Fehér zaj

Steven Spielberg fantáziája tíz perc alatt többet adott, mint a nélküle készült négy folytatás összjátékideje.

Forrás: UIP-Duna Film

Mondhatnánk, hogy a Jurassic Park-, Jurassic World-trilógia a filmtörténet legrealistább katasztrófafilmjei, hiszen szereplői minden egyes alkalommal ugyanazzal a problémával szembesülnek, és soha senki sem tanul belőle, vagy próbálja meg másképp megoldani. Az élet utat tör, a dinók pedig végre kiszabadultak, ám Colin Trevorrow rendező mégis rövid pórázon húzgálja őket. 

Steven Spielberg fantáziája tíz perc alatt többet adott, mint a nélküle készült négy folytatás összjátékideje. Mindent láttunk már: sűrű őserdőket, hosszú folyosón való menekülést, laboratóriumokat, nagy, ijesztő fogakat. 

A három veterán láthatóan élvezi a visszatérést, ám a rendező velük sem tud mit kezdeni, sőt, olyan idiótasággal rakja őket parkolópályára, hogy ugyan nyomozzanak már génmanipulált sáskák után…! 

A két főszereplő, Chris Pratt és Bryce Dallas Howard pedig sajnos pocsék, minden karizmát nélkülöző színészek, akik képtelenek fikarcnyi érzelmet is kiváltani a nézőből, a folyamatos hajsza pedig egy idő után monoton, fehér zajjá válik. Ami Michael Chrichton regényét és az 1993-as filmet zseniálissá tette, az a gyermeki rácsodálkozás mögött megbúvó filozófiai mélység. Lehet-e mindenhatót játszani?

A Jurassic World: Világuralomban már nem érezzük ugyanazt, mint amikor 1993-ban a sötét moziteremben ülve először megpillantottuk a brachioszauruszokat, ez pedig nem függ össze az életkorral. A kaland utáni vágy az idő múlásával sem csorbul, ám a vásznon látott dinók többsége már groteszk genetikai keresztezéssel létrehozott szörny. 

Spielberg víziójától és Crichton alapvetésétől eljutottunk a teljes személytelenségig és futószalagon gyártott horrorig, pusztán a filmstúdiók és forgalmazók kockázatkerülő gyávasága miatt. 

Az alkotók saját mitológiájukat nyírják ki, avagy ami egyszer sok pénzt hozott, arról annyi bőrt kell lefejteni, míg a véres húscafatokat félredobva a torkunkon nem akadnak a csontok. 

Így szerződött le inkább egy előzmény- és spinoffsorozathoz a Trónok harca szerzője, George R. R. Martin, minthogy befejezze a bő tíz éve ígérgetett regényét. 

A rajongókkal pedig jellemzően már akkor is madarat lehet fogatni, ha a szeretett univerzumon belül valami morzsányi eredeti gondolat megcsillan: így lett óriási siker például a Mandalóri, a sorozat, amely a Csillagok háborúja világában játszódik, de új karaktereket és történetszálakat vonultat fel.

Semmi sem eladható ma annyira, mint a nosztalgia: a nyolcvanas-kilencvenes évek gyerekei fizetőképes felnőttekké cseperedtek, akik készek a zsebükbe nyúlni, hogy régi kedvenceiket újra láthassák. 

Elkészült a Buzz Lightyear-film a Toy Story rajongóinak, Darth Vader egykori mestere, Obi-Wan Kenobi is saját szériát kapott, forog a Gyűrűk Ura-sorozat, folytatást kap a Beetlejuice, a Hókusz-pókusz, Willy Wonka pedig visszatér a csokigyárba, miközben persze belefulladunk a különféle Marvel- és DC-szuperhőstörténetek óceánjába. 

Élő szereplős Kis hableány, új Indiana Jones, Sikoly, Avatar, Mad Max-előzményfilm; még a franciák is felültek a vonatra, és újratöltik Astérixet és Obelixet!

A filmiparban minden összefügg: az HBO a minap bejelentette, hogy nem készít több saját gyártású tartalmat az észak- és közép-európai régióban, így nálunk sem, és levett bizonyos saját gyártású tartalmakat (például a magyar Besúgót vagy Aranyéletet) az HBO Max kínálatából. 

A vezetőség tehát spórol az európai piacon, és eredeti tartalmak helyett inkább nyomja a kipróbált sikereket és a franchise-okat. 

Az új trend pedig ijesztő: mindössze 45 nap az átfutási idő például a Warner filmstúdiónál és a Disney-nél, mielőtt akár a legnagyobb bevételre számító mozifilmjeik (pl. a Batman vagy a Dr. Strange és az őrület multiverzuma) a mozivászonról kis képernyőre kerülnek. Ezzel a gyakorlattal a filmek jelentős értékvesztést szenvednek: devalválódnak, akárcsak a mozi.

Martin Scorsese mondta néhány éve a Marvel szuperhőstörténeteire, hogy azok bizony nem filmek, hanem tematikus vidámparkok. A legendás rendező nem tévedett: valójában az egész filmipar vidámparkká vált. 

Felülünk a hullámvasútra, megyünk még egy kört a dodzsemen, és ha el is tévedünk az elvarázsolt kastélyban, nyugodtak vagyunk, mert nem érhet minket veszély vagy meglepetés.

Az ember pedig – génmanipulált dinók ide vagy oda – végtére is már régóta Istent próbál játszani, mégsem teremt semmit.

(Jurassic World: Világuralom. Amerikai kalandfilm, sci-fi akciófilm, 146 perc. Rendező: Colin Trevorrow. Bemutató dátuma: 2022. június 9. Forgalmazó: UIP-Duna Film)

Borítókép: DeWanda Wise és Laura Dern szorult helyzetben. Rémisztő látogató (Fotó: UIP-Duna Film)