Villámgyors borbély

A borbély- és fodrászmesterség, valamint elő- és rokonszakmái az egész világon több évezredes múltra tekintenek vissza.

A szakma hamar kiismerte a szépségipar működését és a nyilvánosságban rejlő lehetőségeket is.Már a XIX. század végétől általánossá váltak a fodrászbálok, amelyek reprezentatív társadalmi eseménynek számítottak.Ugyancsak a látványos alkalmak sorát bővítették a fodrászversenyek, amelyeken a legújabb női frizuradivat debütálhatott a nagyközönség előtt. A borbélyok számára viszont nem a vizuális lehengerlés volt az első, náluk a precíz és gyors munka került a figyelem középpontjába. Éppen ezért gyakran tartottak borotválási versenyeket.

1932-ben még világrekord is született, amikor a Gellért Szállóban megrendezett megmérettetésen Fehér László­ mindössze 41 másodperc alatt borotválta meg modelljét.„A budapesti borbélyok tehát a világ minden borbélya körül a leggyorsabban borotválnak” – adta hírül a korabeli sajtó.
Ha viszont a kézzelfogható számadatokat keresnénk, azokban is bővelkedik a kötet.

A kezdetekkor, 1872-ben Pesten 334, míg Budán 14 borbély működött. Ez a szám a fodrászokkal kibővülve az 1930-as évekre 6610-re emelkedett, majd 1990-re 4378-ra csökkent. Ezek az adatok nyilvánvalóan összefüggésben állnak az urbanizációs folyamatokkal.

Pest-Budán az összlakosságot tekintve 1872-ben egy borbélyra átlagosan 772 lakos jutott, ami 1930-ra 152-re csökkent, míg 1990-ben 461-re nőtt.A kötet első számú érdeme kétségkívül az, hogy a társadalomtörténészek által kevésbé preferált témát a felkutatott források tükrében a lehető legalaposabban tárja az olvasó elé. Bár a módszeres és teljes feldolgozása még várat magára, a tíz fejezetre tagolt kötet vállaltan e hiátus betöltéséhez járult hozzá.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Flickr)