Magyarország egyik legtitokzatosabb és legfurcsább tárgya hosszas vándorlás után idén került vissza a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba, ám anélkül, hogy a szakemberek magyarázatot találtak volna arra, mi célt szolgált és hogyan került Békés megyébe a rejtélyes óriás kő. Arról a megalitról van szó, amely Kevermes közelében, a magyar–román határnál került elő egy véletlen folytán az 1990-es évek végén. Egy szántó-vető ember, Kovács József találta meg, de ő bedöntötte egy árokba, hogy ne akadályozza a munkában. Tőle értesült az esetről Magyar Mátyás helytörténész.
– Általában nyitott szemmel járok, és ha ilyesmiről hallok, azonnal lecsapok rá. A kő megtalálójánál fúrtam kutat, amikor elmesélte, hogy épp az újonnan vásárolt telkén mozgatta meg a talajt, amikor az ekéje beleütközött egy hatalmas kőbe, és megsérült.
Magyar Mátyás nagy nehezen tudta csak rávenni Kovács Józsefet, hogy a részleteket is elárulja. A követ előbb körbeásták, majd hozattak egy markológépet, és azzal tették át az árokba. Itt lépett be a történetbe Magyar Mátyás. Azonnal felkereste a helyszínt, ahol rátalált a kőre. Lekaparta róla a termőföldet meg a gazt, hazavitte, és felállította az előkertjében, mint egy kis menhirt (függőlegesen álló kőoszlop). A szomszédja – aki tanárember – észrevette a különös kerti díszt, a beleegyezésével értesítette a megyei múzeum régészeit. Többen is megjelentek a kevermesi portán, mindnyájan nagyon elcsodálkoztak a látottakon. A tárgyat lefényképezték, lerajzolták, a házigazdának pedig azt javasolták, óvja jobban, hogy az eső ne verje, ne kerüljön víz a repedésekbe, mert a fagy beálltával könnyen szétfeszítheti a „műtárgyat”. Magyar Mátyás ezért készített a kőnek egy négykerekű konzolt, hogy rossz idő esetén betolhassa az udvarról egy védettebb helyre.
Később Kanadából is érkeztek szakemberek, hogy megtekintsék az elhíresült kevermesi megalitot. Tanulmányozták, nézegették, majd megkérdezték, megkaphatják-e tüzetesebb vizsgálatra. A szakemberek elvitték, s miután nem igazán akarták már visszahozni, a megtaláló megüzente nekik, hogy tekintsék ajándéknak. Később Budapestre került, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjába, ahonnan a közelmúltban küldték vissza Békéscsabára.
– A mai munkagépek rengeteg kárt okoznak, szanaszét törnek mindent. Míg régen épp csak a föld felszínét bolygatták meg, a mai altalajlazítókat akár nyolcvan centiméterre is leengedik. Amit odalent találnak, azt ledarálják, szétroncsolják. Morzsára törik még a fémtárgyakat is. Sajnos ezzel senki nem törődik
– mutat rá Magyar Mátyás, aki biztos abban, hogy amennyiben Kovács József nem veszi ki a földből a hulladéknak tekintett megalitot, és ő nem viszi haza, örökre elvész.
