Az Odüsszeiában Pénelopé, Odüsszeusz felesége az a női szereplő, akinek szintén rosszul megy a sora, azonban elég okos ahhoz, hogy egymaga megbirkózzék a helyzettel. A trójai háború befejezése után férje sokfelé bolyong a világban, Pénelopét ezért özvegynek tekintik. Amikor fia,
Télemakhosz eléggé felnőtt ahhoz, hogy átvegye a ház urának szerepét, így szól hozzá: „Hát a szobádba eredj, s munkáddal foglalatoskodj, / rokka legyen gondod s a szövőszék, szolgaleánynak / ossz munkára parancsot. A szó meg a férfiaké lesz / és legelőbb az enyém, aki úr vagyok ebben a házban.”
A hatáskörök elhatároltak: az asszony köteles engedelmeskedni a ház urának, még ha az saját fia is. Ha pedig rászánná magát arra, hogy – megszegve a hitvesi hűséget – férjhez menjen az őt ostromló kérők egyikéhez, ezt is csak apja, Ikáriosz jóváhagyásával tehetné meg, „…hogy majd szabja ki az hozományát, / s kit kedvel végül, neki adja… feleségül”.
Mindezek után egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem: ha Jókait nem szabadna tanítani, mert a XIX. századi nemi szerepek bemutatásával rossz hatással van a diákokra, akkor az ókori görög drámákat is ki kellene dobnunk az iskolai könyvtárakból, mert veszélyesek a fiatalokra?
