És akkor most néhány emlékezetesebb írásról ejtsünk szót. A kötet legerősebb darabja kétségtelenül Papp Istváné, aki ma a népi mozgalom legfontosabb kutatója, itt közölt írása Szabó Dezsőről nem pusztán tárgyszerű, de számtalan saját következtetést is felmutat.
Néhány korrekt, de a népiség tárgyához nem igazán kapcsolható írás zavarba hozott minket, a budapesti Gelléri Andor Endre népiségét továbbra sem igen osztjuk, miközben elismerjük a róla szóló írás sugalmazott igazságát, hogy a régi fővárosi részek – például Óbuda – zárt közösségei olykor falusiasak, kisvárosiasak. Ez azonban nem elegendő, hogy a jeles novellaírót bebocsássuk a népi írók nemkülönben zárt panoptikumába, ahol Illyés, Németh, Sinka vagy Kodolányi alanyi jogon, Sárközi György, Szabó Lőrinc vagy József Attila pedig csak átmenetileg, érintőlegesen foglal helyet. Bibó István felbukkanása is elgondolkodtatott bennünket, a róla szóló egyébként remek írás után sem érezzük, hogy személye, munkássága szervesen kapcsolódna a népi mozgalom eszmeköreihez (annak idején Borbándi Gyula is talán Bibó besorolhatatlanságára célzott, amikor a politikai népiség ideológusának nevezte). Kifejezetten érdekes Novák Attila kísérlete, aki a cionisták és a népiek viszonyát tárta fel, bár – amint sejthető – inkább az elmulasztott lehetőségekről, mint az érdemi kapcsolatfelvételről szól az írás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!