könyv Autósport Forma-1 niki lauda ferrari McLaren

Újrakezdések története

A Niki Lauda életét feldolgozó riportkönyv elolvasásával megszabadulhatunk a versenyzőlegenda köré halmozódott sztereotípiáktól.

2021. 07. 30. 9:57

Lauda, Niki — A képen Niki Lauda korábbi háromszoros világbajnok osztrák Forma-1-es versenyző az autós gyorsasági világbajnokság 69. idényének szezonnyitó Ausztrál Nagydíján a melbourne-i Albert Park-i versenypályáján 2018. március 25-én Fotó: DAVE ACREE Forrás: MTI/EPA/AAP/Dave Acree

Forma–1-es világbajnok lett 1975-ben, de a következő évben kis híján tűzhalált halt az életveszélyes Nürburgringen elszenvedett balesetben. Arca, tüdeje összeégett, papot hívtak hozzá, de ő fityiszt mutatott a halálnak, hiszen túl jól állt a pontversenyben ahhoz, hogy csak úgy feladja. Vasakarata még azok szemében is az autóversenyzés ikonikus alakjává tette, akik nem különösebben érdeklődnek a száguldó cirkusz iránt. Mi itt, a szocialista barakkban persze csak információmorzsákból rakhattuk össze magunkban a király kategória mozaikképét, de Laudára még így is mint kora legnagyobb formátumú autóversenyző személyiségére emlékezünk.

Sok mindent elárul jelleméről, hogy balesete után mindössze két futamot hagyott ki, amikor a – már az utódját is leszerződtető – csapatfőnöke legnagyobb elképedésére megjelent Monzában, és ha átvérző kötésekkel, szörnyű fájdalmakkal is, de újra versenyzett. Hajszálon múlt, hogy nem lett abban a szezonban is világbajnok. De a következő évben megszerezte a második világbajnoki címét is a Ferrarival, majd miután megingott a bizalom közte és csapatfőnöke között, visszavonult, hogy saját légitársaságot alapítson pontosan ugyanazzal a szenvedélyes elszántsággal, mint amelyet az autóversenyzésben mutatott.

A légiforgalmi piac szereplői persze legalább annyira kíméletlennek, ellenben sokkal sunyibb ellenfélnek bizonyultak, mint az autóversenyzők. A piacért folyó szakadatlan „légiharc” kegyelmi időszakában Lauda aztán másodszorra is visszatért a Forma–1-be, hogy a McLaren versenyzőjeként 1985-ben harmadszorra is magasba emelje a világbajnoki trófeát.

Persze itt távolról sem ért véget a Lauda-sztori. Maurice Hamilton könyve a versenyző pályatársainak, barátainak egymás mellé szerkesztett visszaemlékezései segítségével halad végig pályafutásán. Ezt a szerző olyan élvezetes stílusban tálalja, hogy az olvasó is úgy érezheti magát, mint aki maga is ott bolyong a bokszutcában, és szóba elegyedhet bárkivel, köztük persze magával Laudával is. Mondatról mondatra derül fény kulisszatitkokra, a háttérben zajló viták okaira, dilemmák megannyi árnyalatára.

A kötet legnagyobb értékét az adja, hogy a pályatársak által megrajzolt szubjektív és sokszínű képből végül kirajzolódik Niki Lauda igazi emberi arca, valódi jelleme. Semmi szépítés, semmi udvariasság. Éppen annyira pragmatikusan és őszintén, a hibáit sem elhallgatva beszélnek róla a nyilatkozók, mint amennyire pragmatikus és egyenes volt maga Lauda is.

Az a vérbeli sport- és üzletember, aki képes volt négymillió dolláros gázsit kiharcolni magának. A nagy túlélő, aki hajlamos volt elképesztő kockázatokat vállalni, akitől mi sem állt távolabb, mint az érzelgősség, aki nem bírta a mellébeszélést, aki ravasz taktikus volt, aki képes volt megbékélni égése utáni külsejével, aki tisztában volt saját határaival. Az öntörvényű ember, aki kimondta, amit gondolt, nem ismerte, nem is gyakorolta az udvariasságot, és magasról tett a politikai korrektségre.

A Niki Lauda életét feldolgozó riportkönyvet a legjobb szívvel ajánljuk mindazoknak, akik szeretnének megszabadulni a versenyzőlegenda köré halmozódott sztereotípiáktól.

Lauda 2019-es haláláig tevékeny résztvevője volt a sportágnak. Kevesen tudják, hogy az aktuális világbajnokot, Lewis Hamiltont is ő csábította át a McLarentől a Mercedeshez, noha akkor még nem lehetett biztosan tudni, hogy mára – Niki Lauda és a csapatfőnök Toto Wolff kettősének köszönhetően – a Mercedes lesz a legeredményesebb versenyistálló.