Putyin Raszputyinja?

Már nyolc évvel ezelőtt megjósolta, sőt szorgalmazta azt, ami ma Ukrajnában történik. Kalandos eszmei utat járt be, míg elérkezett az Eurázsiai Birodalom szükségességének hangsúlyozásáig. Ő Alekszandr Dugin orosz nacionalista konzervatív filozófus, aki egyes hírek szerint közel áll az államelnökhöz, Vlagyimir Putyinhoz, bár ő sohasem erősítette meg, hogy tanácsaival segítené az államfő tevékenységét.

Serb March in Moscow Fotó: KRIVOBOK RUSLAN Forrás: Europress/AFP

Minden meglátásom megvalósul. Minden – a közelmúltban ilyen kendőzetlenül fényezte magát Alekszandr Dugin, a filozófus, a moszkvai Lomonoszov Egyetem Politikai és Szociológiai Intézetének hatvanéves igazgatója. 

Mire fel ez a nagy önhittség, amikor ő csak egy gondolkodó, nem a történelem menetének alakítója? 

A megkérdezettek szerint hatását senki sem vitatja Oroszország vezetőjére, Vlagyimir Putyinra. Ám hogy rendszeresen találkoznak egymással, arra nincs bizonyíték. Az államelnök beszédeiben vannak olyan részletek, sőt kifejezések, amelyek Dugin egyértelmű hatásáról tanúskodnak. A dumának, az orosz parlamentnek egy időben tanácsadója volt, de a neve nem tűnt fel Putyin környezetében. Amikor Dugintól egy nyugati újságíró az ország vezetőjéhez fűződő kapcsolatáról érdeklődött, átfutott az arcán egy ritkán látható mosoly, és csak ennyit felelt: „Erről nem nyilatkozom.”

De hogyan kerülhetett ilyen magasra Alekszandr Dugin? 

A filozófusokról él egy kép, hogy füstös szobájukban csak a könyveket bújják, hogy minél több tudást az agyukba gyömöszöljenek, kapcsolataik a külvilággal felületesek, csak a bonyolult folyamatok megismerése élteti őket. 

Valószínűleg Duginnak is így telt élete jó része, hiszen rendkívül olvasott, felkészült, nagy tudású ember, aki bárkivel kiáll vitára, arról nem is szólva, hogy kilenc nyelven beszél. Valóságos két lábon járó intellektus és karizmatikus személyiség. Az orosz média is felfedezte magának. Jó pár éve készült kutatás alapján a médiasztárok rangsorában a filozófus a 39. helyen végzett, ami nem elhanyagolható eredmény. Ő lett a megmondóember, a véleményvezér nemcsak filozófiai, hanem világpolitikai témákban is, akinek meglátásait nem lehetett egy lendülettel lesöpörni. Néha ezek igen sarkosra, sőt megdöbbentőre sikeredtek. 2008-ban bírálta Putyint azért, mert győzelme ellenére nem csatolta Grúziát a „birodalomhoz”. Aztán 2014-ben a Krím annektálásakor ő volt az egyik leghangosabb, aki egész Ukrajna lerohanását sürgette. 

Akkor az ötvenes éveiben járó Dugin a kinézetével is felhívta magára a figyelmet: hosszú haj és szakáll (mára ez már rendezettebb), vesébe hatoló pillantás.

Külsőségeiben egyértelműen az eltökélt ortodox hitre utalt.

Kinek ne jutott volna eszébe Raszputyin személyisége, aki az utolsó cári családot az ujja köré tekerte? Az orosz néplélekben létezik a meggyőződés, hogy a nép egyszerű és kiválasztott gyermeke is rendelkezhet olyan mitikus tulajdonságokkal és lefegyverző tudással, amely varázslatos erőt sugároz. Dugin ezek mindegyikével bírt, így levette a lábukról a nézőket. Az apja katonatiszt volt, mint annyi orosznak, édesanyja pedig orvos. Eszmeileg igen kalandos és fura utat járt be, míg megérkezett jelenlegi, az Eurázsiai Birodalomról szóló mondandójához. Volt ő nacionalista, pánszláv, monarchiapárti, szélsőséges baloldali, fasiszta, konzervatív. Előbb repülőgép-tervezőnek tanult, majd kirúgták az egyetemről szovjetellenes nézetei miatt. A nyolcvanas években Moszkvában találkozott konzervatív és tradicionalista ellenzékiekkel. Később a Pamjaty nevű csoport tagja lett, amely szélsőséges nacionalista és antiszemita nézeteket vallott, de még innen is kizárták. A kilencvenes évek közepén csatlakozott a Nemzeti Bolsevik Párthoz, a sajátos vörös-barna tömörüléshez, de ettől a politikai szervezettől is megvált. 1999-ben bemutatott egy éles fordulatot: a szélsőjobboldali Zsirinovszkij vonzáskörébe került.

Megérkezett a hatalom szélére, kanyargós pályája ellenére ez az „ámokfutó, félőrült politikai kaméleon” a duma tanácsadója lett. Erről a munkájáról nem volt nagy véleménnyel: „Képzeljék el, hogy egyszer olyan törvénytervezetet adtak véleményezésre a kezembe, amelyet a duma már hetekkel ezelőtt elfogadott!” Megalakította saját pártját, az Evraziát, de ezzel sem tudott áttörést elérni, csupán tízezer tagja volt. Putyin
– a KGB-s barátaival – ekkor került hatalomra. 

És mit vett észre Dugin? Azt, hogy a Kreml vezetője is ugyanazt a hazafias ideológiát vallja, mint ő. 

Ekkor kezdte tovább csiszolni az Eurázsiai Birodalommal kapcsolatos nézeteit. Mint ideológus 2008-ban csatlakozott az Egyesült Oroszország putyini párthoz.
Dugin eddig sem tétlenkedett, az elmúlt évtizedekben vagy nyolcvan tanulmánya, könyve jelent meg. Az áttörést az 1997-ben napvilágot látó A geopolitika alapjai hozta el számára. Az orosz titkosszolgálatnál, az FSZB-nél ez ajánlott irodalom, szakértők szerint valóságos kézikönyv az Eurázsiai Birodalomhoz. Mi ennek a lényege? A „tengerek civilizációja” (az Egyesült Államok és Nagy-Britannia), valamint a „szárazföldi civilizáció” (Délkelet-Ázsiától a La Manche csatornáig) harcaként látja a történelmet. Jelenleg a kettő közti vidékért, a Nagy Kelet-Európáért (Nyugat-­Ukrajna, Lengyel-, Magyarország és más térségbeli országok is) folyik küzdelem, amely az orosz vezetéssel létrejövő Eurázsiai Birodalom győzelmével fog végződni. A Nyugat hanyatló képződmény, órái meg vannak számlálva – véli Dugin. Korántsem eredeti ez a geopolitikai megközelítés, voltak előzményei a XIX. századi orosz gondolkodók és az 1920 utáni orosz emigráció köré­ben. Az viszont homályban marad a filozófus érvelésében, hogy mi lenne a sorsa a legyőzött Nyugat-Európának. És Kína szerepéről is csak halvány utalások vannak.

Dugin eddig se rejtette véka alá, hogy a birodalomépítés következő állomása Ukrajna keleti részének, amely a Dnyeperig tart, az Új Oroszországnak – ahogy Putyin hívja – bekebelezése. Nagyon sajnálja: Sztálinnak nem volt meg a katonai ereje arra, hogy Nyugat-Európát is legyőzze. A volt Szovjetunió hatalmát azonban mindenképpen vissza kell állítani, akár erővel, akár diplomáciával vagy akár gazdasági nyomással. „Támogatni fogjuk a népek lázadását a közelgő nagy gazdasági és társadalmi válságban” – szögezte le Dugin. „Az (orosz) népnek cár kell” – állapította meg a filozófus, és munkásságával támogatta azokat a reformokat, hogy Putyin egész életében az állam vezetője legyen, ha akar. A szinte az egész világon uralkodó liberalizmus ellenében a „negyedik politikai eszmét” ajánlja, amely a társadalmi igazságosság, a nemzeti szuverenitás, a hagyományos értékek talaján áll az egyéni jogok túlhangsúlyozásával szemben. 

A dugini teória alapeleme az ember és nem az indivi­duum. Meg kell őrizni az emberi lélek transzcendens iránti vonzalmát, a hitet, a vallást, a tradíciót és az erős vezetőt. Ez pedig nem más lenne, mint Vlagyimir Putyin.

Borítókép: Alekszandr Dugin orosz ideológus. „Minden meglátásom megvalósul” (Fotó: Europress/AFP)