormányunk kiadta az ukázt: a Nemzetit fel kell robbantani.

Gazsó L. Ferenc
2021. 01. 16. 9:45
Blaha Lujza tér, a Nemzeti Színház bontása a József körút felől nézve. (1965.) Forrás: FORTEPAN
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nekem mázlim volt, mert fölvettek a Kisszínpadhoz, de hol volt az kérem a régi Nemzetitől? Az a díszes neoreneszánsz palota, óriási színpadtér, 1400 ülőhely 50 páhollyal. Képzeljék, ötvenhét éven át élt a Blaha Lujza téren a mi színházunk. Persze, hogy ráfért egy alapos tatarozás, csak éppen az elvtársaknak jobb volt így, eltakarítani a város közepéről, mintha sose lett volna. Még jó, hogy a teret nem keresztelték át Blaha Lujzáról Oleg Kosevoj térre.

A vejem a sajtóban dolgozott akkor, ki volt adva nekik, hogy nem gyászolni, nem írni, vagy ha mégis, minél kevesebbet. Inkább a metróról szóljon az ének. A társulatot átzsuppolták a hétkerbe, az egykori Magyar Színházba, szólni senki se mert, ez be volt kalkulálva. Az volt a hivatalos mondás, hogy ez csak ideiglenes, de megtanultuk, hogy általában az ideiglenes dolgok tartanak legtovább. Így is lett. Harminchét évig kellett várni az új Nemzeti Színház megnyitására. Ott voltam a tömegben, természetesen. Törőcsik Mari mondta a díszbeszédet, 67 évesen. Harminc se volt, mikor kirobbantották alóla a régit.

Nincs okom panaszra. Különösebben nem piszkáltak, és én még a legnagyobbakkal dolgozhattam együtt. Szép a család, három gyerek, hat unoka. Egy stukkó darabkát kimentettem a romok alól annak idején. Időnként előveszem, nézegetem. Megvagyok, mint mindig, a körülményekhez képest.

Végszó helyett

Apám ügyelő volt a régi Nemzetinél. Három éve temettük. Mindent följegyzett abból az időből. Később sem hagyta annyiban, kutatott a történtek után. Szemtanúkat keresett. Ez volt a hobbija nyugdíjas éveiben. Egy kész regényt írt ebből. A halála után próbáltam megjelentetni, már csak az Öreg emléke miatt is. Szaladgáltam a kézirattal a kiadókba. Volt, ahol hitegettek, de láttam rajtuk, hogy el se olvasták. Máshol lelkendeztek, hogy nagyon jó, de egy fillérjük sincs rá. Próbáljak pénzt szerezni, akkor megjelentetik. Honnan szerezzek?

Iparos ember vagyok, nem értek az ilyesmihez, meg aztán időm sincs rá. Hajtom a munkát vakulásig. A gyerekeim szokták olvasgatni a sűrűn gépelt szöveget. Nekik nagyon tetszik.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.