A legkomolyabb és egyúttal legjelentősebb magyar karrierek egyike Moholy Nagy Lászlóé. Berlinben egyszerűen Herr Professornak nevezik, de emögött a megszólítás mögött sokféle elfoglaltság lappang. Tanára a Bauhaus-nak – a modern művészetek dessaui egyetemének –, tanára egyúttal a berlini Piscator-iskolának és nagyon gyakran lehet látni és hallani őt nemcsak a német nagyvárosok, de Párizs és London előadó-pódiumain is. Ezenkívül fest és fényképez.
Amikor az egyik német magazin a világ hat legnagyobb fotográfusáról írt, róla is beszámolt. A „Professzor” berlini műtermét gyakran keresik fel a német művészeti és tudományos világ előkelőségei. A nevét azonban nem nagyon tudják kiejteni. Pedig gyakran kell kimondaniok a „Nadzsi" nevet. (Színházi Élet, 1930. október)
Moholy Nagy László nevét Németországban jobban ismerik, mint nálunk. Tíz év óta működik ott és egyik vezető tagja a Gropius vezérsége alatt működő dessaui iskolának, mely a Sachlickeit, a tárgyilagosság rideg követését tűzte ki feladatául. Moholy Nagy László festő, de a szónak abban az értelmében, hogy művészetét nem korlátozza a természet ábrázolására, hanem teljesen szabadon, a különböző mértani, ornamentális, vagy ábrázolási elemek felhasználásával szerkeszti kompozícióit.
Egy ilyen intarziás jellegű, geometrikus alkotása a berlini modern képtár tulajdona. Jó neve miatt nem csoda, hogy keddi előadásán az Ernszt-múzeum nagytermét a közönség, különösen a legmodernebb irányok hívei szorongásig megtöltötték.
Sajnos, az előadás nem elégítette ki a várakozást. Moholy Nagy már nem beszél olyan jól magyarul, hogy nyelvünkön szabatosan tudná magát kifejezni. Előadása ezért zavaros volt, gondolatmenete nem bontakozott ki világosan. Az új látásról beszélt és ennek megvilágítása céljából a fényképezés és az új festészet fejlődését magyarázta. Volt sok érdekes megjegyzése, de az
