Tengerek farkasai

A nigériai Lagosba érkezett nemrég az az amerikai hadihajó, amely a Guineai-öbölben tevékenykedő ­kalózok ellen ­hivatott fellépni. A USS Hershel „Woody” Williams mobil haditengerészeti támaszpontként fog működni. Nyáron a világ nagy polgári tengeri szállítócégei szinte kivétel nélkül aláírtak egy nyilatkozatot, amely a kalózok visszaszorítását tűzte ki célul. Nyugat-Afrikában egyre inkább szorul a hurok a nyakukon.

NIGERIA-FRANCE-DEFENCE-MARITIME-MILITARY-EXERCISE Fotó: Europress/AFP

Az európai államok közül Franciaország, Hollandia, Spanyol- és Olaszország, valamint Portugália két-három kisebb és nagyobb hadihajóval rendszeresen járőrözik a térségben. A legveszélyesebbnek ítélt szakaszon most majd állást foglal az amerikaiak tengeri támaszpontjaként az a Hershel „Woody” Williams hadihajó, amelyről ha vészjelzés érkezik hozzájuk, akkor azonnal helikoptereket küldhetnek a térségbe. A tengeri farkasok szinte kivétel nélkül nigériaiak. A Niger deltájából származnak, pont onnan, ahol számos külföldi cég a kőolaj felszínre hozásából degeszre keresi magát. Az egész országban itt a legnagyobb a szegénység, ugyanis mindenkinek nem jut munkahely a kőolajiparban. Ők azok, akik különböző zavaros politikai célokat tűznek zászlajukra, főként azért, hogy bűnözői tevékenységüket álcázzák.  

A szakértők szerint tíz-tizenöt csoport zaklatja támadásaival a kereskedelmi hajókat. Egy közelmúltbeli összegzésből az derült ki, hogy a kalózok is megosztják egymás közt a munkát. Lagosban dolgoznak a „hírszerző munkatársak”, akik pontos információkkal látják el a távolabbi kalózokat arról, hogy hány fős személyzettel, mikor indul tovább a kiválasztott kereskedelmi hajó. Ekkor már a nyílt tengeren várhatnak rá. Az is új fejlemény, hogy eddig a partvonalat követték a szállítóhajók, több tíz kilométerre az öbölben, az utóbbi időben viszont inkább kihajóztak a több száz kilométerre lévő nyílt vízre. Ám ott is támadás érte őket. A kalózok is létrehozták a saját „platformjaikat”, kisebb halászbárkák mögé bújnak el, majd ha megérkezik a célpont, akkor könnyű, gyors motorcsónakjaikkal közelítik meg. 

Ma már a rakománnyal nem törődnek, hiszen műholdról úgyis nyomon követhető a hajó, az ember az igazi érték számukra. Január végén 320 kilométerre a nigériai partoktól kalóztámadás érte a 220 méter hosszú Mozart nevű konténerszállító hajót, amely török tulajdonban van, de libériai zászló alatt hajózik, itt van bejegyezve.

A tulajdonosoknak is meg kell élniük valamiből, ezzel is faragnak a költségekből. A Mozart esetében a legénységnek – többnyire nemzetközi csapat – volt ideje bezárkózni egy toronyban, amelyet biztos ajtó védett. A bűnözők nem siettek, tudták, van idejük: hatórás kemény munkával sikerült bejutniuk a terembe. Ott egy azeri mérnököt agyonlőttek, aki megpróbált szembeszállni velük. Tizenöt matrózt és tisztet hurcoltak magukkal. Általában fejenként úgy negyven-ötvenezer dollárt lehet megkapni váltságdíjként, ha jól tárgyalnak a kalózok képviselői. Ilyenkor nem is a hajó tulajdonosa, hanem a biztosítási cég bukik nagyot, ugyanis ilyen helyzetekre is szól a biztosítási szerződés, amelynek különben igen borsos a díja. Alig találunk olyan tulajdonost, aki ne biztosítaná hajóját és legénységét, különösen ha ilyen veszélyes szakaszon közlekedik. 

Navigare necesse est, vivere non est necesse –  azaz hajózni muszáj, élni nem – szól még a régi római mondás, amelyet állítólag Pompeius­ mondott tengerészeinek. A világ nagy tengeri szállítóinak is ez az álláspontjuk. A kereskedelmi szállítók közül kilencvenkilencen aláírták azt a nyilatkozatot, amelyben együttműködésüket hangoztatják a nyugat-afrikai kalóztevékenység ellen. A legnagyobb tengerjáró vállalatok csatlakoztak a nemzetközi megállapodáshoz, mint a dán Maersk és Torm, a német Hapag-Lloyd, a kínai Cosco, de indiai és ciprusi kisebb cégek is az aláírók közt vannak. A nyár elején született határozat közös fellépést sürget a bűnözőkkel szemben. De ez csak akkor valósulhat meg, ha a cégek is azonos protokollt követnek, ha támadás éri hajóikat. Sokat erről nem lehet tudni, valószínűleg hasonló biztonsági eljárást és felszereléseket alkalmaznak. Megállapodtak arról is, hogy vészhelyzet esetén mely szakaszon kihez kell fordulni, hogy mielőbb megérkezzen a fegyveres segítség. A piacvezető cégek minden valószínűség szerint megegyeztek abban is, hogy mennyi váltságdíjat hajlandók fizetni a legénység tagjaiért.

Egyszerűen meg lehetne oldani a nyugat-afrikai helyzetet, ha Nigéria több gondot fordítana a Niger torkolatában uralkodó katasztrofális állapotokra. De nem kizárólag ez a gondja Afrika legnépesebb országának – kétszázmillió feletti lakosság él itt –, hanem a szárazföldön zajló dzsihadista felkelés, amely százával szedi áldozatait. A katonai költségvetésből is áldoznak a kalózellenes akciókra, mintegy 165 millió eurót. Ebből mind tökéletesebb követőberendezéseket, gyors vízi járműveket, légi felderítésre szolgáló eszközöket és kis repülőgépeket vesznek. A nyugati országok kiképzőtisztekkel is jelen vannak Nigériában. Ha ez a szándék így marad, akkor egyszer majd lesznek a nigériai hadseregnek a kalózok ellen gyorsan bevethető és felkészült egységei. Ám a mindent átható korrupció – amely a rendőri és katonai hatóságokra is jellemző, és egészen az állami vezetőkig ér el – nagyban aláássa a bűnözőkkel szembeni harcot.

A borítóképen: Egy 2019-es nigériai–francia hadgyakorlaton tengeri kalózokat is elfogtak. Fotó: Europress/AFP