Sokunk barátja volt, mentorunk, aki utat mutatott – mondta Joe Biden, majd hosszas beszédben méltatta az elhunytat. Ez még 2010-ben történt, a mai amerikai elnök – aki egy fehér férfi főbíró lemondása után most éppen egy fekete jogásznőnek készíti elő a helyet a szövetségi legfelsőbb bíróságban – akkor még csak alelnök volt, a gyásznép pedig Robert Byrdöt, a 92 évesen meghalt szenátort kísérte utolsó útjára. Azt a demokrata párti politikust, aki az 1940-es években a fajgyűlölő Ku-Klux-Klan helyi szervezője volt Nyugat-Virginiában, noha később elhatárolta magát a múltjától. Biden – aki Donald Trump ellen vívott 2020-as választási kampányában azt hirdette, „rendszerszintű a rasszizmus” Amerikában – nemcsak szépen beszélt 2003-ban a százévesen elhunyt Strom Thurmond szenátor temetésén, de egyenesen Thurmond kérte fel arra korábban, hogy majd mondjon róla néhány jó szót a koporsójánál. A Byrdhöz hasonlóan szintén déli, dél-karolinai Thurmond valamikor régen a szegregáció, a fehérek és feketék társadalmi elkülönítésének híve volt. Ennek jegyében indult Harry Truman ellenében az 1948-as elnökválasztáson, és az apartheidet hirdetve tartotta meg az amerikai parlamentarizmus történetének leghosszabb, több mint huszonnégy órás obstrukciós felszólalását a polgárjogi törvény elfogadása ellen. Emlékezetes fotó 1986-ból azt a pillanatot örökíti meg, amint Biden csaknem elalél Thurmond vállára borulva a szenátusban.

Az Antifa uszályában
Byrd és Thurmond is volt a szenátus korelnöke; szélsőséges esetben, ha az elnök, az alelnök és a házelnök is hirtelen halált hal, akár az Egyesült Államok vezetője is lehetett volna valamelyikük. Biden viszont ma a szélsőbaloldal, az Antifa, az ágy alatt is rasszistákat keresők uszályában próbál legalább elnöksége 2025-ös végéig elkecmeregni.
Ennyit változott Amerika két hosszú életű szenátor politikai pályafutása alatt. De az ő karrierjük is hozzátartozik az Egyesült Államok történelméhez, azon belül is a tizenhét szövetségi államot átfogó Déléhez, amely ma mintegy 130 millió embernek az otthona a mexikói határtól csaknem Pennsylvaniáig. Hatalmas kiterjedésű, időzónákat is ugró, de mégis a margóra szorult régió ez olyan korban, amikor New Yorkban fial pénzt a pénz, Kaliforniában vívják a technológiai forradalmat az óriáscégek Indiából honosított, majd számítógépek elé ültetett hadtestei, és a hollywoodi tömegkultúra mindezt politikailag korrekt formába önti.