Menhir az előkertben

A megalit Kevermes közelében, a magyar–román határnál került elő egy véletlen folytán az 1990-es évek végén.

2021. 04. 20. 10:47
Valószínűleg a Bánságból került a kőszegény vidékre Forrás: Magyar Mátyás
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bár a 2013. évi tudományos állásponthoz képest a régészek nem jutottak közelebb, feltételezik, hogy sírjelző, sztélé lehetett, amelyet vésett vonalmintákkal díszítettek, anyaga zöld pala, magassága 160 centiméter. Valószínűleg a Bánságból került a kőszegény vidékre. Mivel mélyebb rétegben feküdt, elképzelhető, hogy több is volt ott valamikor, ám ezeket más célokra már felhasználhatta a lakosság. A felfedezés környékéről pattintott köveket szedegettek még fel, illetve találtak egy padkaszerűséget, egy kilencszer tizenegy méteres részt, ahol nagyon kemény a talaj, szinte kopog. A kutatás azonban abbamaradt.

Valószínűleg a Bánságból került a kőszegény vidékre
Fotó: Magyar Mátyás

Régészként Bóka Gergely és Gyucha Attila foglalkozott a lelettel. A zöld pala forrásvidékének alapján a nyersanyag előfordulási helyét a Déli-Kárpátok és a Maros-völgy vidékére szűkítették.

Korát illetően úgy gondolják, hogy Kr. e. 3500–2500 körül, tehát a rézkorban készíthették. Mivel hozzávetőleg négy mázsát nyom, kérdés, hogyan kerülhetett Békés megyébe, hiszen az akkori technika nem igazán tette lehetővé, hogy nagy távolságra szállítsanak hasonló súlyú tárgyakat. A kő kétségkívül egyedülálló a Kárpát-medencében, motívumkincse térségünkben teljesen ismeretlen.

Hasonló vésetek Európa nyugati felében, az Atlanti-óceán partvidékének megalitikus emlékei között lelhetők fel. A kevermesi tárgy mintázatának legközelebbi rokona a bretagne-i Gavrinisban feltárt sírkamra több mint ötezer éves köveinek vonaldekorációja. Ugyanabban az évben, 1999-ben, amikor a magyar megalitot kifordította az eke a földből, Erdélyben, a Fehér megyei Kisompolyban (Ampoița) is találtak egy ritkaságnak számító őskori kőkaput (dolment). Ennek kőoszlopaiba emberalakokat, spirálokat karcoltak. Bánffy Eszter, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének akkori tudományos főmunkatársa a lelet kapcsolatait a sztyeppevidéken kereste, a keleti kurgánokkal (sírok) vetette össze. Úgy vélte, Ukrajnában és még távolabb is előfordulnak halomsírok hatalmas kőjelekkel. De még Mezőcsáton és Dél-Budapesten is ismertek hasonló sírjelek a késő rézkorból, spirálmotívumok a hun övcsatokról.

A néprajzosok az épített paraszti kultúrában látják tovább élni az őskori megalitokat.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.