Pápai áldással

Budafoki pincében vár megmentőire a legnagyobb hordó.

Egyedül az előlap helyreállítása reális, a többi elem életveszélyes állapotú Forrás: Sebestyén László

Különlegességet rejt az egyik budafoki pince. A hatalmas boroshordót a Magyar Állami Pincegazdaság megrendelésére 1927-ben készítette Hohl Lipót budafoki kádármester. Az 535,5 hektoliter befogadóképességű hordó a ­Tria­non utáni Magyarország legnagyobb ilyen jellegű borászati eszköze volt. A későbbi pápa, XII. Pius maga áldotta meg az 1938-as eucharisztikus kongresszus egyik attrakcióját.

Az 1890-ben született Hohl Lipót az első világháborúban a haditengerészetnél szolgált, több csatában is részt vett. Később az állami pincegazdaságban volt oktató, és több kézműves-kiállításon is arany helyezést ért el munkáival. Ki másra, mint rá bízták a hatalmas, 54 ezer literes hordó megépítését. Állítólag minden egyes dongájához egy-egy tölgyfát kellett kivágni.

A fenekére helyezett tábla tanúsága szerint akkoriban ez volt az ország legnagyobb űrtartalmú boroshordója.

Évekkel később az eucharisztikus kongresszus lázában élő ország megannyi különlegességgel próbált megemlékezni a jeles eseményről. A pincegazdaság akkori igazgatója, Fornády Elemér tervei alapján fafaragással díszítették a kapitális méretű hordót: rákerült a történelmi Magyarország, benne Csonka-Magyarország térképe, valamint Szent István király mellképe, két évszámmal: 1038–1938. A király halálának 900. évfordulója jelentős szerepet játszott abban, hogy a 34. eucharisztikus kongresszust Budapesten rendezték meg. Ennek megörökítésére a XXXIV. Congress Eucharistic Internat feliratot és a kongresszus emblémáját (fekvő helyzetű kereszt, fölötte áldoztatókehely egy sugárzó szentostyával) faragták rá. Innen kezdve a hordó kétnevű lett: Szent István-hordóként és eucharisztikus hordóként is emlegették. A kongresszus kezdetén a pápát képviselő Pacelli bíboros (a későbbi XII. Pius pápa) a pincében megáldotta, benne az akkor tárolt badacsonyi olaszrizlinget, az elmondások szerint ez volt a kongresszus hivatalos misebora. A hordót a múlt század ötvenes éveiben megrongálták, faragványai egy része megsérült, más részét eltávolították. Ami maradt, ma egy budafoki pincében található.

Egyedül az előlap helyreállítása reális, a többi elem életveszélyes állapotú
Fotó: Sebestyén László

– Többször elmondtam, hogy a hordó helyreállítható. Sőt az idei eucharisztikus kongresszus világszenzációja lehetne, ha a megújított hordóra egy másik, az idei világkongresszusra utaló felirat is felkerülne. Akár a logója is lehetne az eseménynek – érvel Tarján Balázs borszakíró, a Magyar Bor Akadémia tagja, aki aktív korában évtizedeket töltött a közigazgatásban, most pedig a különleges ipartörténeti alkotás megmentésére keres társakat.

Amikor Tarján Balázs fantáziája meglódul, arról álmodik, hogy az egész hordó megújítható. Amikor a racionális énje kerekedik felül, akkor belátja, egyedül az előlap helyreállítása tűnik reálisnak. A hordó két profi kádár szerint is életveszélyes, amit kisebb lyukak befúrásával állapítottak meg. Az értékmentő munka lényege: a hordó felállványozása, majd megbontása úgy, hogy jelenleg még semmit sem tudni a fenék mögötti, a faragott feneket összetartó és természetesen szintén szétszáradt úgynevezett álfenék megoldásáról, annak állapotáról. A faragott fenék leszerelése közben a tartóállványnak biztosítania kell, hogy az ne dőljön (és törjön) össze, a hordórész stabilan tartható legyen. A fenék ezután vihető ki a pincéből. Valószínűleg dongánként (itt a donga nem a hordó oldalát, hanem a függőleges fenékdongákat jelenti). Eközben meg kell őrizni a faragványok épségét. A dongákat be kell csomagolni, a szállítás közben a pinceivel közel azonos páratartalmat kell biztosítani a további romlás elkerülésére. Ezután helyre kell állítani a fenéklapot, fel kell újítani, majd a kiállítási helyen összeszerelni, stabil állapotba hozni. Körülbelül ennyi feladat vár arra, aki fantáziát lát a több mint kilenc évtizede készült alkalmatosság megmentésében.

– A magyar keresztény, katolikus kultúra, egyben a magyar borkultúra különleges emlékéről van szó, amely a kongresszus egyedülálló érdekessége lehetne. Időutazás az érdeklődők számára – egészíti ki korábbi gondolatait Tarján Balázs, aki szerint a felújított alkotást az idei kongresszus idején kiállíthatnák a Szent István-bazilikában (talán Esztergomban?). A kongresszus után pedig mint a magyar szőlő-bor gazdaság ritka ereklyéje a Mezőgazdasági Múzeumban kaphatna helyet.