Uruguay és Kanada után harmadik államként tavaly tavasszal Mexikó is legalizálta a marihuánafogyasztást és -termesztést. Három évet kellett várni arra, hogy a legfelsőbb bíróság ítéletét – amely kimondta, hogy az alkotmánnyal összeegyeztethetetlen a könnyű drog tiltása – a parlament hosszas vita után törvénybe iktassa. Egy 2015-ben született törvény alapján már eddig is szabad volt a mexikóiaknak otthon szívni a füvet, amelyet maguk termeltek meg korlátozott mennyiségben. A politikusok a rendelkezéstől azt várják, hogy a marihuánatermesztés kitisztul, tőkét vonz a mexikói gazdaságba, megemeli az ott uralkodó tragikusan alacsony béreket, és az ország meghatározó szerepet vív ki magának a marihuánaexport-piacon. Mexikó már eddig is a második legnagyobb termesztő a világon.
„Az önök elhelyezkedése a világban tökéletes. Az ország klímája tökéletes. Az itt uralkodó bérviszonyok tökéletesek. Hagyják, hogy a magántőke tegye a dolgát, és felvirágoztassa a marihuánakereskedelmet.” Ilyen igéző szavakkal próbálta meg levenni a lábáról mexikói tárgyalópartnereit Erick Factor, kanadai marihuánatermelő nagyvállalkozó, aki már a törvény kidolgozásakor azért lobbizott, hogy neki tetszően fogadják el a szöveget. Tucatjával érkeztek Mexikóvárosba a kanadai befektetők, akik az otthoni fűbizniszből már meggazdagodtak. A kanadai marihuánaszektor legalább kétmilliárd amerikai dollár hasznot remél csupán a mexikói fogyasztóktól, és bőven jutna még kivitel a kanadai és amerikai piacokra is. Ez nem más, mint fűgyarmatosítás – így értékelték a tapasztalt helyi politikusok a kanadaiak izgését-mozgását a mexikói drogliberalizáció körül. Idejönnek északról, és rengeteg pénzt felmutatva nemcsak hogy megszerzik a belpiacot, hanem örökre ráteszik kezüket az ország exportlehetőségeire. A szegény mexikói parasztok meg robotolhatnak a semmihez közelítő bérért. A tavaly áprilisban elfogadott törvény kimondja, hogy a húsz százalékot nem haladhatja meg egy marihuánavállalkozásban a külföldi tőke aránya. Ezen túlmenően nem lehet egyszerre tulajdona például a termesztésben és a kereskedelemben.
De vannak helyettük hazai „vállalkozók”, akik most látszólag kiszorulnak az Egyesült Államok illegális fűpiacairól. A drogkartelleket átmeneti károk érték, de ez korántsem akkora mértékű, hogy lehúzzák a rolót. A fűcsempészés csupán elenyésző szerepet játszott a bevételi forrásaik közt, amikor keményebb drogokra is van kereslet az államokban. A nagy üzlet a kokain, a heroin és a metamfetamin. Viszont ha valaki jártas a fűben, azok a kartellek, a termesztésben, a logisztikában, a szállításban kivételes tapasztalatokkal rendelkeznek. Nekik van elég pénzük arra, hogy most már törvényes keretek közt űzzék azt, amit eddig engedély nélkül. Gyaníthatóan megéri nekik akár a milliárd dolláros veszteség is, ha ezek után legális minősítést kapnak. Nyilván nem fog feltűnni körözött név a külföldiek részvételével üzemelő vállalatok igazgatótanácsaiban, de abban biztosak lehetünk, hogy személyi áttételekkel jelen lesznek a vezetésben. A marihuánapiac egyik világvezető cége a kanadai–kolumbiai Khiron névre hallgató vállalat, amely szintén áhítozik arra, hogy egy nagyobb falatot kiharapjon a mexikói piacból. Például ez a cég elérte azt is, hogy egy volt államelnök, Vicente Fox is részt vegyen az irányító testületében, aki 2000 és 2006 közt irányította Mexikót.
Az Egyesült Államok államainak többségében, legyenek azok demokrata vagy republikánus irányításúak, valamilyen formában már engedélyezték a fűhasználatot. Van, ahol csupán gyógyászati célból és otthon lehet elfüstölni egy marihuánás cigit, máshol „rekreációs” jelleggel is szabadon alkalmazható. Ezek a törvények szabályozzák a fűtermelés, -árusítás és -nagykereskedelem mikéntjét is. Kaliforniában, ahol a legszabadabbak a viszonyok, már évekkel ezelőtt megindult az „aranyláz” a marihuánafarmokért. A hiperszuper ültetvényekbe nem egy neves hollywoodi színész vagyonokat fektetett be.
A nyugati partiakhoz jó messze van a konzervatív Oklahoma, a „vörös nyakú parasztok”, a redneckek hazája, akik a „haladó eszmék” terén, de a marihuána szabályozásában is jócskán le vannak maradva. Hogyan fordulhat elő, hogy Oklahomában több marihuánavállalkozás van bejegyezve, mint Kaliforniában? – ez a kérdés izgatja az amerikai sajtót. Mert ez törvénytelen, ugyanis a szövetségi államban csak gyógyászati célból fogyasztható a marihuána. A négymilliós államban a lakosság tíz százaléka rendelkezik olyan orvosi igazolással, amely tanúsítja azt, hogy fájdalmait füves cigivel enyhítheti.
A megoldást máshol kell keresni. A szabályozás kimondja, hogy csak az kaphat engedélyt marihuánatermesztésre, aki két éve Oklahomában bejelentett lakással rendelkezik. Föld van bőven, az időjárás is jónak mondható – úgyhogy évente ötven százalékkal több engedélyt adnak ki a növény termesztésére. Van olyan polgár, akinek neve száznál is több marihuánaültetvény tulajdoni lapján szerepel. Nyilván ezek strómanok, akik jó pénzért aláírnak mindent. A helyi sajtó kiderítette a „vállalkozókról”, hogy angolul igencsak hiányosan beszélnek, és tömegével vannak köztük kínaiak, mexikóiak és bolgárok. Utóbbiak a kertészeti hagyományok folytatói lehetnek. Az itt termelt marihuána nagy valószínűség szerint olyan államok feketepiacán végzi, ahol még nem engedélyezték a fogyasztást.
De más problémát is rögzítettek a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI illetékesei, mégpedig a fűkorrupció terjedését a marihuánaiparban. Olyan „nyitott” államokból, mint Massachusetts, Kalifornia vagy Arkansas, érkeznek a marihuánával kapcsolatos megvesztegetésekről jelentések. Az önkormányzatok jogköre kiadni az engedélyeket a területükön megvalósuló fűtermesztésre. Bizony a polgármesterek, az alattuk lévő illetékesek nagyon hamar rájöttek arra, hogy ez milyen jó bevételi forrás. Még a viszonylag kis településeken is 100-250 ezer dollárt kellett letenni az asztalra, hogy a hatóságon simán átcsússzon a kérelem. Ez olyan szintet ért el, hogy a nyomozóiroda csapatot szervezett e bűncselekmény kiszűrésére. Az okosabb elöljárók olyan alapítványi számlákra kérik a „befizetéseket”, amelyekről majd újraválasztásukért indított kampányukat finanszírozhatják.
Akik már rendelkeznek mindenféle engedéllyel, nem panaszkodnak. Soha ilyen jól nem pörgött az üzlet, mint a koronavírus-járvány idején, amely már két éve tart. Az emberek többsége otthon van, unalmában nézi a filmeket, és közben, hogy jobb kedvre derüljön, elszív egy marihuánás cigit.
Borítókép: A cannabis „tisztességes” legalizálásáért tüntető férfi Mexikóvárosban (Fotó: Europress/AFP)
