Eltörölt hattyúk

Kulturális hidegháború zajlik: már nemcsak gazdasági szankciók sújtják Oroszországot az Ukrajna elleni invázió miatt.

Az indokok mindenhol egybehangzóak: szolidaritás Ukrajnával, tiltakozás a háború ellen, és a visszaélések elkerülése, ám sajnos mégis az van, hogy az orosz kultúra elleni bojkott nem más, mint a cancel culture egyik formája, amely nem megfelelő embereket céloz meg. Az orosz irodalom, zene vagy képzőművészet legfontosabb alkotásai ugyanis éppen a mindenkori hatalommal szembemenve jöttek létre, így például az orosz független filmesek vagy könyvkiadók kizárása a nyugati világ szellemi fősodrából azokat nyomja víz alá, akik az ellenvéleményt képviselnék. Közben Oroszországban a napokban elfogadták a törvényt, amelynek értelmében súlyos börtönbüntetés várhat bárkire, aki téves információkat terjeszt a háborúról – ráadásul még a világ is hátat fordít 143 millió embernek. Például a fiatalok első számú közösségi oldala, a TikTok felfüggesztette Oroszországból a videófeltöltést a platformjára. Míg az orosz állam betiltotta a hozzáférést a nyugati közösségi oldalakhoz, és a sajtófelületeket is korlátozza.

A történelem megtaníthatott volna már minket arra, hogy az orosz lélek nem törik meg könnyen, sőt: az ellenséges fellépés még talán meg is keményíti őket.

Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő múlt szombaton újságírói kérdésre elmondta, az Oroszországot sújtó gazdasági szankciók támadások a tulajdonhoz való jog ellen, az efféle rendelkezéseknek pedig nincsen sem jogi, sem gazdasági, sem erkölcsi alapjuk.

A szóvivő szerint az ország ellen fog állni ennek a „gazdasági banditizmusnak”, és nem is szigetelődött el a szankciók miatt, hiszen egyrészt óriási, másrészt a világon még sok-sok ország van Európán és Amerikán kívül.

Kátya és Mihail kétségbeesetten látja, hogy összekuporgatott rubeljeik egyre kevesebbet érnek, hogy bajosan tudják folytatni vállalkozásukat közösségi média- és szerkesztőprogramok nélkül. Az orosz focista, aki egész életét a sportnak szentelte, most a FIFA döntése miatt nem játszhat, a parasportoló, aki hiába hitt magában, nem vehet részt a paralimpián. A nemzetközileg elismert karmester, Tugan Szohijev, aki lemondott a moszkvai Bolsoj vezető karmesteri és zenei igazgatói posztjáról, valamint a francia Orchestre national du Capitole de Toulouse zenekar vezetéséről is, először leszögezte, ellenez minden konfliktust, majd úgy fogalmazott: büszke arra, hogy olyan kulturálisan gazdag országból származik, mint Oroszország, de arra is, hogy részese lehet a francia zenei életnek. A mostani helyzetben viszont óriási lett rajta a nyomás, hogy válasszon a két közeg között, amit nem akart megtenni.

Amikor a nyugati országokban elkezdték lefoglalni az orosz oligarchák vagyonát, az intézkedő hatóságok bírói ítélet, sőt eljárás híján cselekedtek – pusztán politikai alapon. Utoljára a náci és a bolsevik rezsim játszott hasonló szabályok szerint: azoknak a kultúráját is üldözték, valamint a vagyonát is elkobozták, akiket éppen az ellenségüknek nyilvánítottak. Amikor egy varsói színház leveszi műsoráról a Borisz Godunovot, vagy egy milánói egyetem nem tanítja többé Dosztojevszkit, azzal nem Putyinnak árt. Putyin ugyanis nem egyenlő Oroszországgal, az orosz kultúrával – amelynek egyébként az ukrán kultúra is szerves része –, sem pedig az orosz néppel. Nem lehet eltörölni, erőszakkal kihasítani a világ szövetéből egy országot, hiszen ezzel nemhogy megállítanánk a háborút, de újat indítunk.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)