A vén betyár halála

Száztizenöt éve, 1907. április 9-én halt meg a kegyetlenségéről hírhedt bakonyi betyár.

Kondoros, 2020. július 15. Kovács Gábor, a Körös-szögi Hagyományõrzõ Csikós Egyesület tagja a felújított Kondorosi Csárda Múzeum elõtt az átadóünnepség napján, 2020. július 15-én. Kormányzati és uniós támogatással újították fel a múzeumot, a térség egyik legnevezetesebb turisztikai látványosságát. MTI/Rosta Tibor Fotó: Rosta Tibor

Télen keserves napjai voltak Savanyu Jóskának. Folyton betegeskedett, napokig nyomta az ágyat. Orvosi tanácsra a veszprémi kórházba ment, ahol öt hétig feküdt. Itt gondosan ápolták és sikerült is megcsökkenteni a fájdalmait. A napokban ismét visszatért a Sós-majorba. Sokat panaszkodott az öccsének meg a szomszédságnak, hogy ő beteg, öreg ember, sok bűn nyomja a lelkét, nincs mit várnia a sorstól. Azok, akik előtt igy kiöntötte a szive keservét, nem is sejtették, hogy a vén zsivány az öngyilkosság gondolatával foglalkozik.

Savanyu Jóska még halálában is büszke volt. Akkor végzett magával, amikor senki sem volt körülötte. Félt, hogy még talán orvosi segítséggel megakadályozzák benne, hogy meghaljon. Pedig ő tudta legjobban, hogy rászolgált erre a nagy áldozatra.

Az öngyilkossá lett betyárt, aki csaknem egész Dunántúlt földúlta rablóbandáival, 1884-ben szállították be a váci fegyházba. Örökös rabságra szólt az itélet. A fegyházigazgató már a bevonulása napján figyelmeztette Savanyu Jóskát, hogyha kifogástalanul viselkedik, húsz év leteltével föltételes szabadságot kaphat. A bűnös megfogadta, hogy igyekezni fog és meg akar javulni.

Savanyú Jóska a betyárbecsületét kötötte ehhez az ígéretéhez és állt is szavának. Balkay István, a váci fegyháznak azóta öngyilkossá lett igazgatója, nagyon megszerette a betyárt és mindenféle kedvezésben részesítette, mert Savanyu egyike volt a legjobb viseletű fegyenceknek. A húsz év múltával Balkay föltételes szabadságot kért az igazságügyminisztertől Savanyú számára. Háromszor ismételte meg a folyamodást, de mindig eredménytelenül.

Végre is Csáky Károly gróf váci püspök interveniált a fegyenc érdekében. Csáky gróf sokat foglalkozott Savanyúval, látta, hogy teljesen a javulás utján van és személyesen járt közbe Lányi Bertalan akkori igazságügyminiszternél, aki a kegyelmi kérvényt pártolólag terjesztette föl a királyhoz. A király megkegyelmezett a zsiványnak, amiről a miniszter értesítette a püspököt.

A fegyházigazgatón kívül senki sem tudott erről. Csáky gróf udvari papjával jelent meg a börtönben, maga elé hivatta Savanyut és igen szép beszédet intézett hozzá, kijelentvén, hogy kegyelmébe és pártfogásába veszi. Megáldott keresztet és olvasót adott át a térden álló, megtért bűnösnek, aki sírva fakadt. Balkay igazgató meghatottan mondott hálát a püspöknek, aki nélkül Savanyu sohasem szabadulhatott volna ki a fegyházból.

Savanyú Jóskának, a kiszabadulása után, több cirkusz igazgatója azt az ajánlatot tette, hogy jó fizetésért mutogassa magát a bódékban. Az öreg, fehérhaju betyár önérzetesen jelentette ki, hogy ő nem mutogatni való vásári komédia. Hiába kínálták százas, ezres bankókkal, Savanyu visszautasította az ajánlatokat és teljes javulást fogadván, visszatért Veszprémmegyébe – meghalni.

(Somogyvármegye, 1907. április 13. Az idézet forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Száztizenöt éve, 1907. április 9-én halt meg Savanyú Jóska, a kegyetlenségéről hírhedt bakonyi betyár.

Borítókép: A kép illusztráció (Fotó: MTI/Rosta Tibor)