Fehér zaj

Steven Spielberg fantáziája tíz perc alatt többet adott, mint a nélküle készült négy folytatás összjátékideje.

Forrás: UIP-Duna Film

Kiment az áram. Szemerkél az eső, a terepjárók a sötétben várakoznak. A műszerfal tetején két pohár víz pihen. Egyszer csak fodrozódni kezd a víztükör. Ütemesen megremeg. 

Véres kecskeláb csapódik a szélvédőre, majd a „Vigyázat, 10 000 volt!” tábla tetején feltűnik két karom: a Tyrannosaurus rex apró, csökevényes mellső lábának karmai. 

Az év, amit írunk, 1993. A budapesti Sport moziban pisszenést sem lehet hallani, ahogy isszuk a bőrszerkós káoszkutató, dr. Ian Malcolm (Jeff Goldblum) szavait: az élet utat tör magának.

Közel harminc év telt el azóta. A filmipar gyökeresen átalakult, a Jurassic World-sorozat harmadik, az egész Jurassic-saga hatodik, és remélhetőleg lezáró részében a dinoszauruszok pedig szétszóródtak a földön és az ökoszisztéma részévé váltak, az őket begyűjtő gonosz nagyvállalat ellen pedig az eredeti mozi főszereplői, Ellie Sattler (Laura Dern), Allan Grant (Sam Neill) és Malcolm (Goldblum) is harcba szállnak. 

Az ötlet remek: adva van egy népszerű franchise, felrázzuk hát óriási költségvetéssel és visszatérő kultikus karakterekkel. A végeredmény viszont egy ötlettelen, a korábbi részek jeleneteinek újragondolásából összetákolt, ezerszer látott akciókkal elénk vágott dögunalom, a hol-lywoodi franchise-őrület állatorvosi lova, amely még a ma oly divatos nosztalgiafaktorral sem tud mit kezdeni.

Mondhatnánk, hogy a Jurassic Park-, Jurassic World-trilógia a filmtörténet legrealistább katasztrófafilmjei, hiszen szereplői minden egyes alkalommal ugyanazzal a problémával szembesülnek, és soha senki sem tanul belőle, vagy próbálja meg másképp megoldani. Az élet utat tör, a dinók pedig végre kiszabadultak, ám Colin Trevorrow rendező mégis rövid pórázon húzgálja őket. 

Steven Spielberg fantáziája tíz perc alatt többet adott, mint a nélküle készült négy folytatás összjátékideje. Mindent láttunk már: sűrű őserdőket, hosszú folyosón való menekülést, laboratóriumokat, nagy, ijesztő fogakat. 

A három veterán láthatóan élvezi a visszatérést, ám a rendező velük sem tud mit kezdeni, sőt, olyan idiótasággal rakja őket parkolópályára, hogy ugyan nyomozzanak már génmanipulált sáskák után…! 

A két főszereplő, Chris Pratt és Bryce Dallas Howard pedig sajnos pocsék, minden karizmát nélkülöző színészek, akik képtelenek fikarcnyi érzelmet is kiváltani a nézőből, a folyamatos hajsza pedig egy idő után monoton, fehér zajjá válik. Ami Michael Chrichton regényét és az 1993-as filmet zseniálissá tette, az a gyermeki rácsodálkozás mögött megbúvó filozófiai mélység. Lehet-e mindenhatót játszani?

A Jurassic World: Világuralomban már nem érezzük ugyanazt, mint amikor 1993-ban a sötét moziteremben ülve először megpillantottuk a brachioszauruszokat, ez pedig nem függ össze az életkorral. A kaland utáni vágy az idő múlásával sem csorbul, ám a vásznon látott dinók többsége már groteszk genetikai keresztezéssel létrehozott szörny. 

Spielberg víziójától és Crichton alapvetésétől eljutottunk a teljes személytelenségig és futószalagon gyártott horrorig, pusztán a filmstúdiók és forgalmazók kockázatkerülő gyávasága miatt. 

Az alkotók saját mitológiájukat nyírják ki, avagy ami egyszer sok pénzt hozott, arról annyi bőrt kell lefejteni, míg a véres húscafatokat félredobva a torkunkon nem akadnak a csontok. 

Így szerződött le inkább egy előzmény- és spinoffsorozathoz a Trónok harca szerzője, George R. R. Martin, minthogy befejezze a bő tíz éve ígérgetett regényét. 

A rajongókkal pedig jellemzően már akkor is madarat lehet fogatni, ha a szeretett univerzumon belül valami morzsányi eredeti gondolat megcsillan: így lett óriási siker például a Mandalóri, a sorozat, amely a Csillagok háborúja világában játszódik, de új karaktereket és történetszálakat vonultat fel.

Semmi sem eladható ma annyira, mint a nosztalgia: a nyolcvanas-kilencvenes évek gyerekei fizetőképes felnőttekké cseperedtek, akik készek a zsebükbe nyúlni, hogy régi kedvenceiket újra láthassák. 

Elkészült a Buzz Lightyear-film a Toy Story rajongóinak, Darth Vader egykori mestere, Obi-Wan Kenobi is saját szériát kapott, forog a Gyűrűk Ura-sorozat, folytatást kap a Beetlejuice, a Hókusz-pókusz, Willy Wonka pedig visszatér a csokigyárba, miközben persze belefulladunk a különféle Marvel- és DC-szuperhőstörténetek óceánjába. 

Élő szereplős Kis hableány, új Indiana Jones, Sikoly, Avatar, Mad Max-előzményfilm; még a franciák is felültek a vonatra, és újratöltik Astérixet és Obelixet!

A filmiparban minden összefügg: az HBO a minap bejelentette, hogy nem készít több saját gyártású tartalmat az észak- és közép-európai régióban, így nálunk sem, és levett bizonyos saját gyártású tartalmakat (például a magyar Besúgót vagy Aranyéletet) az HBO Max kínálatából. 

A vezetőség tehát spórol az európai piacon, és eredeti tartalmak helyett inkább nyomja a kipróbált sikereket és a franchise-okat. 

Az új trend pedig ijesztő: mindössze 45 nap az átfutási idő például a Warner filmstúdiónál és a Disney-nél, mielőtt akár a legnagyobb bevételre számító mozifilmjeik (pl. a Batman vagy a Dr. Strange és az őrület multiverzuma) a mozivászonról kis képernyőre kerülnek. Ezzel a gyakorlattal a filmek jelentős értékvesztést szenvednek: devalválódnak, akárcsak a mozi.

Martin Scorsese mondta néhány éve a Marvel szuperhőstörténeteire, hogy azok bizony nem filmek, hanem tematikus vidámparkok. A legendás rendező nem tévedett: valójában az egész filmipar vidámparkká vált. 

Felülünk a hullámvasútra, megyünk még egy kört a dodzsemen, és ha el is tévedünk az elvarázsolt kastélyban, nyugodtak vagyunk, mert nem érhet minket veszély vagy meglepetés.

Az ember pedig – génmanipulált dinók ide vagy oda – végtére is már régóta Istent próbál játszani, mégsem teremt semmit.

(Jurassic World: Világuralom. Amerikai kalandfilm, sci-fi akciófilm, 146 perc. Rendező: Colin Trevorrow. Bemutató dátuma: 2022. június 9. Forgalmazó: UIP-Duna Film)

Borítókép: DeWanda Wise és Laura Dern szorult helyzetben. Rémisztő látogató (Fotó: UIP-Duna Film)