Az új világ urai

Politika, gazdaság, demográfia – száz térkép az 1945 utáni államokról.

Aki szereti a térképeket böngészni, az biztosan kedvét leli Pascal Boniface atlaszában, amely 1945-től kalauzolja el az olvasót a nemzetközi politika világában. Diákkorom óta én is térképmániás vagyok, mert bizonyos helyzetekben a színes ábrák jobban segítenek megérteni egy adott történelmi helyzetet, mint megannyi szó. Nemcsak csatákra, hadműveletekre vagy épp népvándorlásra gondolok, hanem arra is, hogy adott korban a különböző vidékeknek milyen volt a gazdasági teljesítményük, technológiai fejlődésük, vagy épp milyen szakaszban járt a népcsoportok művelődése.

A párizsi politológusprofesszor, aki a Francia Nemzetközi és Stratégiai Ügyek Intézetének alapító igazgatója, száz térkép segítségével mutatja be a második világháború után létrejövő politikai, gazdasági, demográfiai és kulturális változásokat,

foglalkozik a múlttal, a jelennel, és megpróbálja fölvázolni, hogy a jövőben a nemzetközi kapcsolatok merre tartanak.

Mindegyik térkép mellé, amelyek önmagukban is számtalan információt hordoznak, fűz rövid, lényegre törő magyarázatot. Bemutatja az 1945 után formálódó, kétpólusú világrendet, amely az Egyesült Államok és a Szovjet­unió szembenállásán nyugodott, kitér Euró­pa felosztására, a katonai tömbök létrejöttére, a nemzetközi szervezetekre, a hidegháborúra, majd az enyhülési kísérletekre. Ezzel egy időben a gyarmatok is lázadoztak, egyre több ország nyerte el függetlenségét. Majd elérkezünk a rendszerváltáshoz, az 1989–91-es évekhez, amikor a szovjet rendszer összeomlott.

Az azóta eltelt több mint harminc év alatt történtek magyarázatául Pascal Boniface térképeivel igyekszik megértetni a miérteket.

A technológiai és gazdasági fejlődés a szerző szerint meghatározó szerepet visz a globalizációban. A főleg amerikai multinacionális vállalatoknak is szán térképet, amelyen jól látható, hogy miként hálózták be az egész világot, ők az új világ urai. A szerző sorra veszi a nemzetközi kapcsolatok kulcsszereplőit, a nagy konfliktusokról is beszámol, például a koreai harcokról, a szuezi válságról, a vietnami, a két afganisztáni és az ugyancsak két iraki háborúról, de nem feledkezik meg az izraeli–arab konfliktusról sem. A jelenlegi válságoknak külön fejezetet szentel: Oroszország és Ukrajna egyre kibékíthetetlenebb viszonyának, az „arab tavasznak”, az iráni–szaúdi szembenállásnak, de kitér a Dél-kínai-tenger ügyére is. Az ázsiai tengeren még nem történt semmi helyrehozhatatlan, de mint a szerző figyelmeztet, nem egy háború kezdődött már hasonló provokációk láncolatával.

A könyv utolsó része áttekinti a nagy területi egységek országait, kezdve Európával Észak- és Dél-Amerikán át egészen az arab világig és Afrikáig.

Talán nem véletlen, hogy az utolsó fejezet az ázsiai országokkal foglalkozik, és köztük is az utolsó Kína. Boniface kérdőjellel használja a világhatalom szót, amely az ázsiai óriásra vonatkozik. A világ az egypólusú hatalomtól, amelyet az utóbbi harminc évben az Egyesült Államok jelentett, úton van afelé, hogy többpólusúvá váljék. Az azonban biztos, hogy a Nyugat egyeduralma véget ért.

(Pascal Boniface: A nemzetközi kapcsolatok atlasza – 100 térkép, hogy megértsük a világot 1945-től napjainkig. Pallas Athéné Könyvkiadó, Budapest, 2020, 160 oldal. Ára: 4199 forint)