Hatszor tört szét a trianoni bilincs – ezzel a fejezetcímmel nyitja új könyvét Botlik József, és történelmi áttekintéséből a huszadik század első felének magyar közéletében különleges szerepet játszó férfiúi arcélek bontakoznak ki. A trianoni bilincs hatszoros – kettő kivételével sajnos szigorúan csak átmeneti – széttörésének következményeként Felvidék 1938-as, Kárpátalja 1939-es, Észak-Erdély 1940-es és Délvidék 1941-es visszacsatolásával a magyar parlament alsó- és felsőházába összesen 226 képviselőt hívtak be, hiszen, mint az előszóban olvasható, a magyar törvényhozás az általa megalkotott törvényekkel azonnal gondoskodott a hazatért területek országgyűlési képviseletéről. Botlik vaskos kötete ezeknek az embereknek állít emléket. Nemcsak bemutatja életútjukat, de dokumentumokkal illusztráltan ismerteti közéleti-parlamenti ténykedésüket, nyomon követi sorsukat megpróbáltatásaikkal, küzdelmeikkel, az őket ért későbbi súlyos méltánytalanságokkal, üldöztetéseikkel együtt.
A második világháború után az ismét Csehszlovákiához, Romániához, Jugoszláviához, továbbá a Szovjetunióhoz került vidékeken a magyar honatyák szinte mindannyian a megtorlás áldozatai lettek. Gulág és Duna-delta, partizánvérengzés és akasztófa, jobbik esetben hosszú börtön és egész életen át tartó mellőztetés, meghurcoltatás, vagyonvesztés, nyomor, kényszeremigráció, megaláztatások sora. Íme, 226 magyar osztályrésze. Akiknek kétszeres bűnük volt, hogy nemcsak magyarok voltak, de még ráadásul minden magyarok fővárosában, Európa legszebb parlamentjében kiválasztottakként szolgálták nemzetüket. Hűséggel, legjobb tudásuk szerint, ahogyan és ameddig csak tehették.
Csakhogy – amint Botlik Józseftől megtudható – ezek a végre méltó históriai helyükre került emberek egyben a nemzet elfelejtett szolgái is. Évtizedeken át teljes ismeretlenségben maradt nevük – tetteikről, ténykedésük részleteiről, dicsőségükről, kitartó és következetes elvhűségükről, őszinte és önzetlen nemzet- és népszeretetükről, csupa nagybetűs szolgálatukról nem is beszélve. Botlik alapos, pontos kötetének legnagyobb érdeme ez az áttörés: a figyelem tudatos és tervszerű, okos és határozott ráirányítása a tényre, hogy az 1938 és 1945 közötti magyar világ milyen súlyú és hatású, mekkora erkölcsi-közéleti rangot és nagyságrendet jelentő személyiségeket adományozott a magyar történelemnek. Amit ugyanúgy nem ismerünk, amit ugyanúgy agyonhallgattak, elhazudtak, eltorzítottak-kiforgattak, mint annyi mást Recsktől a Székely Hadosztályig, az ÁVH viselt dolgaitól a Rongyos Gárdáig. És tovább…
