Széthízott egyenruha

A disznókövér ruszkik és az októberi szocialista forradalom megemlékezésének története.

Végre beözönlik a tanári kar, igazgató úr a szokásos halszálkás öltönyben, vörös nyakkendővel. Izzad a feje, mert hozza a vendégeket, valami elvtársak a franc tudja honnan, meg jött pár ruszki tiszt is, igazi disznófejű szovjet fajta, a sok kitüntetés alig fér el a széthízott egyenruhájukon. Jól van, kezdődjön már ez a nyomiság, legyünk túl rajta, aztán irány focizni, annak legalább van valami értelme.

A testnevelő tanár úr kussoltatja az egybegyűlteket, igen csúnyán tud nézni, ha valaki pusmog, piszmog, dumál, és különben is Maruszja lép a mikrofonhoz. Maruszja amúgy nem ruszki, de oroszt tanít, ettől teljesen úgy néz ki, mintha ruszki lenne, nem fogja vissza magát a sminkkel, festékkel, érdekes látvány, és most még a hangja is remeg a meghatottságtól. Hogy emlékezzünk a nagy októberi, blablabla, blablabla… És az Auróra cirkáló és a Téli Palota, és azóta is szívünkben hordozzuk Lenin elvtárs lángját, komolyan, micsoda hülye tud ilyet kitalálni, én momentán pont nem hordozok a szívemben semmiféle Lenin elvtárs által gyújtott lángot, de ezen nincs idő elmélkedni, mert az iskola fúvós­zenekara Kánya tanár úr szigorú tekintetétől kísérve belecsap a lecsóba.

A himnusz az himnusz, mindegy, hogy éppen egy szovjet kreténség miatt szól, de sajnos van még hátra egy kötelező darab, a szovjet himnusz. A magam részéről nem érzem kötelességemnek, hogy vigyázzba álljak, még csak az kéne, álljon vigyázzba a pár disznókövér ruszki, ha akar, meg nyilván a Maruszja, és persze a tanári kar, és Kánya tanár úr is mélyen meghatódik, mert mégiscsak a szovjet himnuszt trombitálják a fiai. Mondjuk énekelni nem énekel senki, egyik himnusz alatt sem, ez itt természetes.

Amúgy is úgy hangzott a felkonferálás, hogy hallgassuk meg a himnuszt, még pár évbe telik, míg közülünk sokan megértik, hogy a magyar himnuszt énekelni kell, nem hallgatni, akik meg a szovjet himnusztól érzékenyülnek el, azok ma egészen mástól nedvesednek alul, felül, és már karácsonyfaként csillogó szovjet tisztek fenekét sem kell fényesre nyalniuk hozzá, ennyit változott a világ.

És jön a kult. program. Ez a leggázabb rész az egészben. Maruszja egy hónapja ezt a nyomiságot szervezi. Kretén szovjet költők kretén versei olyan figurák kreténségeiről, akik szemmel láthatóan senkit sem érdekelnek itt, ahogy elnézem, még a disznófejű ruszkikat sem. Amikor persze az éhező proletariátusról esik szó, azért megfordul a fejemben, hogy mégiscsak kellett volna kajálni, annyira tolakodó a menzaszag.

A felsorakoztatott osztályok figyelme drasztikusan lanyhul, pedig Maruszja kult. programja még csak a nyomor ecsetelésénél tart, még hol a francba vagyunk az Aurórától meg a Téli Palotától… Itt az ideje, hogy megbeszéljük Csabival, hogy megnézzük-e szombaton a Piedone Hongkongbant, vagy – és én erősen emellett volnék – inkább a Hármas számú űrbázist. Farrah Fawcett játszik benne, tudod, a szőke csaj a Charlie angyalaiból, állítólag egy robot mászik rá, egy jelenetben látszanak a mellei is (Farrah Fawcettnek, nem a robotnak), de ez egyelőre nem biztos. 

Én szívesen megbizonyosodnék róla, mondjuk Piedonét már hanyagolnám inkább, és lehet, hogy A Nagy Medve fiai című örökbecsű Gojko Mitić-film helyett is inkább újra próbálkoznék a 2001 űrodüsszeiával. Csabi szerint az viszont erősen kreténség. Nem annyira, mint ez a nov. 7-i ünnep, de más tekintetben felveszi vele a versenyt. Ezen kicsit vitatkozunk, Hori hátraszól, hogy kussoljunk, mert bünti lesz, és akkor nincs foci tesiórán.

Rendben, kussolunk, Maruszja már úgyis az Auróra ágyúinak lövéseiről beszél, erről eszembe jut, milyen szívesen megnézném, ahogy a Bismarck elsüllyeszti az Aurórát, de gyanítom, ez a meccs utólag már nem lejátszható.

A tesitanár fenyegetőn közeledik, már majd mindenki nyüzsög és pofázik.

Kicsit összekapjuk magunkat, már nem lehet sok hátra, de ekkor még Maruszja megbombázza a hallgatóságot egy húszperces szovjet verssel, olyan átéléssel, hogy nem lehet rajta nem röhögni.

A nyomi fúvósok az Internacionáléval küszködnek, a fegyelem vészesen felbomlani látszik. Pedig a disznókövér szovjetek nagyon csúnyán néznek, igazgató úrnak némi vodkájába kerül majd, hogy ezt kiegyenesítsék valamelyest.

Arra gondolok, hogy mindenképpen a Hármas számú űrbázis lesz szombaton, nem Piedone. Nem csak Farrah Fawcett mellei miatt. De egy kicsit azért is. Lehet, hogy kamu, lehet, hogy nem is lehet látni a melleit. De vannak benne robotok.

Ennek is, annak is – legalább van valami értelme.

Borítókép: Csillebérc (Úttörőváros), a felvétel Kádár János látogatása alkalmával készült. (Illusztráció.) Forrás: Urbán Tamás/Fortepan