Felszökő láz

Vakcinacsaták, vakcinaháború, vakcinadiplomácia, vakcinanacionalizmus, sőt vakcinasovinizmus. Ismeretlenek­ ugyan nem voltak eddig sem, de az elmúlt hónapokban tudtuk igazán felfogni e szavak valódi súlyát. Mindenki­ magának – ez a lényeg. Oltóanyag-szolidaritást, hogy egy ország lemond a vakcinakvótája egy részéről a szegényebb, elesettebb állam számára, csak elvétve tapasztalunk.

Szputnyik V védőoltást kap egy orosz férfi a szibériai Tulun vasútállomásán várakozó kórházvonaton Fotó: Reuters Fotó: Stringer .

Szerte a világban tombol a koronavírus-járvány harmadik hulláma. Egyik országban előbb, másikban később szedi a kór az áldozatait. Az egyetlen kiút, hogy ne kapja el mindenki a betegséget, a vakcina, amely által emberek tömegei védettek lesznek a járvány súlyos lefolyásával szemben. Ám varázsütésre nem jut a 7,6 milliárdos emberiség minden tagjának a szerből. A legyártásra idő – ebből van a legkevesebb –, korszerű gépek és alapanyag kell. Még jó ideig kevés lesz a vakcina. Előre látni lehetett, hogy emiatt ki fog törni az oltóanyagláz. Csak most nem a XIX. század végi amerikai aranyláz mintájára zajlik minden, amikor szegények tódultak a Vadnyugatra, hogy ők is megkaparintsanak néhány értékes rögöt, hanem országok lökdösődnek, hogy nekik jusson több oltószer. Mert sok jelentkező van a kevésért, ebből adódik, hogy letapossák egymást. Minden eszközzel.

Kurz szerint csalás

Gazdasági és politikai szövetségesek közt is felbukkannak ezek a viták. Például az Európai Unió tagállamai közt, amelyeknek az egymás iránti szolidaritással kellene „működniük”. De csak kellene. A közelmúltban az osztrák kancellár, Sebastian Kurz összetrombitált pár kisebb uniós tagországot – a cseh, a szlovén és a bolgár miniszterelnököt, a találkozóhoz Horvát- és Lettország is csatlakozott interneten –, hogy rámutassanak arra a tarthatatlan európai gyakorlatra, amely szerint a közepes vagy kisebb tagállamok lakosságarányhoz viszonyítva kevesebb vakcinát kapnak a nagy közös európai kosárból. A nagyok felé hajlik az unió osztó keze. Kurz nem kertelt, egyszerűen csalásnak nevezte ezt a módszert. A nyugatiak az eddigi elszámolás alapján jobban jártak, most fülüket-farkukat behúzva hallgattak. Nem elég, hogy a gyógyszergyártók nem tartják be sem a szállítások időpontját, sem a megrendelt mennyiséget, ami megérkezik, azzal is trükköznek Brüsszelben.

Az unión belüli problémákra – késői szerződéskötés, ráadásul olyan, amelyet nem tudnak betartatni a gyógyszergyárakkal – még egy rakódott rá, a keleti vakcinák körüli hercehurca. Az orosz oltóanyagról számos nyugati vezető kedvezően nyilatkozott, sőt közülük jó páran abban bíznak, hogy saját országukban is létrehoznak majd Moszkvával koronavírus elleni szert gyártó közös vállalatot. Bár az Európai Gyógyszerügynökség vizsgálja a Szputnyik V vakcinát, hiá­ba érkezik sürgetés több tagállamból, csak nem akar megszületni a végső döntés. A kínairól nem is beszélve, a gyógyszerügynökség szakemberei azt nem is vizsgálják.

Szputnyik V védőoltást kap egy orosz férfi a szibériai Tulun vasútállomásán várakozó kórházvonaton Fotó: Reuters

De miért is? Mert ami Keletről jön, az kívánnivalókat hagy maga után. Ázsiában tíz- és tízmilliókat oltottak be a Sinopharm oltóanyagával mellékhatás nélkül. De ne higgyük el azt, hogy itt kizárólag az egészségügyi hatásosság számít. Vastagon belejátszik a végső ítélet meghozatalába a politika is. Az uniónak volt egy terve, amely szerint diadalmenet lesz az unió lakosságának beoltása. Mégpedig „európai vakcinákkal”. Mintha ez a szemlélet is némi nacionalizmust rejtene magában. A szóbeszéd szerint egész tavaly nyáron ezért késtek a szerződések megkötésével, mert várták, hogy mikor jelentkeznek az európai gyártók, hogy most már a megvalósulás küszöbén áll a készítmény. Az egyik ilyen a GSK-Sanofi, amely korábban francia tulajdonú vállalat volt, de időközben a többsége amerikai kézbe került. A cég azóta sem tudott előállni oltóanyaggal, így alaposan mellényúltak az unió illetékesei. Ám a franciák sem néznek a jövőbe túlzott derűlátással. Az, hogy a Sanofi nem tudott időben előállni a vakcinával, Franciaország gazdasági és politikai lecsúszásának jelképeként is felfogható – írták számos elemzésben. Az ENSZ Biztonsági­ Tanácsának öt állandó tagja, a nagyok – Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország – közül csak az utóbbi nem tudott előrukkolni oltóanyaggal. Valóban ez a végzetes hanyatlás jele, vagy esetleg félresikerült tudományos kísérlet és semmi több?

Zászló a dobozon

Ám van itt egy nyugat-európai vakcina, az AstraZeneca. De ezzel meg nemcsak az a baj, hogy európai szállításai a legmegbízhatatlanabbak közé tartoznak, hanem az, hogy brit. A Brexit után még nem egészen zökkenőmentes az áruforgalom Nagy-Britannia és Brüsszel között. Hát persze, hogy előbb a hazai igényeknek tesznek eleget, a szigetországban már harmincmillió felé közelít a beoltottak száma, és csak utána jönnek a különböző szerződések. Az AstraZeneca gyógyszergyár nem az Európai Unió liblingje. A bizottság elnöke, Ursula­ von der Leyen múlt héten kirohanást intézett a cég ellen a szállítási elmaradások miatt, azzal fenyegetve meg a brit vállalatot, hogy megakadályozzák az európai gyáraikból más országba irányuló exportot. Néhány európai országban a brit vakcinából beoltottak közül – eddig kiderítetlen okból – vagy tíz személy elhalálozott. Tizenhárom nyugat-európai tagállam egymás után azt közölte, hogy felfüggesztik az oltást az AstraZenecával. Két napra. Aztán mindenki visszakozott. De sikerült lejáratni a brit oltóanyagot. Az AstraZeneca jelenleg a világ legnagyobb vakcinagyártója. Övé a Serum Institute of India nevű cég, amelynek üzeme a legtöbb oltóanyagot képes előállítani a földön. Ki tudja, milyen idők jönnek, talán nem kéne vele összerúgni a port. Valószínűleg ezért fújtak visszavonulót Európa nagyjai, meg azért is, mert kiszámíthatatlanul ugyan, de érkezik vakcina a cégtől.

A „haladó lapok” szerint az is a vakcinanacio­nalizmus jele, hogy Európában vagy fél tucat ország már most bejelentette: nemzeti vakcinagyárat fog létrehozni, ráadásul mindezt közpénzből.

Az csakis nacionalizmus lehet, amikor egy ország vezetése még egyszer nem akarja feltenni az állampolgárai életét arra, hogy működik-e vagy sem a közös vakcinavásárlási program. Jelenleg a világon 13 országban gyártanak koronavírus elleni vakcinát. Érthető, ha a többi állam sem akarja még egyszer megtapasztalni a vakcinanyomort, inkább a saját gyártásra helyezi a hangsúlyt. Ezáltal nemcsak ki tudja védeni az esetleges elégedetlenséget, amely az oltóanyaghiány miatt kialakulhat a lakosságban, hanem még politikai elismerés is járhat a vezetőségnek. Németország, amely teljes vakcinaszükségletét importból fedezi, bejelentette, hogy egy Alsó-Szászországban lévő létesítményt ultramodernné fejleszt, és itt fog majd évi kétmilliárd dózist gyártani. Ám amíg ez megvalósul, megy az idő.

Nemcsak Európán söpör végig az oltóanyag­gyártóüzem-alapítási láz, hanem a világ többi részén is. Ausztrália, amelyet az olasz vakcinaembargó érintett, egyszerűen megtiltotta a kivitelt, azonnal azt közölte, hogy saját gyárat hoz létre, mert a továbbiakban nem akar importra szorulni. Brazília és Thaiföld is hasonlóan gondolkodik. Kanada azonnal „bekapcsolt” egy havi kétmillió dózist gyártó üzemet. Gyógyszeripari szakértők szerint évi százmillió dózis alatt termelő gyár eleve kudarcra van ítélve. Erre meglepő válasz érkezett a mindig ultraliberális elveket hangoztató és ezt emelt hangon hirdető ottawai kormánytól: „Itt nem a kereskedelmi haszonról van szó, hanem emberéletekről.”

„Az oltóanyagnak nincs nemzetisége” – ez a hivatalos kínai álláspont. Ezt kellene hogy vallják Brüsszelben is.

„Mi nem nézzük a dobozon lévő zászlót, vagy hatásos a szer, vagy nem” – nyilatkozta Szingapúr miniszterelnöke, Li Hszien Lung, kifejezve a távol-keleti pragmatikus hozzáállást. Az Európai Unióban viszont nagyon is kíváncsiak arra, honnan jön a megmentő oltás. De könnyen ráfaraghatnak, ha sok vasat tartanak a tűzben. Egyszerre nem lehet Amerikának is megfelelni és Kína rokonszenvét is elnyerni. Eljön a pillanat, amikor nyilatkozni kell a kínai vakcináról, ugyanis több millió kínai (és orosz) készül arra, hogy esetleg még az idén felkeresi Európa nagyvárosait. Igencsak meglepődnének, ha Európában semmisnek tekintenék az oltásukat. Pekingben már utaltak arra, ha ez így alakul, annak következményei lesznek.

Kína elszigetelése

Valóságos vakcinaháború bontakozik ki Kelet-Ázsiában az amerikai–kínai szembenállás jegyében. A térség államainak el kell dönteniük, hogy melyik vakcinát választják. Jelenleg Kína áll nyerésre, annak ellenére, hogy Joe ­Biden, a Fehér Ház ura példátlan diplomáciai­ és vakcina-ellenkampányba kezdett: még az idén egymilliárd Johnson & Johnson vakcinát juttatnak el a délkelet-ázsiai országoknak, amihez hozzájárul India, Japán és Ausztrália is.

A cél megnyerni maguknak ezeket az államokat, amelyek már túlzottan Peking uszályába kerültek. Az Egyesült Államok azt szeretné, hogy Kína szigetelődjön el az ASEAN-on (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége), a térség gazdasági és kereskedelmi együttműködésén belül. A két világhatalom geopolitikai szkandere zajlik, amely valóságos csatamezővé változtatja az ASEAN-t. Eközben a kínai fővárosban megjelentek olyan elemzések, amelyek formálódó kis NATO-ként mutatják be a „térség ügyeibe beavatkozó” négy államot, az Egyesült Államokat, Ausztráliát, Japánt és Indiát. Az viszont biztosnak látszik, hogy Peking meg fogja növelni a szomszédoknak juttatandó vakcinamennyiséget, nehogy lemaradjon a versenyben.