A vegetárius polgármester a lakosság részéről olyan ellenállással találkozott, hogy visszakoznia kellett. A zöldek, akik azt képzelik magukról, hogy politikájuk a demokrácia csúcsa, a többség véleményét semmibe vevő elképzeléseiket rendeletekkel vezetik be, minden vita nélkül.
De nehogy csak Franciaországot állítsuk pellengérre, van itt egy készülő törvény Nagy-Britanniából. Számos tanulmány igazolta, hogy a lobogó forró vízbe eresztett élő homárok bizony szenvednek egy darabig. Ezért a londoni parlament olyan törvény elfogadását tervezi, amely megtiltja a homárok és egyéb rák- és polipfélék ilyen módon való főzését.
Nem tudni, hogy vajon ezt követően milyen módszerrel végeznek azokkal a homárokkal, amelyekhez továbbra is ragaszkodik a vendég, hogy azt a példányt a tányérján akarja látni. Lelövik, esetleg elektromosan elkábítják, vagy egy krikettütővel agyonverik?
A lényeg az, hogy az állat ne éljen át borzalmas kínokat, mert ennek tudata a jó embereknek elfogadhatatlan.
Rendben, akkor lemondunk a libamáj és a homár zabálásáról. Ám ne higgyük, hogy ezek leállnak, holnapra új célt tűznek ki. Nem tudom, az állatvédők hallották-e már a malac visítását, amikor a böllér ráfogja a kést. De filmen biztosan látták a vágóhídon modern eszközökkel megölt marha vonaglását a kampón.
Ez is szörnyű, de ez az élet rendje. Ők ezt nem fogadják el, át akarják nevelni az egész világot. Nekik könnyű, ők vegánok-vegetariánusok. De ma már léteznek olyan tudományos hangelemzések, amelyek aratás előtt síró búzamezőkről szólnak. Nekik is fáj az elmúlás. De akkor mit fogunk mi enni? Hát persze, laboratóriumban készült zöldségeket, műhús feltéttel.
Borítókép: Kacsa- és libamájpiac a dél-franciaországi Gimont-ban. Az életmód jelképe (Fotó: Europress/AFP)
