időjárás 4°C Natália 2022. december 9.
logo

Kis darab vakolat

Gurzó K. Enikő
2021.05.05. 17:24
Kis darab vakolat

A középkorban általános megoldás volt, hogy az uralkodók és a gazdag arisztokraták közül többen is szerzetesi vagy egyházi intézményben temetkeztek. A tihanyi kriptát a bencés apátsági templom szentélye mögött, a királyi család eltemetése céljából hozták létre. I. Andrást és első fiát, Dávid herceget itt temették el.

– Ezt egy százötven évvel későbbi oklevél is alátámasztja, de XIX. századi rajzok, felmérések is tanúsítják, hogy a kriptában két XI. századi sírkő volt – mutat rá Buzás Gergely régész-történész, a közelmúltban kezdődött régészeti feltárás konzulense.

A Szűz Máriáról és Szent Ányos püspökről elnevezett apátságot Árpád-házi I. András negyedik magyar király a Tihanyi-félsziget kiemelkedő pontján alapította 1055-ben. A szerzetesközösség altemplomának oszlopait sziklatömbre építették, ezzel is jelezve a bencés rendi élet egyik fontos elemét, az állandóságot. Az uralkodót 1060-ban helyezték itt örök nyugalomra, később fiát, Dávid herceget is ide temették. A koronás fő végakarata szerint sírjánál hetente többször imádkoznak a rend szerzetesei. Húsvétkor a zsolozsmát is itt végzik, Szent András apostol ünnepén pedig szentmisét mutatnak be

az alapító király és családja lelki üdvéért, az ország boldogulásáért.

Az apátság királykriptájában az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának kezdeményezésére és pénzügyi támogatásával 2021. április 30-án kezdődött hitelesítő régészeti feltárás és műemléki falkutatás. A munkában az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeuma és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum vesz részt. A projekt a Tihanyi Bencés Apátság aktív együttműködésével valósul meg.

I. András király sírja a tihanyi apátság kriptájában
Fotó: Pazirik Informatikai Kft.

A kutatott kripta története egyébként rendkívül viharos, hiszen a középkori templomot a török idők végén, az 1680-as években elpusztította egy tűzvész, amely után nem építették újjá eredeti formájában. Amikor az apátság 1720 körül újratelepült, a régi falakra nagy barokk templomot emeltek, ám a királyi kriptát megtartották, csak a belső díszítését, festését változtatták meg. Elbontották viszont a síremlékeket, a köveket arrébb helyezték. Egy XVII. századi leírás szerint a tűzvész előtt, a XVII. század második felében még megvolt a kripta közepén András király tumbája, amelyet vörös kőből készült síremlékként írnak le. Ez a festésére utalhatott, amelyre ma már csak kis darab vakolat emlékeztet az egyik falsarokban, a többit leverték a XVIII. században. A korabeli külföldi és magyarországi analógiák is azt az elgondolást erősítik, hogy egykoron színpompás tér lehetett ez.

Legközelebbi rokona a feldebrői templom, ahol megmaradt az eredeti festés. Nem most végeznek itt először régészeti feltárást. A XIX. század végén számos sírt is feltártak, többet megbolygattak. A beavatkozásnak viszont nem készült szakmailag hiteles régészeti dokumentációja. Az apátság 1950. évi államosítását és harmadik feloszlatását követően, 1953-ban ezért alaposabb ásatásra is sor került. A kripta belső terének nagy részét ekkor tárták

fel László Gyula régész vezetésével, valamint készült falkutatás Szakál Ernő szobrász-restaurátor irányításával. Ennek eredménye volt látható mostanáig a kriptában. A legrégebbi temetkezésekhez tartozónak hitt csontmaradványokat is ekkor helyezték el a síremlék alatt. A fadobozból Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Archeogenomikai Intézetének tudományos főmunkatársa

emelte ki a maradványokat, hogy elvégezhessék rajtuk a szükséges vizsgálatokat.

A korábbi kutatások ellenére számos kérdés megválaszolatlan maradt. Nem tudni, hogy a kripta építészetileg hogyan viszonyult a templom teréhez, szentélyéhez. A boltozat keletkezéséről is csak feltételezések vannak. Az 1950-es években úgy gondolták, hogy ennek egy része a XIX. századi átépítéskor keletkezett. A két sírral kapcsolatban is megfogalmazódtak hipotézisek, ugyanis a tihanyi kripta egyik legfontosabb műtárgya, a fehér márványból faragott XI. századi sírkő az 1953. évi restaurálás során került a kripta közepén feltárt sír fölé. Ám nem ez az egyetlen kő volt itt. Rómer Flóris XIX. század közepén készült vázlata is megörökített nagyon hasonló, de valamivel nagyobb sírkövet, amely azóta elveszett.

A királysírt őrző apátság a keresztény hit, a kulturális értékek őrhelyévé vált az évszázadok során. A kriptát a középkori templomokhoz hasonlóan kelet felé tájolták, így a Krisztust jelképező felkelő nap minden reggel beragyogja az imádság helyét. Mivel I. András király felesége, Anasztázia a kijevi nagyfejedelem leánya volt, évente több alkalommal keleti, bizánci rítusú egyházak papjai, szerzetesei és hívei is elzarándokolnak Tihanyba. Az apátság

1990-ben kapta vissza tulajdonát, napjainkban csaknem százötvenezer látogatót fogad évente.

Az I. András király által kiadott Tihanyi alapítólevél – amely a magyar nyelv első írott mondattöredékét őrzi – a pannonhalmi főapátság

levéltárába kerüt.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.