Igyekszem beosztóan élni, és legfeljebb arra költeni, hogy lépést tartsak a többiekkel. Az árak viszont az egekbe szaladtak föl ezen a nyáron. Pontosan úgy van, ahogy mindig mondogatni tetszik, amíg mi, magyarok kormányoztunk, addig volt aranykor Abbáziában. Tizennyolc óta az olaszok viszik az irányítást, azóta nincs rend. Az árak terén bizonyosan nincs. És a bizalom sem a régi már. Képzelje, Apus, a Korstein bankár, akihez kommendálni tetszett engem, az utolsó váltómat visszaadta azzal, hogy nem látja a fizetési biztonságot a közeljövőben. A pimasz!
Nem tehetek mást, minthogy készpénz utalványt kérjek otthonról, a folyó kiadásaink rendezésére Erzsébet tántival. Annak érdekében, hogy ne kelljen ezt a kellemetlen procedúrát sűrűn ismételni, arra kérem Apust, hogy pusztán praktikus okokból duplázza meg a menázsit. Ismer jól, az apám lánya vagyok, nem kenyerem a költekezés, de ebben az esetben nem kerülnék zavarba. Maxi gróf készséggel felajánlotta hogy átmenetileg kisegít, de nem szeretném, hogy erre sor kerüljön.
Mostmár zárom soraim, tántival díszvacsorára készülünk a Continentalba. Édesanyának, Apusnak kezeit csókolom, szerető leányuk: Magdus
*
Magdolna lányom!
Míg Te a tengernél tobzódsz, mi idehaza elsüllyedünk a szégyentől. Mivel magyarázod azt a ledér képet, ami a minap jelent meg Az Est társasági rovatában?! Úgy heversz rajta a fövenyen, mint egy bajadér. Mondd, rendes úrilányhoz méltó ez a viselkedés? És miért pihenteti illetlenül a mezítelen lábadon a kezét az a semmire kellő Maximian? Ez lenne a Ti híres modernségetek?!
Mi édesanyáddal abban bíztunk, hogy egy jó parti kilátásaival térsz haza a nyár végeztével. Nem az efféle korhely Maxi grófokra gondolok, hanem jól szituált, fiatal úriemberekre. Olyanra, akinek révén az arisztokrácia tagja lehet a családunk. Akivel Te is révbe érsz.
Fortepan-történetek
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!