Sokszor eszembe jut, vajon milyen lehet ma átlagos orosz fiatalnak lenni. Kátyának vagy Mihailnak, akik ugyanúgy dolgoznak, utaznak, terveznek, álmodnak, mint én. Hétvégén összejönnek a családdal, és a világ folyásáról beszélnek, aztán estefelé kimennek tüntetni Ukrajnáért a barátaikkal, festik a háborúellenes transzparenseket. Rettegnek, de mégis ott vannak, amikor csak tudnak. Reménykednek, hogy hamar vége lesz, hogy béke lesz, majd néhány nap elteltével azt látják, hogy az egész világ ellenük fordult. Nem a Kreml ellen, a civileket bombázó katonák ellen, hanem Kátya és Mihail ellen, és minden ellen, ami orosz. Anyegin és A hattyúk tava ellen, Bulgakov és a Borisz Godunov ellen.
Kulturális hidegháború zajlik: már nemcsak gazdasági szankciók sújtják Oroszországot az Ukrajna elleni invázió miatt, de a kulturális élet szereplői is korlátozással tiltakoznak. A londoni operaház lemondta a moszkvai Bolsoj Balett nyárra tervezett előadásait. A New York-i Metropolitan Opera megszakította kapcsolatait az orosz állam által támogatott művészekkel, Oroszországot kizárták az Eurovíziós Dalversenyről. A Disney, a Warner Bros, a Sony, a Paramount Pictures és a Universal stúdió visszatartja filmjei oroszországi bemutatóit, a cannes-i, Karlovy Vary-i, a torontói, a glasgow-i és a stockholmi filmfesztiválok nem fogadnak orosz delegációt. Az Európai Filmakadémia is bojkottálja Oroszországot, de orosz állami finanszírozású filmek nem szállhatnak harcba Emmy-díjakért sem. A Netflix felfüggeszti minden futó projektjét, forgatását Oroszországban, sőt a szolgáltatását is. Rengeteg külföldi előadó mondta le oroszországi koncertjeit, többek között Nick Cave, a Franz Ferdinand, a The Killers, Iggy Pop és a Green Day, de a népszerű orosz rapper, Oxxxymiron is csatlakozott a tiltakozáshoz. Aztán – hogy a vizuális művészek, fotósok, dizájnerek és építészek élete se legyen könnyű – leállítja új termékeinek oroszországi forgalmazását a többek között a Photoshopot, a Lightroomot vagy az Illustratort is készítő Adobe is.