Mosoly járvány idején

A vírus nem tágít, beköltözött hozzánk, mint egy illegális lakásfoglaló.

A vírus nem tágít, beköltözött hozzánk, mint egy illegális lakásfoglaló. Kilakoltatnánk, de a törvények fölött áll. Sőt törvényhozó.

Tizedik éve viseljük a maszkot. Hordjuk. Csak kihordani nem bírjuk. Az igazság az, kissé már meg is szerettük, hozzánk nőtt. Van, aki megőrizte az elsőt, sterilizálta, bekereteztette, és ott lóg a falon feliratozva, hogy: „Apa első egyszer használatos maszkja. Visszavonultatták 365 nap után, A. D. 2021” Nem biztos, hogy ő a rekorder.

Múlt éjszakai álom: megérkezem a műfüves pályára (szokás szerint utolsóként), kapkodva átöltözöm, majd melegítek. Negyvenévesen jöttem rá, hogy ezt is kell. A többiek már rúgják a bőrt. Intek az enyéimnek: húzzátok ki, mindjárt jövök. Kicsit még dekázgatok. Mire beszállnék, felébredek. Le kell szoknom a dekázgatásról.

Apropó, maszk! Kezdetben vala a türkizkék. Az érdes felületű, sebészi, amit úton-útfélen osztogattak is. Ma már csak elnéző mosollyal vesszük szemügyre mint a pattintott maszkkorszak szimbólumát. Hogyan hihettük, hogy bármitől is megvéd?! Egy korai mutáns állítólag kifejezetten a türkizkék alapján azonosította a célpontokat. Így azóta sokféle színben gyártják, hogy összezavarják a vírust. Lám, így valósult meg a sokszínű Európáról szóló rémálom.

A korszerű maszkokat már PET-palackokból gyártják, cserélhető szűrővel. Az iparág sokféle igény kielégítését vállalja. Szakállasok kérhetik szakálltartóval, dohányosok füstelvezetővel, esetleg pipatartóval (feláras!), alkoholisták injektorral. Az elhasználódott maszkokból ismét PET-palackokat gyártanak. Teljesült a környezetvédők álma.

Néha éjszakánként azt álmodom, hogy a barátnőm maszk nélkül jön felém, én gyöngéden két tenyerembe zárom a tarkóját, és csak csókolom, csókolom, kiéhezve, végeérhetetlenül… Fura. Nem azért, mert nős vagyok, hanem mert nincs barátnőm.

A digitális oktatás végképp velünk maradt. Mivel így a szülők is aktívan részt vesznek a folyamatban, a legutóbbi felmérések szerint jelentősen megnőtt az ország általános műveltségi szintje. Ma már a szülők kilencven százaléka tudja, hogy nem minden rovar bogár, és hogy a DNS nem más, mint a dezoxiribonukleinsav rövidítése. Csak kimondani nem tudja – egyelőre.

Pár éve pánik tört ki, amikor kiderült, hogy a vírus 666. mutánsa már a képernyőn keresztül is fertőz. De akkor megjelent a tévében Győrfi Pál, és elmondta, mi a megoldás. Azóta a monitor elé is maszkban ülünk le. Leveleinket csak akkor nyitjuk meg, ha a gép jelzi: virus-free.

Apropó, Győrfi Pál! Némiképp barázdáltabb arccal, de töretlen lelkesedéssel most is hetente megígéri, hogy a magyarok visszakapják a régi életüket. Amikor ez először hangzott el a tévében, Bukarestben bekérették a magyar nagykövetet. Állítólag néhány transznemű is tiltakozott. A románokat azzal szereltük le, hogy egy újabb keletű „régi életről” van szó, nem ama bizonyosról. Ekkor megnyugodtak, és folytatták az erdélyi autópályák építését.

Az utóbbi évtizedben született gyermekek úgy tudják: a családjukon kívül más embereknek nincs szájuk. Mesélik, egy kisgyerek rémülten felvisított, amikor az utcán az anyja barátnője levette előtte a maszkját. Azt hitte, torzszülöttet lát, vagy valakit, akinek felvágták a fejét.

A legfiatalabb tanulók soha nem találkoztak sem tanítójukkal, sem osztálytársaikkal, csak ezek maszkos fejével a monitoron. Nagyobb testvéreik mesélnek nekik azokról az időkről, amikor még mindenkinek „fel volt vágva a feje”, amikor az osztálytársaknak még volt testük, és mindenki tudott fütyülni. A kicsik szemén látszik: hiszik is, nem is.

A legnehezebb helyzetben a házasulandókorba ért fiatalok vannak. Szigorú törvények szabályozzák az udvarlást és a házasodást. Egybekelésükig nem láthatják egymás fedetlen arcát, nehogy elvigye valamelyiküket az egyre szemtelenebbé váló vírus. Ez aztán számtalan családi botránynak, perpatvarnak vált a gyújtópontjává. Mert hát az esküvő után, a közös lakásba érve eljön az igazság órája. Volt olyan leányzó, aki csinos, sima ajkat képzelt a maszk mögé, aztán kiderült: az újdonsült férjnek bozontos körszakálla van, ami nyúlszájat álcáz. Mások előre- vagy hátraálló, esetleg redves fogaikkal okoztak csalódást párjuknak. Mert hát lássuk be: az össz­hatás szempontjából a maszk egy igen lényeges összetevőt takar el.

Az össztársadalmi felháborodás miatt a kormánynak lépnie kellett, ezért rendeletben tették lehetővé, hogy részleges vagy kölcsönös nemtetszés esetén az újdonsült házasok ott helyben, a házasságkötő teremben visszavonhassák a boldogító igent. Ennek az lett az eredménye, hogy az összeadási procedúra után még senki nem örülhetett felhőtlenül, mert nem volt biztos, hogy lesz lakodalom. Az ifjú pár előbb még bement egy minden hivatalban rendszeresített VAR-fülkébe (jelentése: Visage Analyser and Rating), ahol egymás előtt levették a maszkjukat. Az eredmény (konvencionálisan OK vagy ERROR lehetett) rövidesen megjelent az anyakönyvvezető monitorján, aki aztán a lakodalmas tömeg elé lépett. Hagyományos, képernyőt jelölő mozdulatot tett, majd vagy az anyakönyvre mutatott, jelezve az esketés érvényességét, vagy két karját többször keresztezve egymás fölött mutatta, hogy az aktus eredménytelen volt. A szimpla tömeggé alakult násznép ilyenkor lógó orral vonult otthonába, az újabb meghívóig. Beszélik, hogy van olyan peches ifjú, aki tizenkét meghiúsult lagzinál tart. A rosszmájúak szerint nem peches, hanem ronda. Márpedig az esztétika nagy úr ezen a területen.

Az is kétségtelen, hogy a kötelező maszkviseléssel visszaélve sok csaló próbált olyan párt szerezni magának, akit maszk nélkül sohasem kaphatott volna meg, de – mint látjuk – a VAR-fülkében ők is elhasaltak.

Úgy döntöttünk: az idén Új-Zélandon nyaralunk. Már be is fizettünk öt főre. Július közepén kapjuk meg a linket, ahol egy hétig Wellingtonról és környékéről nézegethetünk felvételeket. Tavaly Chilét néztük meg. Nem kis pénz, de hát csak így láthatunk külföldi képeket és videókat az interneten.

Éttermek már rég nincsenek, csak a konyhákat tartották meg. Kiszállítanak. A prémium csomagban felvételeket kapunk a régi étteremről, amikor még pincérek (az mi?!) sürögtek-forogtak az asztalok között, és maszk nélküli emberek dőltek részegen vigyorogva egymás vállára a pultnál.

A legnagyobb baj az, hogy a mosoly eltűnt a világból. A szemráncokba emigrált maradék kevés. Napjaink emberének arcáról annyi érzelem olvasható le, mint a Darth Vaderéről. Ha eljön a szabadság napja, egész generációkat kell majd megtanítanunk mosolyogni.