A Kínát behálózó, 41 700 kilométer hosszú, nagy sebességű vasútrendszer – amely lényegében összeköti az összes fontos megaváros-csomópontot – 2008 és 2021 között jött létre.
A tervek szerint 2035-re már hetvenezer kilométeren száguldhatnak szuperexpresszek, számos vonalon akár 350 kilométer órákénti sebességgel. A legforgalmasabb útvonalakon megtört a belföldi repülőtársaságok dominanciája. 2020-ra az ötszázezernél több lakost számláló városok 75 százaléka már rendelkezett nagy sebességű vasúti összeköttetéssel.
Összehasonlításul: a nagy sebességű hálózat tekintetében Európában az első, globálisan a második helyen álló Spanyolországban mindössze kétezer kilométernyi sínpár alkalmas óránkénti 250 kilométer feletti sebességű vonatok közlekedtetésére.
Az Egyesült Királyságban 107 kilométer a hasonló hálózat hossza, az Egyesült Államokban pedig mindössze egyetlen vonal – az Amtrak Northeast Corridor – áll rendelkezésre szuperexpresszek számára.
Szépséghibája, hogy a vonalon csak bizonyos, drágán átépített szakaszokon lehet 240 km/óránál többel közlekedni, ráadásul a szuperexpresszeknek személy- és tehervonatokkal is osztozniuk kell a pályán.
Peking nagy sebességű vasúthálózati fejlesztéseire vonatkozó törekvése azonban nem csak az, hogy alternatívát kínáljon a távolsági közlekedésre. Ahogy Japánban a Sinkanszen a hatvanas években, úgy a mai Kínában a gyorsvasúthálózat erőltetett fejlesztése a gazdasági erő, a technológiai fejlődés, a növekvő jólét demonstrációja.
A kínai kommunista párt és Hszi Csin-ping (Xi Jinping) pártvezér-államfő számára a társadalmi kohézió, a politikai befolyás és az elmaradott területek felzárkóztatásának hatékony eszköze.
Ebben az értelemben Kína megismétli a vasúttörténetet, ugyanis a korai amerikai, európai, oroszországi és gyarmati vasútépítések hasonló politikai, gazdasági és katonai célokkal mentek végbe.
A fő különbség „mindössze” annyi, hogy míg a XIX. századi építkezések évtizedeket vettek igénybe, a kínai néhány év alatt ment végbe. A példátlan ütemben végrehajtott fejlesztés révén a vasút komoly, gyakran megbízhatóbb és gyorsabb vetélytársa lett a légi közlekedésnek. Minden utasnak van helyfoglalása, s egyre inkább elegendő a e-személyi igazolvány vagy útlevél beszkennelése a bejárati ellenőrző pontokon.