Csernobili karantén

Egy szellő akkora port vert fel, hogy percekig kellett várni, amíg elült. Természetesen alfasugárzással fertőzött por volt.

2021. 04. 28. 19:31
Forrás: Pexels
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Egy közeli faluban voltunk elszállásolva. A falusiak, ha kellett, hozzánk fordultak segítségért. Történt, hogy a postamester, aki hipertóniás volt, krízis-szerű állapotba került. Azonnal indultunk, s amit lehetett, megtettünk. Három vagy négy nap múlva jött a felesége, toporgott egy darabig, majd kinyitotta a táskáját, és egy literes üvegedényt vett elő, mondván, ő ezzel tudja csak megköszönni, amit tettünk – a férje túljutott a krízisen –, hogy hozott nekünk erdei szamócát. Életünkben akkorákat nem láttunk: hatalmas, dió nagyságúak voltak. Rögvest megkérdeztük, hogy ők is ilyet esznek? A válasz az volt, hogy persze. Azonnal szóltunk, hogy ezt nem szabad! Igen, mondta, feltűnt, hogy eddig aprók voltak a szamócák, most meg mekkorák, de hát fele annyi idő alatt be tudjuk gyűjteni, amennyi nekünk kell. De ez semmi – folytatta, a gombák is ugyanilyen hatalmasak, majdnem esernyő nagyságúra nőttek. Elég, ha egyet találunk, a családnak megvan a vacsorája. Amikor magas rangú tisztek érkeztek hozzánk, rákérdeztünk mindezekre, s az egyik visszakérdezett: emlékeznek még a Mengyelejev-féle táblázatra? Rábólintottunk. Na, hát akkor képzeljék el, hogy az itt van a levegőben. Majd hozzátette: csak nem nyugalmi állapotban, hanem cikázik és él.

– Mindezeket hallva, fölvetődik az emberben: nem valamiféle karanténnek tekintette az akkori hatalom a csernobili katasztrófa körzetét, s nem eleve azzal számolt, hogy a benne élők sorsa megpecsételődött?

– Kérem szépen: mit számított fél millió ember, amikor voltunk vagy kétszázhatvan millióan? Az a mennyiség a statisztikában a tizedespont után a „futottak még” kategóriába tartozott. De akkor már a gorbacsovi szellem járta, a nyugat is bekapcsolódott a mentési munkálatokba, tehát az egészet nem lehetett marokba zárni, és így az ujjak között azért kibuggyant az igazság. Belpolitikai szempontból viszont fontos volt, hogy ne törjön ki tömeghisztéria. Nem a nyugat véleménye lett volna káros, hanem az, ami országhatáron belül történhetett volna… A többszázezres hisztéria gerjesztő hatása! Hagyták inkább, hogy sodorja az ár a ladikot. Kuss legyen.

(Kéner Gábor beszélgetése Szöllősy Tibor técsői orvossal, akit a katasztrófa bekövetkeztekor a „zónába” vezényeltek. Vasi Szemle, 2008/3. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Harmincöt éve, 1986. április 26-án következett be a csernobili atomerőmű-baleset.

Kiemelt kép: Pexels

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.