Nyakkendő a bojtárnak

Vésztő jelenkori története csaknem olyan előzményekkel kezdődik, mint egy Rejtő-regény. Szereplői történelmet írtak. Fél évszázaddal később azok a konfliktusok, amelyek akkoriban áthatották a vidéket, újra képesek feltámadni. A hét és fél ezer éves mágori múlt, a népi írók viharsarki mozgalma eltörpül mellettük.

Dohányszüretelők a Viharsarok egyik termelőszövetkezetének szárítójánál, 1962. Jelen idejű múlt Fotó: Medveczky László Forrás: MTI/Medveczky László

A viharsarki államelnök személye máig vita tárgya Vésztőn. Van, aki szerint kommunista volt, van, aki szerint nem. Abban viszont szinte mindenki egyetért, hogy rendet tett, hiszen az ellenszegülőket bezáratta a városháza pincéjébe, s a magántulajdonból, valamint a szovjet hadizsákmányként lefoglalt gabonából enni adott a nincsteleneknek. Mint munkásmozgalmi káderen egyetlen fogás találtatott rajta: túl sok hatalmat tulajdonított magának. És bár mostanság a legtöbben csak jóízűen kacagnak a múlt eseményein, Vésztő jelenét ezek az események máig meghatározzák: ha éppen valami nem a legjobban sikerül, máris visszautalnak a tanácsköztársaságra.

Hogy a múlt mennyire jelen idejű a viharsarki városkában, arra első ránézésre a vásárlóra, felújítóra váró családi házak tömkelege utal. A megyeszékhelyről odavezető út sem emberkímélő.

A távolsági busz ülései porosak, kopottak, az esővíz néha becsöpög az utastérbe. A körülmények a vonaton sem jobbak. Néhány hónapja még nagy csaták folytak azért, hogy ha nem is Nagyszalontáig, de legalább Vésztőig döcögjön el Békéscsabáról, Gyuláról naponta a motorszerelvény, mégis most, hogy végre újból jár, kevesen használják. Pedig a Trianon előtti időkben Nagyváradig, a térség központjáig közlekedett, és igen népszerű volt.

A helyiek évekkel ezelőtt azt sem értették, miért kell a város közepén mezőgazdasági telephelyet, kisebb téeszeket létrehozni, egy helyen csaknem száz disznót nevelni, ami miatt bizonyos utcasarkokon embermagasságú trágyahegyek tornyosultak, olyan szagot árasztva, amely a környéken lakók életét megkeserítette. Bár mára ez megváltozott, elégedetlenségre most is találnak okot a vésztőiek. A legnagyobb felháborodás amiatt alakult ki, hogy a régóta ígért sportkomplexum máig álom maradt. Lassan újra köztársaság lesz Vésztő, mondja erről a lakosok egyike, Fehér Endre.­ Azt már kevesebben emlegetik, hogy a napjainkat érintő önállósodásnak jó oldala is van. Két éve sörmanufaktúrát alapítottak, újabban sajtot, savanyúságot is előállítanak, csomagolnak, forgalmaznak, feldolgozzák a kendert, és a nagymamák receptjeit is egyre többen előveszik, átadják az unokáknak. Az ügy előmeneteléért nyílt csoportot is szerveztek a közösségi hálón. Nem nagy lépésekben, de haladnak.

Mégis úgy tűnik, a lakossági értetlenkedés részben jogos, mivel az általános iskola sportcsarnokát leszámítva a város nem rendelkezik fedett sportterülettel, pedig igény volna rá. Ezt már az előző polgármester, Molnár Sándor állítja. A létesítmény első tervei még az ő idejében, 2002-ben készültek el, majd pályázati forrást is szereztek a megvalósítására. A városközpontban régóta üresen álló terület hasznosítására 2017-ben 600 millió forintot kaptak. Beszerezték az engedélyeket is, később megcsináltatták a kivitelezési terveket.

Egyszer már támogatási szerződés aláírása előtt állt a projekt, 2006-ban, de az akkor hatalomra került Bajnai-kormány lesöpörte az asztalról az országban indult összes ilyen kezdeményezést, pontosítja Vésztő korábbi elöljárója. Szerettük volna, ha a fejlesztés kapcsán Karakas Anikó is megszólal, a település új polgármestere azonban nem válaszolt megkeresésünkre.

Pedig Vésztőnek, ha minden jól megy, és lecsillapodnak a világjárvány által vetett hullámok, teniszezőket és kosarasokat is kiszolgáló sportcsarnoka lesz. A munkálatokhoz már keresik a kivitelezőt, derül ki az uniós közbeszerzési tájékoztatóból.

Dohányszüretelők a Viharsarok egyik termelőszövetkezetének szárítójánál, 1962. Jelen idejű múlt
Fotó: MTI/Medveczky László

Móricz Zsigmond defektje

A Fakisz-típusházakhoz, amelyeket az 1925–26. évi nagy árvíz után építettek a félezer károsultnak, Magyari Barna helytörténész, könyvtáros kíséretében sétálunk át a leendő sportlétesítmény helyszínéről, a Vörösmarty utcából. Ki hinné, hogy nyolcvanöt évvel ezelőtt Móricz Zsigmond is járt erre, és ezt naplójában is megörökítette? Épp Tildy Zoltán szeghalmi lelkész, kisgazdapárti országgyűlési képviselőjelölt kampányát segítette, amikor ismeretlen tettesek meglazították autója kerekének csavarjait. „Vésztő végén defekt. A bal hátsó kerék csavarjai kihullottak, s a kerék levált. Ha a kanyarodó miatt nem csendesít a sofőr, akkor hetven kilométeres gyorsaság mellett szépen kirepültünk volna… Szerencsénk volt a szerencsétlenségben. Senkinek sem történt semmi baja, csak pár kilométert gyalog kellett menni a hideg éjszakában, hogy a gyűlés helyére eljussunk” –olvasható az író jegyzeteiben.

Vésztőn Móricz Sinka Istvánnal is találkozott, akinek 1933-ban megjelent Himnuszok Kelet kapujában című kötetét igen nagyra értékelte, és a könyv elismeréséül egy pipát és egy csíkos nyakkendőt ajándékozott a fekete bojtárnak, magyarázza kalauzunk, mielőtt megpróbálunk bejutni a Sinka-házba. Nem sikerül, a pandémia miatt zárva találjuk. Az elnéptelenedett utcákon visszamegyünk a főtérre.

Vésztő és a népi írók kötődése szoros, tudom meg eközben kalauzomtól. Nem Sinka István az egyetlen kapocs, hiszen számos népi író megfordult itt. A Kelet Népe megalapításáról is Vésztő mellett, a Sebes-Körös bal partján döntöttek. Ezen tollforgatók tiszteletére létesült a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely szoborparkja. Turistacsalogatónak is kiváló, hogy a Csolt-monostor Árpád-kori romjai között IX. századi, hiányzó kézfejű aranyozott Krisztus-szobrot találtak, amelyet Wenckheim Géza gróf odaajándékozott a gyulai múzeumnak, árulja el Magyari Barna. Az őskori halomtelepülés régészeti kiállításának hét és fél ezer éves kínálata így is páratlan értékű Európában. Sőt világviszonylatban is az. A koronavírus-járvány előtt ezt ügyesen ki is aknázták a park működtetői, a határon túlról is sokan jöttek megnézni a leletegyüttest.

– Amikor 2016–17-ben a Vésztői Református Egyházközségnél dolgoztam, összeállítottam azt a listát, amelyen a Vésztőn élt, Vésztőn járt híres reformátusokat gyűjtöttem csokorba. Kis Bálinttal kezdtem a névsort, majd Gönczy Béla és idős Juhász Sándor lelkész után Arany János, Ady Endre, Sinka István, Szabó Pál, Móricz Zsigmond, Horthy Miklós, Tildy Zoltán, Szabó Magda, Baltazár Dezső, Bölcskei Gusztáv és Tőkés László került fel, de kérdőjellel Kölcsey Ferencet is felvettem, akinek Péter nevű testvére Biharugrán élt, és a költő sokszor meglátogatta őt. Ezen a régi képeslapon a református templom látható a térrel – magyarázza a helytörténész, és kabátja zsebéből elővesz két lapot. A másikat abban az időszakban nyomtatták, amikor Vésztőn a kisvasút még virágkorát élte, és a vágányok a templom előtt haladtak el.

Magyari Barna helytörténész szerint Vésztő és a népi írók kötődése szoros
Fotó: Havran Zoltán

Rozsdás vagonok

Mire ehhez a templomhoz érünk, elered az eső, amely fokozatosan havas esőbe vált át. Tyasif ­Elmász legendás cukrászdája 1935-ben nyílt meg a településen, utal vissza a régi időkre Magyari Barna. A kisiparos Törökországban született, az elemi iskolát is ott végezte, a cukrászmesterséget viszont Gyulán sajátította el. Elmász bácsi vésztői cukrászdájába nemcsak a helybéliek jártak szívesen, hanem a környékbeliek is gyakran átbicikliztek a településre süteményért, fagylaltért.

Bár a Viharsarokhoz kötődő érdekfeszítő történetek kútfője feneketlennek tűnik, indulnom kell a vonathoz. A búcsúzás előtti pillanatokban azért még meghallgatok egy-két lokálpatrióta érdekességet. Rácsodálkozom például arra, hogy jó egy évszázada, 1919–1920-ban Vésztőn is több hónapig állomásozott egy olyan tehervonat, amelyen erdélyi menekültek éltek. A vagonlakók megélhetését elsősorban a helyi lakosság adományai segítették. Ki kályhát, ki fát, ki edényeket, ki élelmiszert biztosított számukra. Napjainkban két rozsdásodó antik vagon idézi fel a tovatűnő időt az állomásnál.

Mielőtt felszállok a Békéscsabára induló szerelvényre, a felhőréteg is felszakadozik. A kristálytiszta láthatáron gyönyörűen rajzolódnak ki a bihari hegyek. Bár közelinek tűnnek, mégis elérhetetlen távolságban nyújtózkodnak az országhatár túloldalán. Ahogyan az évek elszálltak, és Trianon miatt a körösnagyharsányi vasútnak vége lett, a sínekre Vésztőnél is ránőtt a növényzet. Ekkor értem meg, hogy a történések néha úgy válnak örök érvényűvé, hogy elveszítik valóságos voltukat. Miközben legendává formálódnak, erősen eltorzulnak.