A Vizi Dávid által játszott biztonsági őr az éjszaka leple alatt harcolt a Román Csarnok árnyaival, míg a kiállításon spiccesen kóválygó projektvezető szerelmi bánatát Péterfy Bori előadásában követtem végig. Megrendítő volt hallgatni a múzeumpedagógust játszó Jordán Adél jelenetét, akit a rutinból eldarált tárlatvezetői szövege közben egyszer csak „megszólított” Girolamo Macchietti festménye. Előfordul, hogy egy műalkotás elementáris erővel szakít fel bennünk eltemetett érzéseket: felkavar, de egyúttal gyógyít is minket azzal, hogy felszínre hoz egy feldolgozatlan traumát.
Az egységes rendezői koncepciónak köszönhetően alig érzékelhető, hogy a monológokat nyolc különböző kortárs író vetette papírra. Szabó-Székely Ármin dramaturg munkáját is dicséri a jelenetek összefésülése, a Textúra egésszé formálása. Matisz Flóra zeneszerző közreműködése még összetettebbé tette az élményt. Házhoz jött minden, amit művészetnek nevezünk, bebizonyítva, hogy az „alkotások suttogása” a monitoron keresztül is érzékelhető.
(Szépművészeti Múzeum: Textúra Stream, Összművészet online. 120 perc, rendező: Székely Kriszta)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!