A nemzetgyűlési választások első fordulója után számos szakértőben felmerült annak az együttállásnak a veszélye, hogy Franciaország igen nehezen kormányozható helyzetbe kerül. Macronnak, aki kényelmesen behúzta az áprilisi elnökválasztást, most és valószínűleg a jövőben is számtalan gondja lesz a nemzetgyűlésben. Az államfő mögött álló politikai tömörülés, az Együtt! (az Újjászületés elnöki formáció, a MoDem középpárt és a Távlatok nevű tömörülés) a múlt vasárnapi voksoláson nem ért el abszolút töbséget. Véget ért egy korszak, amelyben az elnök szinte azt csinált, amit akart. Sőt egyes elemzők szerint „szolgálólányává” tette a kormányt és a parlamentet, csak az ő akarata érvényesült. Az 577 honatyát számláló nemzetgyűlésbe, melynek székhelye a párizsi Bourbon-palota, csupán 245 honatya került be az elnöki párt és szövetségesei soraiból. Az abszolút többséghez 289 képviselő kell, hogy gondtalanul lehessen a különböző törvényeket megalkotni.
A választásokon több nem várt sikert láttunk. A Jean-Luc Mélenchon-féle baloldali radikális politikai tömörülés, a NUPES, az Új Ökológia és Szociális Unió, hozta azt az eredményt, amelyet vezetője – nagy meglepetésre – elért az áprilisi elnökválasztásokon. Ekkor hajszállal maradt le arról, hogy bekerüljön a második fordulóba. Saját pártját, az Elnyomottakat, a szocialistákat, kommunistákat és radikális zöldeket a politikus antimacronista akciócsoporttá formálta. A nemzetgyűlési választások első fordulójában szinte ugyanazt az eredményt érték el, mint a Macron-féle centrista Együtt!, 25 százalékon álltak. De a válaszókerületeket közelebbről elemezve kiderült, hogy a baloldali szélsőségesek a végelszámolásban jelentősen le fognak maradni az elnöki összefogástól. A 2022-es választási év előtt még az is kérdéses volt, hogy a hetvenéves radikális politikus egyáltalán részt vesz-e a tavaszi versenyfutáson. Aztán úgy döntött, utoljára még megpróbálja. Ez, ha nem is győzelem, de kétségtelen siker.
A NUPES nem egyetlen frakciót alkot, hanem pártokként foglal helyet a nemzetgyűlésben, így le kell mondania a legnagyobb ellenzéki párt megtisztelő címéről. Sohasem látott eredménnyel erre a Nemzeti Tömörülés, a jobboldali RN a jogosult. Marine Le Pen pártja 89 képviselői helyet szerzett, mégpedig többségi kétfordulós választási modellben. Hasonlót akkor tudott elérni, amikor 1986-ban Francois Mitterrand elnök egy választásra behozta a százalékarányos modellt, az akkor még Nemzeti Front – Marine apja, Jean-Marie Le Pen vezetésével – 35 képviselőt küldött az alsóházba. Azóta ezt az eredményt meg sem közelítették, mert szerintük a jelenlegi választási rendszert épp ellenük találták ki, a hagyományos pártoknak kiváló esélyt ad az együtműködésre, hogy összefogjanak az általuk szélsőségesnek minősített jelöltek ellen.
Az RN 89 választási kerületben aratott diadalt. Ráadásul úgy érték el ezt a meglepő sikert, hogy még a pártvezető sem fűzött nagy reményeket a szavazáshoz. Szerinte nem fog itt változni semmi, mint általában, a megválasztott elnök pártja fogja elérni az abszolút többséget. Aztán Marine Le Pen elment üdülni. A jelöltek meg folytatták a kampányukat, és nemcsak az ország északi és déli részén, ott, ahol a Nemzeti Tömörülés erős, hanem a nyugati felén is sorban győzedelmeskedtek. A másodszori elnökválasztási kudarc után Marine Le Pen fejében is megfordult, többet nem próbálkozik. De egy hét óta másként látja a jövőt: lemond a pártelnökségről, és a jelentős médialehetőséget biztosító frakcióvezetéssel fog foglalkozni.
Macron számításai közt biztosan nem merült fel sem a Mélenchon-tömb, sem a Le Pen-párt koalíciós partnerként. Egyetlen jelentősebb eredményt elérő párt maradt, a Köztársaságiak, az LR, amely szövetségeseivel együtt 74 honatyával vesz részt az új nemzetgyűlésben. A mérsékelt jobboldali párt az elnökválasztásokhoz képest, amelyen már a jelöltjük személye elhibázott volt, legalább valamicskét magára talált. Azonban ez egyet jelent azzal, hogy nem lesz a Macron-féle tömörülés szekértolója, egy nap után kizárták a koalícióban való részvételüket. Bár rég voltak hatalmon, most nem kérnek a feléjük nyújtott alamizsnából. Inkább ők is vállalják az ellenzéki szerepet, amellyel ha jól élnek, valamit visszahozhatnak régi dicsőségükből.
