Talán sosem volt alkalmasabb a pillanat arra, hogy települési köztereink ideális használatáról gondolkodjunk, mint ez a mostani. A hónapok óta lakásaikba szorult tömegek szeretnék végre újra birtokba venni kedvenc kávézóik teraszát, átélve ezzel is a városias életérzést.
Európa szerencsésebb országaiban már a 60-as évek végén elkezdődött a paradigmaváltás, amely arra irányult, hogyan lehetne a történeti városi színtereket újra élhetőbbé, lakhatóvá és szerethetőbbé tenni.
A szakma által „reurbanizációs” törekvésekként emlegetett beavatkozások fő célja, hogy vonzóbbá tegye a városokban, belvárosokban való megmaradást, illetve az oda (vissza)költözést. Amellett, hogy a sokszor lepusztult épületeket és a lakásállományt korszerűsíteni, a tömegközlekedést fejleszteni kell, legalább annyira fontos, hogy mit kezdünk a város színtereivel, milyen fajta közösségi aktivitást hozunk létre, és hol nyitunk erre teret. Az elgondolás következménye a gépjármű-közlekedés kiszorítása a közterekről, gyalogoselsőbbségű, olykor szinte teljesen autómentes övezetek létrehozása.
Fontos azonban, hogy ezen beavatkozások sosem önmagukban, hanem mindig rendszerben értelmezhetők. Ennek alátámasztására érdemes idézni a reurbanizációs folyamatok iskolapéldáját, Koppenhágát, ahol a lépésről lépésre, tudatosan tervezett átalakulás sok évtizede tart, és hihetetlen eredményeket hozott a városi térhasználat, így az autók visszaszorításában is. Csak szemléltetésül jegyzem meg, hogy a dán fővárosba belépő autók napi száma az elmúlt negyven év alatt csaknem a felére csökkent. Ha itthon felmerül az autók zavaró belvárosi jelenléte, szinte minden esetben Budapest helyzete válik a közbeszéd tárgyává,
miközben a gyalogosközpontú városi lét kérdése és az élhető város megteremtésére irányuló koncepciók ugyanilyen fontosak és érvényesek kisvárosi léptékben is.
Több mint húsz éve alkalmazza az autómentes város vízióját a 83 ezer lakosú, spanyolországi Pontevedra, ahol szinte a település egésze gépjármű nélkül használható. A város nagy részébe csak gyalogosan lehet eljutni, a parkolásra külső területeken van lehetőség. Amíg korábban 14 ezer autó hajtott át a belváros utcáin naponta, mára ezek a területek a közösségi aktivitás színtereivé váltak. Míg Koppenhágában a kerékpározás dominál, az átalakulás hatására Pontevedrában az emberek elkezdték felfedezni a sétálás szépségét, hiszen mindenhova maximum 25 perc alatt eljuthatnak a város méretéből adódóan.
