A mézeshetek vége

Az új kezdetben hívők a felemelő álom után hamar a mocskos földön ébredtek.

FILES-AUSTRALIA-FRANCE-US-UK-ARMAMENT-DIPLOMACY Fotó: BRENDAN ESPOSITO Forrás: Europress/AFP

Párizs haragjára valóban az éktelen jelzőt kell használni. Első intézkedésként konzultáció céljából hazarendelték washingtoni és canberrai nagykövetüket. Ilyen, mióta világ a világ, még nem történt meg Franciaország esetében. A francia külügyminiszter úgy jellemezte a helyzetet, mintha barátai kést döftek volna a hátába. Voltak már nézeteltérések az amerikai és a francia diplomáciában, például a 2003-as válságos napokat kell itt megemlíteni, amikor Párizs nem volt hajlandó részt venni Washington Irak-ellenes hadjáratában, a jelenlegi eset ehhez fogható. 

Az, hogy Párizs veszít vagy negyvenmilliárd eurót, bár nem kis összeg, de másodlagos. A legközelebbi barátai árulták el, olyan aljas módon, hogy még bátorságuk sem volt előre közölni vele a következményeket. Egyszerűen semmibe vették azt az országot, amelynek mintegy kétmillió francia állampolgára él a Csendes-óceán térségé­ben két tengerentúli területén – Új-Kaledónián és Polinézián –, amelyekre hétezer katona vigyáz. Nem beszélve az Indiai-óceánban lévő történelmi érdekeltségekről. Úgy látszik, nem volt véletlen az az amerikai magatartás, amikor köptek a szövetségesek afganisztáni véleményére. Ez az új „demokratikus” szokás, kihagyni a buliból azt, akinek nem tetszik az arca.

„De miért engem – Párizsból idáig hallatszik a sikoltás –, amikor mindent megtettem, hogy tetsszem neki?” Valószínűleg Emmanuel Macronnak is jó pár álmatlan éjszakát okoz ez a mellőzés. Talán valamilyen okból nem annyira megbízható, hogy jó legyen az indiai és csendes-óceáni katonai együttműködésre? Ha arról lett volna szó, hogy Ausztrália a fejlettebb meghajtású atom-tengeralattjáró mellett teszi le voksát, akkor lehetett volna módosítani a szerződésen, ugyanis a cherbourgi Naval Group üzemében azt is készítenek. Más oknak is közre kellett játszania. Talán a Kínával való kapcsolatok miatt ingott meg benne a bizalom? Vagy egyszerűen mint európai uniós tagállamot tették hidegre? 

Mert ez nemcsak Franciaországnak szóló üzenet, hanem az egész Európai Uniónak. Az Egyesült Államok nem bízik az öreg kontinensben, ez derül ki a jelenlegi döntéséből is. Sőt, ha világpolitikai kérdésekről van szó, akkor fontosabb számára Nagy-Britannia, mint Brüsszel. London most odapörkölt a huszonheteknek: az első Brexit utáni diplomáciai diadalát ülhette Boris Johnson kormánya, amelyet az unió felett aratott. Európai rajongás ide, ajnározás oda, itt eltökéltségre, erőre, kitartásra van szükség, nem pedig teszetosza külpolitikára – ez Amerika álláspontja. 

Ebből látnia kell az uniós vezérkarnak is, hogy az Amerikával folytatott mézesheteknek végük. Vannak olyan csalódott hangok a nyugati liberális médiában, hogy ez a Biden is egy Trump, ő is az „Amerika az első” híve. Ne feledkezzünk el az Öt szem együttműködésről, amely a hírszerzés terén kapcsolja össze az angolszász államokat. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Nagy-Britannia és Új-Zéland „nagy fülei” mindent hallanak és mindent megosztanak egymással. Londonon kívül egyetlen európai uniós országnak sem volt esélye arra, hogy felvegyék tagnak az ötök klubjába.

Vajon a harag lecsengése után mit fog cselekedni Franciaország, amely a huszonhetek egyetlen atomhatalma? Úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és elfogadja és elfoglalja új, lefokozott helyét? Vagy levonja a tanulságot, és az egész Európa szolgálatába állítja atomütőerejét? Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke múlt heti évértékelőjén azt sürgette: rendezzenek olyan csúcsot, amelyen a tagállamok kifejezhetik politikai szándékukat az önálló EU-haderő létesítésére és fejlesztésére. Azért ne igyunk előre arra, hogy ez a döntés villámgyorsan megszületik.

Borítókép: Macron és Turnbull volt ausztrál miniszterelnök még teljes egyetértésben egy tengeralattjárón Sydney-ben, 2018. Európát megtorpedózzák? (Europress/AFP)