Lapunk mai számában röviden hirt adtunk már róla, hogy a Dunántúl egykorhírhedt, félelmetes haramiája Savanyu Józsi kedden megölte magát. Az egész Dunántúlt és igen sokszor Somogyvármegye lakosságát is nagy rettegésben tartotta a hires haramia garázdálkodása. A vén betyárt, kire valóságos hajtóvadászatot rendeztek annak idején, sohasem találta el a pandúrok és csendőrök golyója. Sokszor 15 – 20 fegyvercső közül sértetlenül szabadult meg, még végre ősz fejjel a saját revolverének egy kicsi golyója oltotta ki életét.
A hírhedt betyár öngyilkosságáról a veszprémmegyei Tótvázsonyból a következőket írják lapunknak:
Savanyú Jóska, ki alig egy éve szabadult ki a váci fegyházból, kedden délután egy revolverlövéssel véget vetett életének. Öccsének, Savanyu Jánosnak a lakásán, a tótvázsonyi uradalomhoz tartozó Sós-pusztán követte el az öngyilkosságot.
A szobában nem volt senki sem. Savanyú Jóska előbb tiszta ruhát vett magára. Fölöltötte lenge lobogós gatyáját, pitykés dolmányát, fölhúzta rámás, sarkantyus csizmáját, fejére csapta árvalányhajas kalapját. Úgy ment a halálba, mint egy bukott hadvezér: harci díszeivel és jelvényeivel. Aztán asztalhoz ült, egy darab papirost tett maga elé és iromba, girbe-görbe öregbetükkel irta rá:
– Nem bírom már tovább a nagyfájdalmakat.
Azután vastag kötelet keresett elő a vén betyár és erősen odakötözte magát egy székhez. Talán azért tette, mert félt, hogy az öngyilkosság után nagyot zuhan és ezt a fájdalmas ütést is érezni fogja.
A székbe ült és a revolver csövét halántékához illesztette. Fölnyitotta a kakast, elhúzta a ravaszt, és a golyó agyába röppent. Savanyu Jóska meghalt. Felső teste lehanyatlott a székről, amely fölborult. Úgy találták a fegyházviselt aggot a padlón, vérében fekve.
Öccse nyomban jelentette az öngyilkosságot a hatóságnál. Tegnap délután a környék óriási részvéte mellett kisérték utolsó útjára Savanyu Józsit.
Savanyu Józsit, ki garázdálkodásaival éveken át tartotta rettegésben a Dunántúlt, 1884 nyarán Zalaegerszeg mellett fogta el egy Orosz Albert nevű csendőrőrmester. Huszonkét évi raboskodás után múlt év február 21-én került ki a váci fegyházból, ahol huszonkét éve ült. Kiszabadulása után Veszprémbe utazott, ahol beteg nővérénél tartózkodott. Majd öccséhez, Savanyu Jánoshoz kvártélyozta be magát. János a tótvázsonyi uradalomban, a Sós-majorban becsületes juhász. Itt talált szállást és szeretetet is a vénségére megtört betyár.