időjárás 24°C Huba 2022. augusztus 19.
logo

Nemzeti széttartás

Pósa Tibor
2022.06.27. 11:00
Nemzeti széttartás

Az V. köztársaság kezdete, 1958 óta nem alakult ki hasonló belpolitikai helyzet Franciaországban. Olyan nemegyszer előfordult már, hogy politikai ellenfelek adták az elnököt és a kormányfőt, ezt hívják társbérletnek, de hogy a választást megnyerő párt ne tudjon többségi kabinetet alakítani, arra nem volt példa. Macron elnök ­valószínűleg kisebbségből fog kormányozni, ez pedig csak politikai virtuózoknak sikerülhet.

Emmanuel Macron a francia nemzetgyűlési választások eredményeinek nyilvánosságra kerülése után szembesült azzal a ténnyel, hogy pártszövetsége nem szerzett abszolút többséget a parlament alsóházában. Mi következik ebből? Vagy talál egy koalíciós partnert, vagy csupán a hozzá hű képviselőkre támaszkodik, és kisebbségi helyzetből kormányoz. A következő öt évben valószínűleg ez utóbbival ismerkedhetünk meg, ugyanis az alsóházba bejutott erők közül nincs egyetlenegy sem, amely az együttműködésével segítséget nyújtana az elnöki pártszövetségnek kínos helyzetében. Így az államelnök nem várt kihívások elé néz, vissza kell vennie nagyívű reformcéljaiból. Alkalmi koalíciókat alkotva vág neki az előtte álló második mandátumnak. Az azonban biztos, hogy az eddigi kényelmes kormányzás után Macronnak is idomulnia kell a belpolitikában bekövetkezett erőátcsoportosításokhoz.

Lyuk a paravánon

Tavalyi felmérés szerint a madárfajok csaknem húsz százaléka valamilyen mértékben veszélyeztetett.

A nemzetgyűlési választások első fordulója után számos szakértőben felmerült annak az együttállásnak a veszélye, hogy Franciaország igen nehezen kormányozható helyzetbe kerül. Macronnak, aki kényelmesen behúzta az áprilisi elnökválasztást, most és valószínűleg a jövőben is számtalan gondja lesz a nemzetgyűlésben. Az államfő mögött álló politikai tömörülés, az Együtt! (az Újjászületés elnöki formáció, a MoDem középpárt és a Távlatok nevű tömörülés) a múlt vasárnapi voksoláson nem ért el abszolút töbséget. Véget ért egy korszak, amelyben az elnök szinte azt csinált, amit akart. Sőt egyes elemzők szerint „szolgálólányává” tette a kormányt és a parlamentet, csak az ő akarata érvényesült. Az 577 honatyát számláló nemzetgyűlésbe, melynek székhelye a párizsi Bourbon-palota, csupán 245 honatya került be az elnöki párt és szövetségesei soraiból. Az abszolút többséghez 289 képviselő kell, hogy gondtalanul lehessen a különböző törvényeket megalkotni.
A választásokon több nem várt sikert láttunk. A Jean-Luc Mélenchon-féle baloldali radikális politikai tömörülés, a NUPES, az Új Ökológia és Szociális Unió, hozta azt az eredményt, amelyet vezetője – nagy meglepetésre – elért az áprilisi elnökválasztásokon. Ekkor hajszállal maradt le arról, hogy bekerüljön a második fordulóba. Saját pártját, az Elnyomottakat, a szocialistákat, kommunistákat és radikális zöldeket a politikus antimacronista akciócsoporttá formálta. A nemzetgyűlési választások első fordulójában szinte ugyanazt az eredményt érték el, mint a Macron-féle centrista Együtt!, 25 százalékon álltak. De a válaszókerületeket közelebbről elemezve kiderült, hogy a baloldali szélsőségesek a végelszámolásban jelentősen le fognak maradni az elnöki összefogástól. A 2022-es választási év előtt még az is kérdéses volt, hogy a hetvenéves radikális politikus egyáltalán részt vesz-e a tavaszi versenyfutáson. Aztán úgy döntött, utoljára még megpróbálja. Ez, ha nem is győzelem, de kétségtelen siker.
A NUPES nem egyetlen frakciót alkot, hanem pártokként foglal helyet a nemzetgyűlésben, így le kell mondania a legnagyobb ellenzéki párt megtisztelő címéről. Sohasem látott eredménnyel erre a Nemzeti Tömörülés, a jobboldali RN a jogosult. Marine Le Pen pártja 89 képviselői helyet szerzett, mégpedig többségi kétfordulós választási modellben. Hasonlót akkor tudott elérni, amikor 1986-ban Francois Mitterrand elnök egy választásra behozta a százalékarányos modellt, az akkor még Nemzeti Front – Marine apja, Jean-Marie Le Pen vezetésével – 35 képviselőt küldött az alsóházba. Azóta ezt az eredményt meg sem közelítették, mert szerintük a jelenlegi választási rendszert épp ellenük találták ki, a hagyományos pártoknak kiváló esélyt ad az együtműködésre, hogy összefogjanak az általuk szélsőségesnek minősített jelöltek ellen.
Az RN 89 választási kerületben aratott diadalt. Ráadásul úgy érték el ezt a meglepő sikert, hogy még a pártvezető sem fűzött nagy reményeket a szavazáshoz. Szerinte nem fog itt változni semmi, mint általában, a megválasztott elnök pártja fogja elérni az abszolút többséget. Aztán Marine Le Pen elment üdülni. A jelöltek meg folytatták a kampányukat, és nemcsak az ország északi és déli részén, ott, ahol a Nemzeti Tömörülés erős, hanem a nyugati felén is sorban győzedelmeskedtek. A másodszori elnökválasztási kudarc után Marine Le Pen fejében is megfordult, többet nem próbálkozik. De egy hét óta másként látja a jövőt: lemond a pártelnökségről, és a jelentős médialehetőséget biztosító frakcióvezetéssel fog foglalkozni.
Macron számításai közt biztosan nem merült fel sem a Mélenchon-tömb, sem a Le Pen-párt koalíciós partnerként. Egyetlen jelentősebb eredményt elérő párt maradt, a Köztársaságiak, az LR, amely szövetségeseivel együtt 74 honatyával vesz részt az új nemzetgyűlésben. A mérsékelt jobboldali párt az elnökválasztásokhoz képest, amelyen már a jelöltjük személye elhibázott volt, legalább valamicskét magára talált. Azonban ez egyet jelent azzal, hogy nem lesz a Macron-féle tömörülés szekértolója, egy nap után kizárták a koalícióban való részvételüket. Bár rég voltak hatalmon, most nem kérnek a feléjük nyújtott alamizsnából. Inkább ők is vállalják az ellenzéki szerepet, amellyel ha jól élnek, valamit visszahozhatnak régi dicsőségükből.

A párizsi Győző

A Magyarországról induló Vásárhelyi Győzőtől Andy Warhol szalvétán kért autogramot.

A Bourbon-palotában az évtizedekig megszokott, hagyományos jobb- és baloldalhoz tartozó pártok helyett új formációk – az eddigieknél radikálisabbak – új honatyái viszik a prímet.A centrista varázs, amellyel Macron öt éve megtöltötte a törvényhozás alsóházát, töredezni látszik. A két választás közt az államfő hiába figyelmeztetett pont erre a veszélyre, hogy a választók ne hagyják elveszni az eddig elérteket, csak részben hallgattak rá. Milyen lehetőségei vannak ebben a helyzetben? Feloszlathatja a nemzetgyűlést, és új választásokat ír ki. Ám ezzel aligha segítene magán, még a vasárnapi eredményeit is alulmúlná. Franciaországban van egy lehetőség, hogy parlamenti vita és jóváhagyás nélkül törvényerőre emeljenek egy javaslatot, erről az alkotmány 49/3-as szakasza rendelkezik. Ám ehhez nem lehet túl sokszor nyúlni, mert könnyen a lakosság ellenállását válthatja ki. Így nem marad más hátra, mint kisebbségből kormányozni. Ehhez pedig nagy kompromisszumkészséget kell tanúsítania, hogy a sajátjain kívül legalább 44 honatyát átállítson a maga oldalára. Vagy lehet úgy tenni, mintha kormányoznának. Ez jellemezte a kétezres évek elején, igaz, más helyzetben, Jacques Chirac elnök második ciklusát: az egy helyben járás és a tehetetlenség.

Borítókép: Szavazatmaximalizálás a választási véghajrában, a népszerűségért Macron is mindent megtett (Fotó: Europress/AFP)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.