Sohase hidd el, hogy ezek megváltoznak! Mindig próbálkozni fognak, hogy úgy éljük az életünket, ahogy az ő elképzeléseik szerint helyes. Lelkesedésük lankadhat talán, de mindig ott lesz bennük a „jó tudata”, hogy az ő viselkedésük követendő és az emberiség előmenetelét szolgálja.
Ezért beleszólnak abba, hogy mit együnk, hogyan neveljük gyermekeinket, és még a hitvesi ágyunkba is bekukkantanak. Csak jót akarnak nekünk, hogy teljesebb, gondtalanabb, lelkifurdalás nélküli életet éljünk. Ők a zöldek, közülük is a sötétebb árnyalatúak.
December elején érkezett a hír, hogy négy francia városban a hivatalos rendezvényeken betiltották a libamáj felszolgálását. A városi kantinokban, étkezdékben, büfékben sem lehet kapni az ilyenkor megszokott ínyencséget. Ezek a települések Lyon, Grenoble, Strasbourg és Villeurbanne, de várják Bordeaux és Marseille csatlakozását is.
Ezeken a helyeken az Ökológus Európa – Zöldek nevű párt adja a polgármestert, vagy többségben vannak a városi tanácsban. A hivatkozásukban az áll: ezeket a szárnyasokat brutális eszközökkel tömik csak azért, hogy májuk minél zsírosabb legyen. Ez szégyen.
Különösen karácsony előtt szinte mindegyik francia asztalon ott van ez a finomság. Korántsem mindennap, de az ilyen rendkívüli alkalmakkor kijár. Ez a francia életmód egyik jelképe. A francia gazdák a világ libamájtermelésének körülbelül háromnegyedét adják. Ez nemzeti kincs és hagyomány. Természetesen kivéve a zöldeket.
Ők megkezdték eltökélt, de hosszúnak ígérkező harcukat azért, hogy lekerüljön a libamáj a francia gasztronómia térképéről. Az első feladat adott: Lyonban a város éttermeivel egyeztetéseket kezdtek, hogy a libamájalapú ételek számát csökkentsék vagy egyszerűen vegyék le az étlapjukról. A séfek reakciójáról nem érkezett jelentés.
A lyoni polgármester, Grégory Doucet különösen híres életvezetési tanácsadó. Nemcsak hogy betiltotta a karácsonyfa-állítást a városháza előtt, de tavaly év elején a koronavírus-járványra hivatkozva a város diákmenzáin nem szolgáltak fel húst. Egy városnyi iskolást akart leszoktatni a húsevésről.
A vegetárius polgármester a lakosság részéről olyan ellenállással találkozott, hogy visszakoznia kellett. A zöldek, akik azt képzelik magukról, hogy politikájuk a demokrácia csúcsa, a többség véleményét semmibe vevő elképzeléseiket rendeletekkel vezetik be, minden vita nélkül.
De nehogy csak Franciaországot állítsuk pellengérre, van itt egy készülő törvény Nagy-Britanniából. Számos tanulmány igazolta, hogy a lobogó forró vízbe eresztett élő homárok bizony szenvednek egy darabig. Ezért a londoni parlament olyan törvény elfogadását tervezi, amely megtiltja a homárok és egyéb rák- és polipfélék ilyen módon való főzését.
Nem tudni, hogy vajon ezt követően milyen módszerrel végeznek azokkal a homárokkal, amelyekhez továbbra is ragaszkodik a vendég, hogy azt a példányt a tányérján akarja látni. Lelövik, esetleg elektromosan elkábítják, vagy egy krikettütővel agyonverik?
A lényeg az, hogy az állat ne éljen át borzalmas kínokat, mert ennek tudata a jó embereknek elfogadhatatlan.
Rendben, akkor lemondunk a libamáj és a homár zabálásáról. Ám ne higgyük, hogy ezek leállnak, holnapra új célt tűznek ki. Nem tudom, az állatvédők hallották-e már a malac visítását, amikor a böllér ráfogja a kést. De filmen biztosan látták a vágóhídon modern eszközökkel megölt marha vonaglását a kampón.
Ez is szörnyű, de ez az élet rendje. Ők ezt nem fogadják el, át akarják nevelni az egész világot. Nekik könnyű, ők vegánok-vegetariánusok. De ma már léteznek olyan tudományos hangelemzések, amelyek aratás előtt síró búzamezőkről szólnak. Nekik is fáj az elmúlás. De akkor mit fogunk mi enni? Hát persze, laboratóriumban készült zöldségeket, műhús feltéttel.
Borítókép: Kacsa- és libamájpiac a dél-franciaországi Gimont-ban. Az életmód jelképe (Fotó: Europress/AFP)
