Kis darab vakolat

A középkorban általános megoldás volt, hogy az uralkodók és a gazdag arisztokraták közül többen is szerzetesi vagy egyházi intézményben temetkeztek.

I. András király sírja a tihanyi apátság kriptájában Fotó: zolt4nkov4cs Forrás: Pazirik Informatikai Kft.

Legközelebbi rokona a feldebrői templom, ahol megmaradt az eredeti festés. Nem most végeznek itt először régészeti feltárást. A XIX. század végén számos sírt is feltártak, többet megbolygattak. A beavatkozásnak viszont nem készült szakmailag hiteles régészeti dokumentációja. Az apátság 1950. évi államosítását és harmadik feloszlatását követően, 1953-ban ezért alaposabb ásatásra is sor került. A kripta belső terének nagy részét ekkor tárták

fel László Gyula régész vezetésével, valamint készült falkutatás Szakál Ernő szobrász-restaurátor irányításával. Ennek eredménye volt látható mostanáig a kriptában. A legrégebbi temetkezésekhez tartozónak hitt csontmaradványokat is ekkor helyezték el a síremlék alatt. A fadobozból Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Archeogenomikai Intézetének tudományos főmunkatársa

emelte ki a maradványokat, hogy elvégezhessék rajtuk a szükséges vizsgálatokat.

A korábbi kutatások ellenére számos kérdés megválaszolatlan maradt. Nem tudni, hogy a kripta építészetileg hogyan viszonyult a templom teréhez, szentélyéhez. A boltozat keletkezéséről is csak feltételezések vannak. Az 1950-es években úgy gondolták, hogy ennek egy része a XIX. századi átépítéskor keletkezett. A két sírral kapcsolatban is megfogalmazódtak hipotézisek, ugyanis a tihanyi kripta egyik legfontosabb műtárgya, a fehér márványból faragott XI. századi sírkő az 1953. évi restaurálás során került a kripta közepén feltárt sír fölé. Ám nem ez az egyetlen kő volt itt. Rómer Flóris XIX. század közepén készült vázlata is megörökített nagyon hasonló, de valamivel nagyobb sírkövet, amely azóta elveszett.

A királysírt őrző apátság a keresztény hit, a kulturális értékek őrhelyévé vált az évszázadok során. A kriptát a középkori templomokhoz hasonlóan kelet felé tájolták, így a Krisztust jelképező felkelő nap minden reggel beragyogja az imádság helyét. Mivel I. András király felesége, Anasztázia a kijevi nagyfejedelem leánya volt, évente több alkalommal keleti, bizánci rítusú egyházak papjai, szerzetesei és hívei is elzarándokolnak Tihanyba. Az apátság

1990-ben kapta vissza tulajdonát, napjainkban csaknem százötvenezer látogatót fogad évente.

Az I. András király által kiadott Tihanyi alapítólevél – amely a magyar nyelv első írott mondattöredékét őrzi – a pannonhalmi főapátság

levéltárába kerüt.