Íme a ma délelőtti első helyszínünk – mutat körbe kalauzunk. Háromemeletes társasház kapujában állunk, pár percnyi sétára Budapest egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontjától. Az épület előtt jár el a 4-es, 6-os villamos, közvetlen közelében bankfiók, fodrászat, pékség található, sárga kövekkel kirakott udvarában esküvőiruha-szalon várja a látogatókat. Az ember azt gondolná, ilyen környezetben nemigen vannak patkányok, hiszen azok az elhagyatott helyeket, elhanyagolt épületeket, külvárosokat kedvelik. Csakhogy ez közkeletű tévedés.
– Általában ott fordulnak elő legnagyobb arányban, ahol az ember is, ami logikus, hiszen ahol nagyobb a tömeg, ott könnyebben jutnak ennivalóhoz. Így a fővárosban a belső kerületek számítanak az egyik leggyakoribb helyszínnek – mondja kísérőnk, Reisinger Mátyás. A férfi a főváros által patkányirtással megbízott, négy cégből álló RNBH Konzorcium egyik tagja, a Rovért Kft. ügyvezetője.
A múlt héten jelentette be az egyik lakó, hogy látott egy kártevőt a házban – elmondása szerint keresztbe surrant át előtte az udvaron –, így a főváros kiadta a cégnek: 48 órán belül szálljon ki a helyszínre, végezze el az ellenőrző szemlét, és tegye meg a szükséges intézkedéseket.
– Megvizsgáljuk, vannak-e patkány jelenlétére utaló nyomok. Ha elkenődő koszfoltok mutatkoznak a fal tövében, az például árulkodó. Ha nemcsak lábnyomok látszanak a porban, hanem köztük végigfutó keskeny csík is, akkor biztos, hogy patkány van a házban: a csík ugyanis hosszú, jellegzetes farkának a nyoma. Hasonlóan egyértelmű nyom a hátrahagyott ürülék – sorolja Reisinger Mátyás.
– Elsőként általában a korábban kihelyezett etetőládát nézzük meg – mondja az ügyvezető kíséretében érkezett Vrbovszki György egészségügyi gázmester, és az udvar közepére vezet minket. A csatornanyílás mellett lapos fekete ládika hever, két keskenyebb oldalán egy-egy nyílással.
– Ha csak egy volna belőle, egyetlen patkány sem merészkedne bele. A tapasztalatok szerint ehhez két lyuk szükségeltetik – említi az ügyvezető.
Vrbovszki György kulcsot húz elő, és felnyitja a ládikát. Két aprócska, rózsaszín tömb tárul elénk. Mintha csak gyurmából lennének – de távolról sem játékszerek: a Bitrex nevű keserítő anyagot tartalmazó irtószer kockái. Azért keserű, hogy a rágcsálókon kívül mindenki mást elriasszon. Véralvadásgátló szert tartalmaz, amelyik kártevő tehát megette, az elvérzik.
Másik kísérőnk közben szemügyre veszi a rózsaszínű paraffinos kockát, és fogak nyomaira lesz figyelmes.
– Most már nem kétséges, hogy a lakó csakugyan patkányt észlelt. Újra kihelyezzük a méreganyagot, és egy hét múlva visszatérünk, hogy meggyőződjünk arról, rájárt-e a kártevő – mondja Vrbovszki György.
Egy pillantás a csatornalefolyóba is, majd leballagunk a pincébe.
– A talaj nincs lekövezve, a nyirkos föld pedig könnyen alakítható, formálható közeget kínál a patkánynak ahhoz, hogy járatot fúrjon belé. Onnan lehet tudni, hogy az ő műve, hogy nincs benne földhalom. A vakond például maga előtt görgeti a kiásott anyagot, de a patkány nem, ebből a szempontból igencsak tisztán „dolgozik” – említi.
Fotó: Teknős Miklós
Néhány lépés megtétele után keskeny szakaszra érünk. A fény fakuló pászmákban szivárog le az udvarról, megbontott fémhálókon és törött ablakokon keresztül. A pince falai rézsútosan futnak a hiányos határolóelemek felé.
– Valóságos korzó a patkányoknak. Könnyedén feljutnak rajta az udvarra, még csak meg sem kell erőltetniük magukat – jegyzi meg rosszallóan Reisinger Mátyás. A néhány lépés után mobiltelefonjaink fényében elénk táruló látványra pedig kezdetben szavakat sem talál: a ki tudja, mióta nem használt és nem zárt fülkékben – a tulajdonképpeni pincékben – egykori lakberendezési tárgyak és égett faanyagok összevissza halmai hevernek.
– Átalakultak a tulajdoni viszonyok, és ezzel megváltoztak a felelősség- és feladatkörök is. Régebben a házmesterek dolga volt, hogy rendben tartsák az épületet, gyakorlatilag bármilyen ügyben lehetett hozzájuk fordulni, és a helyszínen intézkedtek. Ma már közös képviselők vannak, akik gyakran máshol laknak, így nincs közvetlen, azonnali ráhatásuk az ott történtekre.
Ezt már Takács Zoltán – a konzorcium egy másik tagja, a Növényvédő és Kártevőirtó Kft. ügyvezetője – mondja, majd így folytatja: – A másik döntő oka a patkányok elszaporodásának, hogy megváltozott az emberek ételhez való viszonya. Míg a korábbi nemzedékek különféle okokból
– vagyoni helyzet, takarékosság, neveltetés – tartották magukat ahhoz, hogy ételt ki nem dobnak, manapság szinte általános, hogy a fel nem használt, megromlott – vagy csak annak ítélt – élelmiszerek a szemetesben vagy a vécében kötnek ki. Onnan a hulladéktárolóba vagy a csatornába jutnak, ahol aztán terített asztalként vonzzák a rágcsálókat. Elszaporodásuknak nem kevésbé jelentős oka, hogy a fővárosban a harmadára csökkent a felhasznált víz mennyisége, így az már nem mossa le a csatornába került szerves anyagokat.
Míg a csatornákban viszonylag magasan állt a víz, a patkányok korlátozott mértékben voltak jelen – hiszen bár tudnak, de nem szeretnek úszni. A szárazon maradt részeken viszont, ahol csak néhány keskeny ér csordogál, egykettőre megjelennek, és belakják a terepet.
Ezek az általános okok, amelyekhez konkrétak is társulnak. Reisinger Mátyás a nyolcadik kerület egy pontján volt szemtanúja, hogy a hajléktalanok fonnyadt szendvicsből kiemelt zöldségmaradványokkal etetnek egy előmerészkedő patkányt, Vrbovszki György pedig Angyalföldön látta, amint egy nyugdíjas korú asszony avas szalonnadarabot dob egy jókora példánynak.
A kérdésre, hogy valójában hány patkány élhet Budapesten, nem lehet pontos választ adni. Ezen állatok életének túlnyomó része a figyelő szemektől elzárva, leginkább a sötétben zajlik. Az átlagember többnyire akkor találkozik velük, ha ételt keresnek maguknak, vagy ha némelyikük a felszínen hullik el. Ráadásul a kártevőirtásra szakosodott cégek munkatársai többször tapasztalták már, hogy az urbánus környezetben felnőtt városlakó nem feltétlenül ismer fel egy patkányt – előfordul, hogy elhanyagolt külsejű, loncsos macskákat vagy apró testű kutyákat néz annak. A fővárosban előforduló patkányok összlétszámáról szóló becslések így néhány tízezer példányos populációról szólnak, de a szakemberek azt tekintik irányadónak, hogy a lakók hányszor észlelték a rágcsálót, és ebből hány eset bizonyult megalapozottnak. Ezt utóbbit természetesen csak a bejelentést követő helyszíni szemlén, az említett jelek alapján lehet eldönteni.
– Miután 2018-ban átvettük a feladatot a korábban foglalkoztatott cégtől, a főszezonban havonta 1300-1400 bejelentést kaptunk, amelyek hetven-nyolcvan százaléka bizonyult megalapozottnak. Mára ez a szám átlagosan havi hat-hétszázra csökkent – mondja Reisinger Mátyás, hozzátéve: valamennyi bejelentés a fővárosi önkormányzathoz fut be, tőlük tudják meg, hová kell kiszállniuk ellenőrizni, intézkedni. Törvény rögzíti, hogy az élelmiszert előállító, forgalmazó, raktározó cégek kötelesek gondoskodni létesítményeik, üzemeik patkánymentesítéséről. Ezért egyes önkormányzatok abból indulnak ki, hogy a feladat egy az egyben az érintett társaságoké, azok meg úgy vélik, az önkormányzatnak is van tennivalója az irtás kapcsán. Az ügyvezető egyébként nem hisz abban, hogy létezik a szó szoros értelmében patkánymentes város, így Budapest sem az – bár mindig vannak elképzelések, hogyan lehetne elérni, hogy olyan legyen.
– Egyesek például úgy gondolják, vadászgörényeket kellene bevetni – említi. – Ezek a kisragadozók csakugyan ügyesen megfogják a patkányt, de az 525 négyzetkilométernyi területen a főváros megtisztításához vajon hány példányra volna szükség belőlük? Másfelől meg belegondolt-e valaki abba, hogyan nézne ki a belváros, ha vadászgörények végeznék ezt a feladatot? Görényürülék, vérfoltok, patkánytetemek darabjai bukkannának fel az utcákon. Hogyan hatna mindez a gyerekekre vagy a turistákra?
És ha már patkánytetemek kerültek szóba: a méregtől elhullott példányok a konzorcium kocsijaiban rendszeresített, speciális hűtőládákba kerülnek. Egy részüket a Nemzeti Népegészségügyi Központba szállítják, a másikat az Állatorvostudományi Egyetemre. Az első helyen rezisztenciavizsgálatot végeznek rajtuk – vagyis meggyőződnek arról, hogy a kifejlesztett méreganyag még mindig hat-e a kártevőkre, tehát nem váltak ellenállóvá vele szemben –, a másodikon a testükön előforduló parazitákat tanulmányozzák a szakemberek. A helyszíni szemle mára ezzel véget ért. Felballagunk a pincéből, megtisztítva cipőnk talpát a terepmunka nyomaitól.
A szakembereknek ma még 35 címet kell felkeresniük, zömmel a VI. és a XIII. kerületben.
Az eseti irtástól az átfogó mentesítésig
Budapest történetében már a XIX. század végén szó esett a patkányok jelentette veszélyről. 1897-ben a mai Szabadság tér területén álló – évekig kaszárnyaként használt, ám akkoriban bontásra ítélt – Újépületről figyelmeztető hangú cikkek jelentek meg: ha a pincéiben és csatornáiban fészkelő patkányok elszabadulnának, hordákban lepnék el a városrészt. Az V. kerület választmánya ezért a bontási munka megkezdése előtt irtást végeztetett. A Budapesten élő patkányok száma egyes becslések szerint a XX. század harmincas éveire elérte az egymilliót. Az első központilag szervezett – vagyis a városvezetés által kezdeményezett és fizetett – irtást 1930. május végén hajtották végre, de a kártevő-populáció továbbra is a főváros életének része maradt. Budapest Főváros Tanácsa 1952-ben állandó jellegű, folyamatos irtást vezetett be. 53-tól kezdve évente kétszer – tavasszal és ősszel – el is végezték a munkát, de csak a főváros bizonyos részein, ráadásul ad hoc jelleggel, össze nem hangolva. A hatvanas évek végéig évente mintegy harmincmillió forintot fordítottak e célra, ám a patkánypopuláció a hetvenes évek elejére elérte a kétmillió példányt. A főváros vezetése ezért úgy határozott, hogy a továbbiakban csak akkor fizeti ki a munkadíjat a kivitelezőnek, ha az általa alkalmazott szer hatásosnak, az irtási eljárás pedig eredményesnek bizonyul.
A módosított felhívásra csupán egyetlen cég jelentkezett: a Bábolnai Állami Gazdaság. E társaság a belső vérzést okozó Racumin nevű szert használta, amelynek tünetei négy-öt nappal azután jelentkeztek, hogy egy-egy kártevő falt belőle – így a patkányok nem észlelték, hogy fogyasztása és társaik pusztulása között összefüggés mutatkozik. (A kártevő ugyanis van annyira értelmes, hogy nem eszik többet az ételből, amelyik társai halálát okozta.)
A három ütemben lebonyolított, a főváros teljes területére kiterjedő, alaposan előkészített és módszeresen végrehajtott irtás 1971-ben kezdődött, és egy és háromnegyed év elteltével, 72-ben végződött. A deratizációként is emlegetett mentesítés ideje alatt a vállalat 18 brigádja mintegy 1630 tonna csalétket helyezett ki. Bár a munkálatok igazán drágának számítottak – végösszegük a korban rekordnak számító 182 millió forintnál állapodott meg –, olyan eredményesnek bizonyultak, hogy Budapestről elterjedt: patkánymentes településnek számít, és 2018-ig a Bábolna végezte a fővárosi deratizációt.
Kártevőatlasz
Budapest területén 2018 óta a négy társaságot – egy békési, egy gyulai, egy kecskeméti és egy szegedi székhelyű céget – tömörítő RNBH konzorcium látja el a patkányirtási feladatokat. A kártevők észleléséről szóló bejelentéseket a lakosok a kifejezetten erre a célra létrehozott weboldalon, illetve telefonon tudják megtenni. A fővárosi önkormányzat tájékoztatása szerint 2020-ban összesen 9194 bejelentés érkezett, ebből 6823 esetben volt bizonyított vagy erősen valószínű a patkányok jelenléte. Idén június végéig 3915 jelzés érkezett. A konzorciumnak húsz helyen kell folyamatosan irtószert kint tartania vagy kihelyeznie Budapest területén, ezek: Deák tér, Erzsébet tér; a Fővám téri Vásárcsarnok környezete; a Hősök tere; a Kelenföldi pályaudvar környezete; az Örs vezér tere; a KöKi terminál és a vasútállomás környezete; a Déli pályaudvar közforgalmú területei; a Széll Kálmán tér; a Nyugati pályaudvar környezete; a Keleti pályaudvar környezete; az EuroCenter bevásárlóközpont környezete; a békásmegyeri HÉV-állomás környezete; a Bosnyák tér; a Boráros tér; a Népliget; a Feneketlen-tó környezete; a Göncz Árpád városközpont; a Kálvária tér és az Orczy tér; a Margit-szigeti vadaspark; a Szent Imre tér. A Bábolna Bio Kft. – amelyik korábban a főváros patkánymentesítéséért is felelt – nyáron egy Facebook-oldal tagjainak segítségével elkészítette az ország patkányatlaszát négyezer fő nyilatkozata alapján, azt alapul véve, hogy mely településeken hány esetben észleltek patkányt. Az adatokat tízezer főre vetítve tüntették fel a térképen, de Budapestre nem terjesztették ki a felmérést. Néhány nagyváros észlelési adata: Miskolc: 2,26, Szeged: 2,33, Debrecen: 1,63, Győr: 1,36, Székesfehérvár: 1,04, Pécs: 1,01.
