Történelmi tévedés

Néhány héttel a szavazás előtt megjósolhatatlanok a szep­tember 26-i németországi választások várható eredményei.

Special session of the Bundestag Fotó: Europress/AFP

Merkel kancellár megtartotta utolsó kormánynyilatkozatát. A téma az afganisztáni kivonulás volt. Tény, hogy a kancellár 16 éves kormányzása alatt minden egyes német lakosra öt négyzetméterrel több lakótér jut. Tény, hogy a várható élettartam két évvel növekedett. Tény, hogy egymillió­val csökkent az elkövetett bűncselekmények száma, és csökkent az iskolákat elhagyók aránya is.
Ugyanakkor az afganisztáni háború, melyben 59 német katona vesztette életét, a Németországi Szövetségi Köztársaság első vesztes háborúja volt.

A parlamenti vitát a képviselőház elnöke, Wolf­gang Schäuble nyitotta meg. Minimális követelménynek nevezte, hogy nem lehet otthagyni az embereket, ugyanakkor ezt a háborút nem tudta a Nyugat és annak részeként Németország megnyerni. A Nyugat véleménye szerint elveszítette hitelességét. Az Európai Unió hiába követeli a migránsok kötelező befogadását, 2015 tapasztalata az, hogy azok döntő része nem tud és nem is akar integrálódni. Európa leggazdagabb országaiban kívánnak élni, hiszen számukra a megélhetés alapja a szociális segély. Ezért sem óhajtanak Európa szegényebb országaiban élni. Ez is azt bizonyítja, hogy számukra a jólét elérése az elsődleges cél, és nem a biztonság. Nem véletlen, hogy az európai politikusok zöme ma már azt mondja, amit a magyar miniszterelnök, hogy a támogatást kell helybe, a krízisterületekre vinni, és nem a problémát Európába. 

Merkel kormánynyilatkozata elején leszögezte, hogy a tálibok a demokrácia ellen vannak. Afganisztánban velük szemben nem volt ellenállás, a politikai vezetés egyszerűen elmenekült.
A konfliktusban, szemben a néhány évvel korábbi líbiai akcióval, nem volt német külön út. Akkor Németország kimaradt, most nem. Németország történelme legnagyobb légi mentési akciójában mintegy négyezer főt hozott ki Kabulból, és ezek fele nő. A mentési akció az augusztus 31-i dátum előtt befejeződött. Most a fő cél az evakuálás. Németország százmillió euróval kívánja a rászorulókat támogatni, és 500 millió eurót tart fenn a szomszéd országok segítésére. 

A húszéves háború eredményének nevezte, hogy 2001 óta nem indult újabb terrorakció Afganisztánból. Amíg húsz évvel ezelőtt a lakosság húsz százaléka jutott ivóvízhez, ez az arány most hetven százalék. A gyermekhalandóság a felére csökkent, és a lakosság kilencven százalékának van már áramellátása. (Ez igaz, de az eljövendő hónapokban a helyzet minden területen romlani fog.)
A kancellár a három legfontosabb feladatnak nevezte az evakuálás folytatását, az együttműködést az ENSZ segélyszervezeteivel, valamint a tárgyalásokat a tálibokkal.
Beszéde közben számos bekiabálás volt. Utolsó mondata, hogy tartósan nem lehet feltartóztatni a szabadságot, szerintem Afganisztán esetében történelmi tévedés. Legalább ilyen tévedés volt az az idézet is, hogy a biztonságunkat a Hindukusnál védjük meg. 

A vitában az AfD azt emelte ki, hogy a német kormány a Hindukusnál veszítette el a szabadságát. A szociáldemokraták mint a koalíció része úgy fogalmaztak, hogy Európában a legtöbb afgán, 270 ezer fő, Németországban él. Célként jelölték meg a polgárháború megakadályozását.

A liberálisok egységes európai politikát követeltek az afgán kérdésben. Ez véleményem szerint szintén lehetetlen. A kommunista utódpárt, a Linke, azt kérte, hogy akit a német politikában felelősség terhel az afganisztáni háború kapcsán, a jövőben ne tölthessen be kormányzati funkciót.

A parlament természetesen elfogadta a kormánynyilatkozatot. Izgalmas ősz elé nézünk.

A borítóképen: Armin Laschet. Fotó: Europress/AFP